Erős, nyugtalanító előadás született Debrecenben

---

Debrecen – Shakespeare ma sem unalmas, a Csokonai Színházban nem egy sápadt, kipipálandó klasszikust láttunk. Kritika

---

Lear király történetét mindenki ismeri. Ha máshonnan nem, legalább a magyar népmesék világából. A só. Emlékeznek rá? Az öreg király megkérdezi a lányait, mennyire szeretik. A két nagyobb olvad és csöpög, mint a vaj és a méz, a legkisebb meg kurtán-furcsán odaböki, hogy annyira, édesapám, mint az emberek a sót. A király agya eldurran: mint a sót? És elkergeti ezt a lányát. Aztán rájön, hogy a mézes-mázas szép szavak mögött semmi nincs, az idősebb lányokra nem számíthat, azoknak csak a vagyona kellett. A pénz, meg a hatalom, nem ő.

Fotók: Csokonai Színház / Máthé András

Ez a motívum nem csak a mi mesekincsünkben fordul elő. Van egy kelta változata is, mely közel 3 ezer éves, még az időszámítás előtti 8. században élt briton uralkodóval a középpontban. Shakespeare ez alapján írta meg egyik legerősebb drámáját még az 1600-as évek legelején. A Csokonai Színház előadásában Lear király helyett királynő lett. Ez  alapvetően nagy ötlet, és ezzel a rendező, Ilja Bocsarnikovsz hatalmas lehetőséget teremtett a címszerepet játszó Ráckevei Anna számára, ugyanakkor nem tett hozzá a drámához, ami önmagában is nagyon erős. Az pedig, hogy egy királyt forgatnak ki a lányai vagy egy királynőt, teljesen mindegy a történet szempontjából.

Ebben az előadásban nemcsak az uralkodót játssza nő, hanem a bolondot és Goneril udvarnokát, Oswaldot is, aki mintha egy szadomazo punkpartiról szabadult volna. (Ezáltal Újhelyi Kinga és Mészáros Ibolya is remekelhet.)

Lear szétosztja birodalmát két idősebb lánya, a hízelgő Goneril (Móga Piroska) és Regan (Sárközi-Nagy Ilona) között, nyersen fogalmazó, nem éppen hajlékony modorú húgukat, Cordeliát (Hajdu Imelda) pedig kitagadja. A két nővér azonban elárulja anyjukat: semmit nem tartanak be a szép ígéretekből. Mire Lear rádöbben erre, már késő. Egyedül udvari bolondja marad mellette, aki megengedheti magának az őszinteség luxusát, és az álruhába bújt Kent grófja (Bakota Árpád). Pedig neki minden oka meglenne arra, hogy hátat fordítson egykori királynőjének, Lear ugyanis korábban kíméletlenül letorkolta azért, amiért józanságra intette. Ám ebben a régivágású arisztokratában még tombolnak a lovagi erények, és nem akad fenn ilyesmin. Szinte mindegy, hogy uralkodója iránti elkötelezettségből ragaszkodik a hűséghez, vagy azért, mert szeretne önmagának megfelelni.

Az előadás, a játék magába szippant, azt érezzük, hogy

hiába jöttek és mentek az évszázadok, az ember pont olyan gyarló, áskálódó, esendő és tehetetlen az indulataival, érzelmeivel szemben ma is.

Ha gurulni kezd a lejtőn, nem képes megállni. Shakespeare nyomán Ilja Bocsarnikovsz (akinek jó szívvel emlékszünk vissza korábbi debreceni rendezéseire, a Három nővérre és  Hogyan nevezzelekre is) nem leiskoláz, nem kioktat, hanem beránt egy brutális történetbe.

