Idén is az esztendő végéig kellett várnunk az év legjobb magyar filmjére

---

Debrecen - Tóth Barnabás Mesterjátszma című drámája gyönyörű emléket állít az ’56-os forradalom mártírjainak. Kritika.

---

Sokat elmond egy filmről az, hogy amikor a vetítőben felkapcsolják a villanyt, és pereg a stáblista, a nézők a székeikhez szögezve várnak. Nem felugranak, és a kijárat felé tolakodnak, hanem elmélyednek mindabban, amit látnak, feldolgozzák azt a sokkot, amivel véget ért az alkotás, elgondolkodnak az üzeneten. Pont ez történt velünk, amikor a Mesterjátszma utolsó képkockáihoz értünk, s bennem a sokkon kívül nagy büszkeség volt.

Mesterjátszma

Azt éreztem, hogy igen, Tóth Barnabás megint megcsinálta, a Susotázs és az Akik maradtak után ismét egy csodás mozit hozott el a közönségnek, olyasfajtát, amit nem felejt el egykönnyen a néző.

Különösen felemelő ez az érzés azt tekintve, hogy közel két hónapja csak magyar filmeket nézek a moziban, és többségük nem ütötte meg azt a színvonalat, amit a hazai alkotásoktól elvárnánk. Igaz, sokszor a sárba tiportuk a honi filmgyártás termékeit, pedig egy sokszorosan terhelt, bóvlikkal teli 2000-es évek után az elmúlt bő öt évben ismét beköszöntött egy virágzó korszak a hazai filmgyártás területén: a teljesség igénye nélkül említhetjük itt a Larryt, A martfűi rémet, az Egy napot, a Külön falkát, vagy a Liza, a rókatündért. 

Tóth Barnabás jó érzékkel november elejére időzítette a Mesterjátszma című új filmjének bemutatóját: indokolt is ez az időpont, hiszen a történet az 1956-os események novemberi fejleményeihez kötődnek. Egy menekülő fiatal párt, Mártát (Varga-Járó Sára) és Istvánt (Váradi Gergely), valamint egy kínzás alá vetett papot (Hajduk Károly) ismerünk meg, akiknek a sorsa különös módon, egy nyugat felé tartó menekültvonaton fonódik össze. Hozzájuk csapódik egy rejtélyes, gazdag idegen (Mácsai Pál), aki nagyon érdeklődik a sakkozás iránt…

A történet két erős szálból tevődik össze: a pszichológiai hadviselés alá vont pap kálváriája csontig hatolóan erős, akárcsak az egész életüket egyetlen bőröndbe összecsomagoló menekültek viszontagságai, akik a biztonságos lét reményében tartanak nyugat felé. A szerelmesek nehézségei is igazán megérintőek: a két fiatal harcolt az elnyomó rendszer ellen, életben maradtak a barikádok között, ám most el kell hagyniuk az országot, és ezért bármire képesek.

Hajduk Károly játéka egyszerűen csodálatos az önmagával, a lelkiismeretével és a hitével küzdő papként, akit egy nyirkos, szinte teljesen üres cellába zártak be, vízen és kenyéren tengődik, s hónapokon át arcokat sem láthat: a rendszer pribékjei ezzel a módszerrel próbálják kicsalni belőle a vallomást arról, merre rejtegeti azokat a kincseket, amiket az egyház a Vatikánba kíván kimenekíteni.

Annyira együtt érzünk ezzel a hitében megrengethetetlen pappal, hogy szinte azt érezzük, ott ülünk melle a kemény priccsen, vele sétálunk fel-alá a zsebkendőnyi helyiségben, s mellette fekszünk keresztet formálva a földön.

A vallásos szimbolika és az álomjelenetek erőteljes használata különleges színezetet ad a valóságtól olykor elrugaszkodni látszó alkotásnak: egy jelenetben a torinó lepelre való utalás és Jézus arca is kisejlik a képsorokból. A sakktábla és -figurák fekete-fehér kontrasztja is visszatérő elem a filmben: a jó és a rossz egymással való ellentéte és örökös csatározása nemcsak a játékban, hanem életünkben is rendre megjelenik.

Az is érdekes vonulata a filmnek, hogy Tóth Barnabás nem rest görbe tükröt sem állítani a magyar társadalom elé: bár egy nemzet lángokban áll, és mindenki menti az életét, a családját az elnyomó rendszer túlkapásaitól, egyesek így is alkalmat keresnek arra, hogy belekössenek útitársaikba, veszekedjenek, kötekedjenek. Emellett viszont a jóság és a remény is megjelenik, ám tudható az, hogy ezen a sötétben zakatoló, sivár kupékkal teli vonaton aligha tartható sokáig ez az állapot. A fiatal pár is többször összekap az út alatt: többnyire azért, mert ellenben a becsületes, a sakkban bravúrozó Mártával a kedvese hajlamos a simlisségre.

S ami igazán felteszi az i-re a pontot, az az, hogy több alkalommal rácsodálkozik a néző a látottakra, és azt kérdezi: ez hogyan lehetséges? Aztán a film legvégén minden részlet összeáll egy nagy egésszé, a valósággal való szembesülés pedig szinte elviselhetetlen.

A csavaros és elgondolkodtató Mesterjátszma kihagyhatatlan azok számára, akik szívükön viselik a magyar filmek sorsát, és érdeklődnek az ’56-os forradalom emlékei iránt.

A filmet megtekinthetik az Apolló moziban. Apolló mozi, Miklós u. 1. Tel.: +36 (52) 417-847, e-mail: info@fonixinfo.hu. A pénztár nyitva hétfőtől vasárnapig: 12.45–20.45 óra. Jegyek: 2D normál – 1590 Ft, 2D diák/nyugdíjas/pedagógus – 1350 Ft, 3D normál: 1690 Ft, 3D diák/nyugdíjas/pedagógus – 1400 Ft

Kapcsolódó cikkek:

---

Cím	dátum
Ilyen érzés az, amikor az ember körül elfogy a levegő	2023.11.05