A játékok miatt tanultam meg folyékonyan angolul – vallja a DEAC E-sport tagja, Nábrádi Krisztián

---

A fiatal egyetemista szerint szorgalom, kitartás és rengeteg beleölt idő szükséges a profi karrierhez.

---

Nábrádi Krisztián sportközgazdász mesterszakos hallgató egy éve csatlakozott a DEAC E-sport szakosztályához, ahol Counter-Strike: Global Offensive-vel (CS:GO) játszik. A DEAC új E-Sport Központjának megnyitóján válaszolt készségesen a Dehir.hu kérdéseire. 

Fotók: unideb.hu

Mint mondta, több mint tíz éve gamerkedik, a szülei elsőre – sok más e-sportolóhoz hasonlóan – neki is kétkedve fogadták a videójátékok iránti érdeklődését. 

- Megkaptam, hogy túl sokat ülök a gép előtt, többet kellene koncentráljak a tanulásra! Mára elmondhatom, angolul csakis a játékok miatt tanultam meg folyékonyan.

A munkában hisz

Egykor futballozott is, ám azt abbahagyta. Mára az e-sport tölti ki jelentős részét a fiatal srác mindennapjainak, aki úgy véli, az így elsajátított tudás az élet más területein is segítségére lehet ebben a mai, modern világban. Csapatával egyelőre egyetemi bajnokságokban indulnak, de elképzelései szerint egy éven belül már a magyar top alakulatok között emlegetik majd a nevüket. Ehhez nyújthat nagy segítséget az új létesítmény, melynek ünnepélyes átadásáról hírportálunk is beszámolt.

- Mi sem gondoltuk volna, hogy ilyen komoly számítógépeket kapunk, nagyban segíti a munkánkat a létrejött központ – mesélte. 

És hogy mi tesz valakit igazán jó e-sportolóvá? Nábrádi Krisztián szerint a kitartás, a szorgalom és a rengeteg beleölt idő. 

- Szükség van némi szerencsére is, attól ugyanis, hogy valaki beleöl 20 ezer órát egy játékba, még nem biztos, hogy profivá válik. Olyan közvetlen környezetet kell kialakítani, olyan kapcsolatokat építeni, akik ebben a világban mozognak. Ez egy többtényezős történet.

Az e-sportoló szerint ráadásul nem árt, ha megfelelő szakemberek veszik körbe a játékosokat. 

- Profi szinten mindenképpen szükség van dühkezelés-menedzsmentre, sportpszichológusra. A csapatokkal egyébként is szoktak foglalkozni szakemberek, de azt hiszem, egyéni szinten is jól jöhet az ilyesmi. Ez ugyanis közös munka, így fontos a csapatszellem. Ha egyedül játszol, semmi jó nem fog kisülni belőle. Elengedhetetlen, hogy kooperálj a társaiddal.

A profik világa

Mint mondta, vannak profi ismerősei, akik 8-11 órát e-sportolnak naponta. Emiatt egy közös házban laknak, reggel csapatmegbeszélésük van, mintha dolgoznának. Előre meg van szabva a napi rutinjuk: 4 óra együtt, 2 óra saját fejlesztés, sportpszichológus, majd közös programok a csapat-szinergia érdekében. Az igazán komoly szinteken ráadásul ezt az életstílust szponzorok finanszírozzák, súlyos összegekkel támogatva a sportolókat.

- Amíg eljársz dolgozni, nem tudsz kellő időt belefektetni az e-sportba, home office mellett már talán könnyebb – fejtette ki.

Természetesen a magánéletre is kihat, ha valaki egy fél napot a képernyő előtt ül.

- Nekem például meg kellett beszélnem a barátnőmmel, hogyan érek majd rá munka után, mert 5-6 óra mindenképpen kell játékra a csapattal, utána jöhetnek csak az IRL-kapcsolataim (való élet, az angol In Real Life kifejezésből ered – a szerk.) Meg kell találni az aranyközéputat a két oldal között. És bár mindenkinek van egy pár órája, amikor csak szórakozni ül le, a java része komoly munka, esetleges kiégésekkel, amelyeket fejben kell tudni elintézni, anélkül ez nem működik – mondta.

Nábrádi Krisztián szerint azok közül, akik nem látnak bele a szakmába, sokan még mindig nem tartják ezt valós sportnak, miközben rengeteg munkába telik, mire bármit is le tudnak tenni az asztalra. Ezt azonban itthon még a szülők is csak akkorra értik meg, mikorra a gyermekük elért egy bizonyos szintet. 

És hogy mit üzenne azoknak a családoknak, akiknél a gyermek érdeklődést mutat az e-sport iránt? 

- Szerintem a szülők mindenképpen adjanak egy esélyt a gyermekeknek, azzal a kikötéssel, hogy az nem megy az iskola, egyéb teendők rovására. Ha marad ideje, csinálja csak nyugodtan, hiszen ki tudja? Egyszer akár még profivá is válhat...