Itt döntések vannak és következmények. Plusz ahogy megszokhattuk már Shakespeare-nél: látlelet az emberi mohóságról, a hatalomvágyról, az árulásról és az aljasságról. Tisztesség, becsület, szeretet csak nyomokban sejlik fel ebben a világban. Kent grófja mellett szinte csak Alban hercege, Goneril férje (Vranyecz Artúr) az, aki meg is fogalmazza, hogy ami történik, az nagyon nincs rendben. De a vihar őt is elsodorja. Ahogy Gloucester grófját (Bicskei István) is: miután balkézről származó fia, Edmund (Kiss Gergely Máté) előbb féltestvérét, Edgart (Rózsa László) ugrasztja össze apjával hamis vádakkal, majd gátlástalanul elárulja az öreg grófot is, hogy megszerezze ésszel azt, amit nem kapott meg születése jogán.

A Lear nagyon látványos előadás lett. A puritán, mégis nagyvonalú tér középen álló hatalmas asztal több funkciót is betölt, lapját veszítve lábai pedig később mint háborús barikádok hevernek szétszórva a színpadon, a háttérben húzódó óriási falat pedig a fények és árnyékok öltöztetik fel. A jelmezek egyszerre képesek egy meghatározhatatlan történelmi kort és az időtlenséget is megidézni: pont annyira modernek, hogy magunkénak érezhetjük ezt a világot. (A díszlet és a jelmez Marfa Gudkova munkája, a fényeket pedig Tumanian Narek álmodta meg a Learhez.) Mindehhez társul – ahogy a Baz Luhrmann-féle Rómeó és Júliában is – Shakespeare veretes, mégis lendületes szövege. Kozma András jó kézzel nyúlt Vörösmarty Mihály, Forgách András, Mészöly Miklós és Nádasdy Ádám fordításaihoz, a Csokonai Színházban nem egy sápadt, kipipálandó klasszikust látunk és hallunk.

A szünettel együtt valamivel több mint 180 perces előadás erősen igénybe veszi a színészeket és a nézők figyelmét, itt ugyanis nem lehet lazítani, a háttérben időről időre feldübörgő dobok pedig még tovább fokozzák a tempót, a feszültséget.

(Engem a Lear ritmusa – a filmes párhuzamoknál maradva – az Eredetre emlékeztet, mely alatt szinte végig ott lüktetett a mélynyomó membránja.)

Egészen emberi, ahogy Lear bőrébe bújva Ráckevei Anna levetkőzi a határozott uralkodó alakját és rádöbben arra, hogy elárulták, becsapták azok, akiket szeretett és akiknek mindenét odaadta, s tehetetlenségében beleőrül abba, hogy innen nincs visszaút, minden (és mindene) elveszett. De legalább ilyen sokszínű Kiss Gergely Máté átváltozása is, aki megmutatja, hogyan kapaszkodik fel és ránt le a mocsokba bárkit a kezdetben megvetett és lenézett fattyú, miután megrészegedik a sikereitől és elhiszi, hogy bárhova eljuthat és hogy legyőzhetetlen. Ám ezt az apokaliptikus drámát nem sokan élik túl.

Sok-sok látványos ötlet, meghökkentő részlet, néha pörgő, máskor egészen bensőséges színészi játék és nagyszabású jelenetek sora rajzolja ki az előadás ívét. Családi tragédiák, szerelem és gyűlölet, hűség, árulás, háború, vérontás: Shakespeare ma sem unalmas. Erős, nyugtalanító előadás született Debrecenben.

Részletes szereposztást és további fotókat a Csokonai Színház honlapján, itt találnak.

Kapcsolódó cikkek:

---

Cím	dátum
Biedermann úr, a homelessek és az aranylábú fiúk nagy debreceni találkozása	2019.03.10
Mi lesz velünk, ha atomjaira hull az ismert világ?	2019.02.22
Férfiak fityulában és szobabicikli a színpadon: ilyen is lehet egy opera Debrecenben	2019.02.17
Mintha egy pazar, pörgős Almodóvar vígjátékot láttunk volna a Csokonaiban	2018.12.25
Zsóka pongyolában, hajcsavaróval és pintyekkel	2018.11.17
Minden bajnak a család az oka?	2018.11.24
Tényleg minden a szexről meg a pénzről szól?	2018.10.21
A padlás Debrecenben is egy jó hely	2019.01.05
Az amerikai álom golyózáporban hull darabokra Debrecenben	2018.10.14