Sokkoló lett a Bosszúállók legújabb és legveszélyesebb kalandja

---

Debrecen - Ennyi szuperhőst még soha nem láttunk egy filmben és még soha nem aggódtunk annyira kedvenc karaktereinkért, mint a Bosszúállók: Végtelen háborúban. Kritika.

---

„Én vagyok vasember” – így ért véget 2008-ban a Vasember első része, és ezzel indult útjára a modernkori filmtörténelem legnagyobb szabású franchise-a, mely az elmúlt egy évtizedben nem kevesebb, mint tizennyolc történettel haladt türelmesen, átgondoltan, építkezve a monumentális végkifejlet felé. A Marvel Studios vállalkozása ma már túlmutat a képregények beskatulyázott keretein, minden egyes „filmmorzsa” azért született, hogy aztán egy teljes egésszé fejlődve bontakozhasson ki a csúcspont 2018-ban, a Bosszúállók: Végtelen háború című két és félórás eposzban. 

Nehéz egy olyan filmről spoilermentesen szólni, aminek egyik legnagyobb erénye a sodró lendülete.

Olyan alkotás született, ami alapjaiban rengeti meg a Marvel filmes univerzumát, a benne élő karaktereket, de leginkább a rajongókat, akiknek talán most először kellett igazán aggódniuk kedvenc hőseik sorsáért. Mindezért egyetlen személy a felelős: Thanos. 

Az őrült titán karakterét 2012 óta építik a készítők, először az első Bosszúállók-film stáblista utáni jelenetében találkozhattak vele a nézők. A Végtelen háború főszereplője egyértelműen ő, míg a megismert és megszeretett hősök – ha nem is csak statiszták – neki vannak alárendelve. 

Thanos célja, hogy összegyűjtse mind a hat úgynevezett végtelen követ, amik birtokában egy mozdulattal világméretű pusztításra lehet képes. Meggyőződése, hogy az univerzum egyensúlya érdekében ki kell irtania az élőlények felét, őrült terve alól az emberek sem jelentenek kivételt. A hősök ebben a tervében akarják őt megakadályozni.

Joe és Anthony Russo rendezők egy olyan főgonoszt teremtettek, amire már sok kritikus hang vágyott. A Marvel-filmek alapvető gyengeségének a megfelelően súlyozott ellenség hiányát és a történetek komolyabb tét nélküli jellegét tartották. Thanos egyszerre érzékeny és brutálisan kegyetlen, céljai elérése érdekében semmitől sem riad vissza, ugyanakkor sajátos módon esendő is. Az első pillanattól kezdve elfogja a nézőt valamiféle rossz érzés, ami aztán félelembe és gyűlöletbe csap át miatta.

A rendezők olyan ellenséget akartak, mint Darth Vader, a rajongók meg is kapták.

A Végtelen háborúnak ereje van, mely nem csak az eddigi filmeket döngöli a földbe, hanem a közönséget is sokkolja. A néző a film minden percében izgul kedvenc szuperhőseiért, hiszen itt most tényleg nem tudni, mi lesz a következő lépés. 

Nem a Vasember vagy Amerika Kapitány sorsa a kérdés, hanem a világegyetemé, s ezúttal még a legerősebb szuperhősök összehangolt akciózása sem biztos, hogy képes megőrizni annak épségét. Szükség van a Bosszúállókra, ám a film nem a csapatról szól, az ugyanis nem létezik. Az egész mozi egy grandiózus és kétségbeesett csatakiáltás, mindenki a legjobb formáját hozza, de ebben a helyzetben nem elég összeállni egy nagy csoportképre, vagy „csúnyán nézni”, félre kell tenni az egót, a regisztrációs törvényt, és mindent, ami megosztotta korábban a szereplőket. A film kilép a komfortzónából, és ezért annyira más, mint az eddigiek, van tétje és hatása, nem egyszerűen szórakoztat, hanem kitépi az ember szívét is.

A látvány lenyűgöző, de ez egyébként is elvárás volt, hihetetlen pillanatok követik egymást a Földön, az űrben, idegen világokban.

Ebben a pattanásig feszült világvége hangulatban is jelen vannak a poénok, melyek ezúttal nem öncélúak, inkább segítenek levegőhöz jutni, kicsit oldani a krízist, a film előrehaladtával egyre csak növekvő bizonytalanságot.

Csaknem hetven karakter jelenik meg a Végtelen Háborúban, ami miatt olykor meg is bicsaklik a történetfolyam, hiszen nem lehet mindenkinek ugyanannyi játékideje, emiatt pedig több szereplő vagy meg sem jelenik, csupán említés szintjén, s meghatározó karakterekből kapunk kevesebbet a megszokottnál.

Ugyanakkor a sokadalom nem okoz káoszt, nagyjából minden egyensúlyban van.

Ez a rendezőpáros megkérdőjelezhetetlen bravúrja, hiszen úgy tudtak hömpölygő és egyáltalán nem dagályos alkotást készíteni, hogy közben a néző nem fuldoklik a rekordmennyiségű szuperhős látványától. A történet pedig annyira kiélezett, hogy egészen a stáblista utáni jelenet végéig reménykedünk: jön valami, ami majd segíthet feldolgozni, elfogadni a látottakat.

A Végtelen háború legnagyobb erénye, hogy mert kockáztatni, még ha nem is akkorát, mint azt sokan előre várták volna.

A film után órákon át nem tud szabadulni a néző az élménytől, s csak egy kérdés motoszkál a fejében: mi fog ebből kisülni jövőre, az utolsó Bosszúállók-filmben? Kicsit megnyugtató, hogy azért lesz még egy folytatás.

A filmet szerzőnk az Apolló moziban látta. Ön is megnézheti. Apolló mozi, Miklós u. 1. el.: +36 (52) 417-847, e-mail: info@fonixinfo.hu. A pénztár nyitva hétfőtől vasárnapig: 12.45–20.45 óra. Jegyek: 2D normál – 990 Ft, 2D gyermek/diák – 890 Ft, 2D csoportos (20 fő felett) – 790 Ft, 3D normál: 1220 Ft, 3D gyermek/diák – 1120 Ft, 3D csoportos (20 fő felett) – 1020 Ft.

Kapcsolódó cikkek:

---

Cím	dátum
Egyik nap egy dagi kínai vagy, másnap pedig egy afro csaj, de így is szeretlek	2018.03.31
Ilyen az, amikor egy cigány srácot a ruszkik fellőnek az űrbe	2018.04.07
A Hurrikán meló pont olyan, mint egy spam e-mail	2018.04.21