Túl van az év első kiállításán a szigetországban élő debreceni festő – fotókkal

---

Debrecen – Multimédiás installációval jelent meg Ladányi-Tóth Miklós a nottinghami Surface galériában.

---

Ladányi-Tóth Miklós már 2014 óta a szigetországban él családjával. Korábban a Nyíregyházi Egyetem oktatójaként dolgozott, alkotóként elnyerte a Strabag festészeti díját és a Debrecen Kultúráért Alapítvány ösztöndíját is. Az idei esztendő jól indult a debreceni festő számára: egy látványos kiállításon szerepelhet.

Dehir: Hol és milyen munkákkal jelent meg?

Ladányi-Tóth Miklós: A nottinghami Surface galériában, ahol ez a kiállítás egy 8 hetes rezidenciaprogram záróakkordja. A programon való részvétel lehetőségét több mint negyven helyi művész közül sikerült megnyernem, két másik alkotóval, Holly James-szel és Ryan Boultbee-vel közösen. Itt az alkotásra alkalmas teret, eszközöket és anyagi támogatást is kaptunk a művek létrehozására.

Én az utóbbi években inkább vegyes technikával, illetve installációval foglalkozom. Ezen a Without the Sun című tárlaton egy multimédiás installációval jelentem meg.

Alkotásom, a Fragile (Törékeny) egy háromdimenziós, térbeli mű, kiegészülve fényekkel és egy hanginstallációval is. A két, raklapra és fadobozokból épült oszlop fa-  illetve erdőmotívumokkal van kicsipkézve, ezeket világítottam meg belülről narancssárga, forgó vészvillogókkal, a hangot pedig egy nottinghami elektronikus zeneszerzővel, Macska Jánossal sikerült realizálnom.

Dehir: Ennyi év után mit tapasztal, milyen a brit művészet világa? Könnyebb vagy nehezebb ott boldogulni egy képzőművésznek, mint itthon?

Ladányi-Tóth Miklós: Erre nem nagyon tudok egyszerű választ adni. Úgy gondolom, hogy a művészet világa sehol sem könnyű. Itt is nagyon hasonlóak a viszonyok, mint otthon. Akkor is, ha az embereknek alapvetően több pénzük van. Az emberek többsége nem biztos, hogy fogékony a művészetre, és ezért másra költ, illetve más iránt érdeklődik. Ezt is nagyon hasonlónak látom az otthoni viszonyokhoz.

Dehir: Debrecenben alkotói közösségek tagja is volt – például a Síkhegynek, de volt közös tárlata Kujbus Jánossal is, Debreceni páros címmel. Nottinghamben mennyire tud része lenni hasonló társaságoknak?

Ladányi-Tóth Miklós: Már majdnem ötéves a kisfiunk, Leó, és lassan három a kislányunk, Szonja. Szóval az utóbbi éveim nem igazán a művészeti csoportokkal és a kapcsolatok építésével teltek. Ezért is volt számomra olyan fontos ez a lehetőség, ami ismét visszakapcsolt valahogy a művészeti élet keringésébe. 

Ezzel együtt a Surface galériával évek óta jó kapcsolatot ápolok. Itt nyertem nagyjából hat évvel ezelőtt a nemzetközi képeslapkiállítás fődíját a közönségszavazatok alapján, és a zsűri harmadik helyezését is.

Ebből kifolyólag itt rendeztem első angliai önálló kiállításomat is „Transpattern” címmel. Részt vettem egy projektben (Look Up) a helyi kortárs galériában (Nottingham Contemporary), és a helyi egyetemen (Nottingham Trent University) is tartottam két kurzust a kortárs festészetről. Ezen kívül volt meg további három önálló tárlatom, két festészeti, és egy a fotóimból válogatva. Egyszóval sok mindenkivel és sok művészeti helyszínnel kerültem kapcsolatba, és remélem, ez csak tovább bővül a jövőben is.

Dehir: És a közönség? Más, mint a hazai?

Ladányi-Tóth Miklós: A közönség is hasonló, mint a hazai. Ami különbözik, hogy a megnyitók például sokkal szabadabbak, például a beszéd gyakran, vagy szinte mindig elmarad. A megnyitó egy intervallum – és nem egy időpont –, melyen belül mindenki kötetlenül szemlélődhet és beszélgethet, akár magával az alkotóval illetve alkotókkal is.

Dehir: Mik a tapasztalatai, a brexittel mi változott?

Ladányi-Tóth Miklós: Túl sok minden nem. Mi már megkaptuk a letelepedési engedélyt, így minket ez nem nagyon érint. Ugyanakkor azt sem lehet mondani, hogy ennek nem lehetnek kihatásai az élet bármely területére. Például a vámra – vagy elég, ha a nemrég jelentkező krónikus teherautó-sofőr hiányból eredő benzinhiányra gondolunk. Ami talán ennél is rosszabb, hogy kissé a hely varázsa is megváltozott és érzetre kevésbé lett befogadó, mint korábban volt. Szerintem ez is – mint sok minden – a fejekben és a lelkekben rombolt a legtöbbet.

Dehir: Milyen tervei vannak az idei évre? Szokott fogadalmakat tenni, vagy konkrét célokat kitűzni, hogy idén ezt vagy azt feltétlenül szeretné elérni?

Ladányi-Tóth Miklós: Nem szoktam újévi fogadalmat tenni. Elég nehéz itt, főleg ebben az időszakban, a Covid miatt előre tervezni. Amit mégis tervezek erre az évre, hogy valamilyen módon ezt az új munkámat továbbvigyem, illetve bemutassam valamilyen másik fórumon, itt a szigetországon belül. Most úgy tűnik, mutatkozik erre fogékonyság egy londoni galéria részéről. Ezen kívül igyekszem részt venni valamilyen rezidencia programon vagy művésztelepen. Új művek és projektek létrehozását is tervezem erre az évre. A mostani kiállításon kerültem kapcsolatba Macska János elektronikus zeneszerzővel, akivel nagyon jó volt együttműködni, sokat köszönhetek neki a végleges mű létrehozatalában, illetve megépítésében is. Úgy gondolom, ez az együttműködés folytatódni fog a jövőben – akár közös munkák és projektek keretében is.