Papírzsebkendő nélkül ne üljünk be a legújabb kutyás mozira
Szerző: Magyar Evelin | magyar.evelin@dehir.hu Közzétéve: 2017.01.29. 09:01 | Frissítve: 2017.01.30. 09:15
Debrecen – Egy kutya négy életét kísérhetjük végig: nagy nevetésekben és keserédes elszomorodásban sem lesz hiány. Kritika.
Szeretnénk egy szívmelengető családi filmre beülni a hétvégén? Ha gyerekekkel vágunk neki a mozizásnak, akkor is jó választás az Egy kutya négy élete című film, ami tele van vidámsággal és olykor melankolikus szomorúsággal is – viszont nem kell megijedni, a keserédes pillanatok nem tartanak sokáig.
A történet szerint a nyolcéves kisfiú, Ethan az édesanyjával megment egy kiskutyát, akit aztán magukhoz vesznek. A pajkos kutyus és a melegszívű kisfiú életszóló barátságot köt: az eb még abban is segít neki, hogy tinédzserként megismerje álmai asszonyát, Hannah-t (Britt Robertson). A fiú tehetséges sportoló, az egyik neves egyetemre is ösztöndíjat szerez: ám egyre többet ivó apja és egy váratlan tragédia gyökeres változtatja az életét. A legszomorúbb percek már a film közepén feltűnnek: az egyre idősödő Bailey-t ugyanis el kell altatni. Ezután több különböző kutya bőrében születik újjá az állat, hogy néhány évtizeddel később beváltsa nagy tervét.
A film érzékletesen és bájosan megmutatja azt, hogy minden személyiségtípusnak, nemnek és korosztálynak szüksége van egy ilyen kis szőrös barátra. Hiszen a nyolcéves Ethan ugyanúgy szereti és pátyolgatja kutyáját, Bailey-t, mint az afroamerikai egyetemistalány, aki nem mer új barátságokat kötni. Persze emellett fontos munkát is vállalhatnak az ebek: a második életét ugyanis rendőrkutyaként éli főhősünk. Viszont az is egyértelmű, hogy ha egy kutyával mindössze addig foglalkoznak a gazdái, amíg enni adnak neki, akkor nem fog visszavágyni hozzájuk – erre is rámutat a film egy éveken át láncra vert kutyaalteregó által.
Az is érdekes jellegzetesség a filmben, hogy a sztori több évtizedet ölel fel, az időn átívelő stílusváltozatokat pedig jó kosztümös megoldásokkal szemléltették a készítők. A kutyus corgi fajtájú ebként a Michael Jackson-őrületben égő Amerikában él, ahol a férfiaknak dauerolt göndör a haja, a nők pedig három számmal elméretezett farmergöncökben hódítanak az egyetemen. A hatvanas években játszódó részben visszaköszönnek a felhőtlenül vidám nyarakat megélő gyerekek képei, akiknek egész nap annyi volt a dolguk, hogy a mező mellett bringázzanak, vagy épp a tóban ússzanak nagyokat.
A film eredeti címe, az A Dog’s Purpose (Egy kutya célja) egyébként sokkal inkább összefoglalja a mozi tartalmát és mondanivalóját, mint a magyar címváltozat. A főszerepben feltűnő kutyus ugyanis – mint azt az „ő hangján” megszólaló narrátortól megtudjuk – folyton azon töpreng, vajon mi az életének, a Földön való létének az értelme. Ez egyszerre megmosolyogtató és abszurd. Míg egyik pillanatban a kutyákra jellemző kíváncsiság bájosságán kacagunk – folyton a kaján jár Bailey esze, így a feje gyakran elmerül egy-egy kukában –, addig a következő pillanatban már azon csodálkozunk, vajon mégis miért töprengene egy felhőtlenül boldog eb azon, hogy mit a dolga a világon. Ez egy kis nachosfilozófiát ad a történethez, hiszen Bailey mindig vidám, és ösztönösen cselekszik – kutyához illően.
A történet nyilván teljesen elrugaszkodik a valóságtól, de ez nem gond, hiszen akinek volt már házikedvence, az szeretné azt tudni, hogy az együtt töltött évek nem voltak hiábavalók. Hisz a kutyus élvezte az életet, szeretetet adtak egymásnak a gazdájával és meghatározó szerepük volt a másik életében. A reinkarnáció ötlete és bemutatása talán egy csöppnyi reményt ad arra, hogy a szeretett kedvenc egy „jobb helyre” kerül a halála után. Mondjuk bennem személy szerint szomorú régi emlékeket idézett fel Bailey halála: az én golden retrieveremet is így kellett elaltatni. Ezért az érzékenyebb lelkű kutyabarátok mindenképp vigyenek magukkal egy csomag papír zsebkendőt: garantáltan érte kell majd nyúlniuk jó néhányszor. Természetesen a happy end nem marad el, úgyhogy arra is hagyjanak pár pézsét.
A filmet szerzőnk az Apolló moziban látta. Ön is megnézheti: január 30-án 15.30-tól és 17.30-tól. Február 2. és 8. között 15.45-től (7-én és 8-án 16.30-tól is). 11-én és 12-én 13.15-től. 18-án és 19-én 13.30-tól. 25-én és 26-én 13.15-től. Apolló mozi, Miklós u. 1. Tel.: +36 (52) 417-847, e-mail: info@fonixinfo.hu A pénztár nyitva hétfőtől vasárnapig: 12.45–20.45 óra. Jegyek: 2D normál – 900 Ft, 2D gyermek/diák – 800 Ft, 2D csoportos (20 fő felett) – 700 Ft, 3D normál: 1130 Ft, 3D gyermek/diák – 1030 Ft, 3D csoportos (20 fő felett) – 930 Ft.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)