Kassára vitték a debreceniek a Mintapintyet és a Leart
Szerző: Szilágyi Szilvia | info@dehir.hu Közzétéve: 2019.09.13. 10:00 | Frissítve: 2019.09.13. 16:32
Debrecen – Filmvetítés és koncert is színesítette a nemzetközi fesztivál magyar napjának programját. A csütörtöki eseményekre a Dehir.hu újságírója is elkísérte a debreceni művészeket.
Különleges esemény tartja lázban Kassát. A város egy hétig ugyanis a Transz/Missziók néven futó összművészeti vándorfesztiválnak ad otthont szeptember 8-tól. Ezen az eseményen hat ország vesz részt: Lengyelország, Csehország, Szlovákia, Ukrajna, Litvánia és nem utolsó sorban Magyarország. Ezek az államok az alapítói is a 2018-ban megálmodott fesztiválnak, amelynek minden évben az alapító tagok egyike ad otthont. Tavaly a lengyelországi Rzeszów bonyolította le az eseménysorozatot.
- A fesztivál célja – ahogyan az már a nevében is jelzi – hogy a művészeteken keresztül vonja szorosabbra a szomszédos országok közötti kapcsolatot – mondta Miklós Eszter, a Csokonai Színház művészeti főtitkára.
Az esemény minden egyes napján más és más nemzet mutatkozhat be. Szeptember 12-e a magyaroké, pontosabban a Csokonai Színházé volt, akik idén is abban a megtiszteltetésben részesültek, hogy ezen a nagyszerű kezdeményezésen képviselhették Magyarországot és Debrecen városát.
A debreceniek háromféle műsorszámmal készültek: a Csokonai Színházban már nagy sikerrel játszott Mintapinttyel és a Learrel; a debreceni származású rendező, Hajdu Szabolcs Karlovy Vary-fődíjas alkotásával, az Ernelláék Farkaséknál című film bemutatójával és egy zenei produkcióval, Somogyi-Tóth Dániel, a Kodály Filharmónia igazgatója orgonakoncertjével.
A különleges eseményre való tekintettel a Dehir.hu újságírója is csatlakozott a Csokonai Színház csapatához, hogy beszámoljon arról, hogyan teljesítettek a cívisváros művészei a nemzetközi porondon.
Délben indultunk útnak a Csokonai Színház elől a Magyar Nemzet újságírója és Simon János, a Csokonai Színház rutinos sofőrjének társaságában. A kétórásra tervezett utazásból azonban a nagy forgalom miatt több mint három lett, így csak jókora késéssel érkeztünk meg az óváros szívébe. Fél napos kassai ottlétünkkor a számok végig meghatározónak bizonyultak: legnagyobb meglepetésünkre ugyanis a Thália Színházból kettőt is találtunk, míg az Állami Színházból egyet sem. A segítség egy sárga bicikli és gazdája, Elek Zsolt személyében érkezett, akinek sikerült elnavigálnia minket úti célunkhoz, a gyönyörű neobarokk stílusú Állami Színházhoz. Lépcsőn fel és le, futás a labirintusszerű kis folyosókon a színház nagyszínpada felé, ahol épphogy sikerült elkapnunk a Lear főpróbájának utolsó perceit. Néhány kattintás, bámészkodás után máris a „kettes számú” Thália Színházat céloztuk meg, siettünk, le ne maradjunk a Szabó K. István által rendezett Mintapinty című monodrámáról.
A Mintapinty szövege két éve született egy inkubátor jellegű program keretében, a budapesti Céhének gondozásában, a budapesti ELTE -n tanuló Kovács-ikertestvérek tollából, akik csaknem egy évig dolgoztak rajta Lőkös Ildikó dramaturg segítségével. A szöveg megszületése után Szabó K. István rendezőt kérték fel, hogy készítse elő azt egy felolvasószínházi estre a Pécsi Országos Színházi Találkozó keretén belül, s mivel az anyag nagyon megtetszett a Csokonai Színház vezetőségének, önálló produkciót készítettek belőle.
A nagy rohanás után kissé ziláltan érkeztünk meg a Thália Színház Márai stúdiótermébe, ahol néhány percen belül máris kezdetét vette az egyetlen hatalmas monológból kibomló előadás, amiből Molnár Zsóka kalandos, kihívásokkal teli sorstörténetét ismerhettük meg.
A szlovák nézők számára felirat futott a színpad felett, így ők anyanyelvükön követhették az asszony véget nem érő panaszáradatát.
Oláh Zsuzsa igazi energiabombaként robbant be a színpadra, az egyszer agresszívan perlekedő, máskor kétségbeejtő letargiába fulladó nő elnyűhetetlen karaktert alakított.
S hogy fogadta az előadást a közönség? Szabó K. István, aki lopva, az ajtóból figyelte a nézők reakcióit úgy érezte, nem egészen tudtak ráhangolódni, pedig mint megjegyezte, Oláh Zsuzsa hihetetlen energiával és csodálatos beleéléssel próbálta Molnár Zsóka történetét megeleveníteni.
- Az is előfordulhat persze, hogy nem értették a dramaturgiai megoldásokat, hiszen az előadásnak már-már posztdramatikus a felépítése, azaz az események nem lineárisan építkeznek, hanem úgy kell összerakni a történetet, mint valami puzzle darabjait – mondta a rendező.
Az előadás után szűk fél óránk jutott arra, hogy tegyünk egy rövid sétát Kassa óvárosában: megcsodáltuk a Szent Mihály kápolnát, a Szent Erzsébet-dómot, valamint a Domonkos templomot, aztán a 19 óra már ismét az Állami Színházban talált minket.
Itt a székfoglaló utáni néhány perc is Shakespeare jegyében telt, hiszen nem csak a színpadon, de a nézőtér mennyezetén is Shakespeare-drámák jelenetei keltek életre.
Az előadás három órás volt, a jól eltalált karakterábrázolásoknak, izgalmas csavaroknak köszönhetően mégis nagyon hamar elrepült.
A nézők ezúttal ráéreztek a Lear által közvetített üzenetekre, ami köszönhető akár a Shakespeare-i mű egyetemes nyelvének, akár Ráckevei Anna kiemelkedő színészi teljesítményének, akár Ilja Bocsarnikovsz rendező izgalmas feldolgozásának – de leginkább mindháromnak egyszerre.
Kitörő tapsvihar kísérte le a színészeket a színpadról.
Némi keserű szájízt csak a nézők száma és a szervezési malőrök okoztak. Sem az apró Márai-stúdiótermet, sem az Állami Színház ülőhelyeit nem sikerült feltölteni a fesztivál magyar napján, a négy program közül pedig kettő párhuzamosan zajlott.
- Csodálatos kezdeményezés, de úgy érzem, hogy még nagyon az elején tartunk, még nem látom mögötte azt a fajta lázas fesztiválhangulatot, de azt gondolom, mint mindennek, ennek is időre van szüksége, hogy kinője magát – utalt Szabó K. István is a fesztivál gyermekbetegségeire.
Mindezek ellenére elmondható, hogy eredményesen zárult a rendezvénysorozat magyar napja, s jövőre jön a következő, egy talán még sikeresebb. Hogy ezúttal melyik ország látja vendégül a fesztivált, egyelőre még nem lehet tudni.
Annyi biztos, hogy pénteken a cseheké a terep, szombaton pedig a házigazdák mutathatják be, milyen az igazi szlovák művészet, hiszen a missziónak még koránt sincs vége.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)