Mesejáték azoknak, akik egyszerre tanultak meg beszélni és telefont nyomkodni
Szerző: Szénási Miklós | szenasi.miklos@dehir.hu Közzétéve: 2019.12.01. 09:00 | Frissítve: 2019.12.02. 11:05
Debrecen – Zenés, táncos, alapvetően szórakoztató darab a Nemtudomka, ráadásul vannak erőlködés nélkül lefölözhető tanulságai. Kritika.
Megérkezett Nemtudomka a Víg Kamaraszínházba, jó időzítéssel még advent és karácsony előtt. Mikó Csaba színpadi szerzőként a népmesék világához fordult, és egy olyan történetet vett elő, amihez erőlködés nélkül hozzá tudott illeszteni a mai korra utaló gondolatokat, történetszálakat, hogy érezzük csak bátran a magunkénak ezt a játékot. A darab és az előadás hőse egy olyan srác, aki tulajdonképpen szinte semmiben nem túl kiemelkedő, viszont káprázatosan jó a fantáziája. Ám ez abban a világban, ahol minden a teljesítmény körül forog, ahol az számít, hogy te legyél a legjobb, legszebb, leggyorsabb, ott mintha mit sem érne.
A Fiú (Pálóczi Bence), aki később Nemtudomka lesz, korábban elveszítette az édesanyját. Apja (Hajdú Péter) új asszonyt (Vékony Anna) hozott a házhoz, aki azonban nem kedveli a gyereket, próbálja lenyomni, hogy haszontalan, mit sem érő. A katonatiszt apát a kötelesség elszólítja, a király hadba hívja, ám a háborúban életét veszti, így fiának el kell hagynia a szülői házat. Gyalog kel útra varázslatos furulyájával, és így jut el a királyi palotába, ahol a legkiválóbb király legkiválóbb lányait (Horváth Julianna, Edelényi Vivien, Hajdu Imelda) igen kiváló kérők (Gelányi Bence, Janka Barnabás) szeretnék feleségül venni.
Ebben a tökéletességet hajszoló világban van bármi keresnivalója egy ilyen ábrándos lelkű fiúnak?
A játék során kiderül: van bizony. Ráadásul – ahogy egy másik népmesében (A sóban), vagy Shakespeare klasszikus drámájában (ami a Csokonai Színházban király nélkül, Lear címen futott) – itt is eljutunk oda, hogy ami az elején a legkevésbé sem számított (azaz, mit is ért a képzelet gazdagsága), az a végén felértékelődik. Addig azonban sok minden történik a színpadon a közel egy órás játékidőben és nagy utat kell megtennie a darab hőseinek, hogy megértsék egymást és minden a helyére kerüljön – ahogy azt egy rendes népmesétől, vagy korrekt műmesétől elvárhatjuk.
Madák Zsuzsa rendező nem rakta tele felesleges érzelmi szálakkal, és nem hagyta, hogy túlzó gesztusok vigyék félre az előadást. A nehezebb utat választotta: a hagyományos és a modern keskeny mezsgyéjén egyensúlyozik. A népmesei gyökerekből indul ki a történetvezetése, ám azt képes mai formában megjeleníteni és modern tartalommal megtölteni. Itt nem kell feltenni azt a kérdést, amit az egyébként nagyszerű író, Móra Ferenc Kincskereső kisködmön című könyvénél egyre sűrűbben, hogy vajon mit ért ebből az a generáció, amelyik egyszerre tanult meg beszélni és telefont nyomkodni, olvasni és az interneten szörfözni. Mert ne legyen illúziónk: irgalmatlan tempóban változik a világ, nagyon más lesz, mint korábban volt. S ez áll a gyerekeinkre is.
Kicsit olyan ez a produkció a pazar kék színvilággal, a sok zenével és tánccal, a sokféleképpen értelmezhető térrel, mintha a mesét és a televíziós tehetségkutatókat ötvöznénk. (Vegyük észre: a sorból Nemtudomka lóg ki, aki drapp színű holmit visel!)
Tegnap és holnap találkozik ebben a mai játékban, a gyerek nézők remekül veszik a történéseket, tapsolnak, nevetnek, együtt élnek az előadással.
Ha a szülő elengedi magát és akarja, szintén belecsobbanhat ebbe a játékba, ahol látványos, viszont nem túl cicomázott, és végtelenül praktikus díszlet uralja a színpadképet. A díszleteket Ondraschek Péter úgy álmodta meg, hogy ha akarjuk, a harcmezőn vagyunk, a királyi palotában, a konyhán vagy éppen egy tipikus mai fiú gyerekszobájában.
Szirtes Edina Mókus zenéje kifejezetten jól szól, nem a hetvenes-nyolcvanas évekből előcibált, olykor vértelenül és korszerűtlenül hangszerelt slágereket kell hallgatnunk.
Nincs láb, mely ne mozdulna meg ezekre a ritmusokra, a Csokonai társulata pedig csak ebben az évadban is sokadjára bizonyítja, hogy jó zenei érzékkel megáldott színészek és színésznők vonultak itt fel. (Olykor több szerepben is.)
A Nemtudomka alapvetően szórakoztató darab, de vannak erőlködés nélkül lefölözhető tanulságai. Ott a nevelőszülő, szülő és gyerek viszony útvesztője, ott vannak a halál, a szeretet, a szerelem kérdései is. Olyan témák, amikről majd lehet beszélni az iskolában, órán, vagy otthon. Amíg azonban az előadás tart, addig egyszerűen el kell merülni a játék örömében.
Részletes szereposztást és további fotókat az előadásról a Csokonai Színház honlapján, itt találnak!
Kapcsolódó cikkek:Cím | dátum |
---|---|
Debrecenben is esőre áll a barométer a színházban | 2019.11.13 |
A debreceni búsképű lovag szeretné jobbá tenni a világot | 2019.10.24 |
Ha két nagy lakli el akar kalapálni egy nyiszlett kisfiút, abból bizony verés lesz | 2019.10.15 |
Mennyire szeretne ez a nő anya lenni? | 2019.10.10 |
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)