Belépés
Regisztráció
Decemberig kellett várni az év legerősebb magyar filmjére
Szerző: Magyar Evelin | magyar.evelin@dehir.hu Közzétéve: 2022.12.03. 16:40 | Frissítve: 2022.12.04. 16:43
Debrecen - A Larry című dráma nagyon komoly társadalmi problémákra hívja fel a figyelmet: az elszegényedett régiók leszakadásáról és a családon belüli erőszakról egyaránt kendőzetlenül beszél. Kritika.
Jó év volt az idei is a magyar filmek számára: nagyot megy a mozikban a nemrég bemutatott Jóreménység-sziget, felszálltunk a keserédes nosztalgiavonatra a Nyugati nyaralásnak köszönhetően, Thuróczy Szabolcs remekelt a Szia, Életem! című moziban, a gimis osztálytalálkozók viszontagságait jelenítette meg szépen az Együtt kezdtük, csak hogy néhányat említsek. Mindegyik beleivódott valamiért a néző emlékeibe, az idei év legerősebb mozifilmje viszont egyértelműen az Ózd környéki szegényebb rétegek szomorú hétköznapnapjait bemutató szociodráma.
Larry
Szívbemarkoló, fájdalmasan őszinte dráma Bernáth Szilárd első nagyjátékfilmje, a Larry. A rendező a társadalom peremére sodródottakra irányítja rá a figyelmet:
azokra, akik változtatni szeretnének, de önhibájukból vagy azon kívül nem tudnak, s akikről a legtöbben elkapjuk a tekintetünket. Éhbérért dolgozó, nyomorúságos házakban tengődő magyarokról, a drog kábulatában lévő fiatalokról és a kéregető romákról is beszél előítéletek nélkül, őszintén, a valóságot megmutatva. Mégsem megy át egy szociológiai tanulmányba a film: feszes, izgalmas alkotást kapunk, ami elgondolkodtató és nyomasztó egyben.
Hiszen annak ellenére, hogy egy fiktív történetet látunk, sok honfitársunk élete ilyen szörnyűségekkel és szomorúsággal teli. S róluk eddig kevesen beszéltek. Az utóbbi évek egyik újító dobása volt a Brazilok című film, ám az a vígjáték műfajából közelítette meg a szegényebb rétegeket.
A Larry viszont egy borzasztóan erős filmdráma, ami az amerikai társadalom marginalizálódott tagjainak életét bemutató remek alkotások (Floridai álom, Vörös rakéta) hagyományai felé mutat. Az utóbbi hónapokban az északiak is megmutatták, hogy náluk sincs kolbászból a kerítés: az izlandi fiatalok erőszakos mindennapjairól a Csodálatos teremtmények című kőkemény szociodráma vallott.
Nem elég viszont az erős alapanyag és az ügyes rendezői elgondolások: kellenek olyan briliáns színészek is egy ilyen filmhez, mint a főszereplőt alakító, a félelemből eredő dadogás nüanszait páratlanul bemutató Vilmányi Benett és az agresszív, italos édesapját megformáló Thuróczy Szabolcs. Tökéletesen működik a két tehetséges színész között a kémia, parázslik a feszültség, a tehetetlenség érzéséből fakadó erőszak, érzékelhető a szeretet és a gyűlölet közti ingázás.
A történet egy borsodi kistelepülésen tengődő apáról és fiáról szól: az édesanya nincs velük, a rendőr apa a világ előtt azt mutatja, hogy már nem iszik, rendes, dolgos, otthon viszont előjön a köztiszteletben álló polgárból a vadállat, aki párját és gyerekét is bántalmazza. Az elnyomott, juhászkodásból némi bevételt szerző fiú haragját a zene segítségével próbálja csillapítani: rapszövegeket ír, ám dadogása megnehezíti azt, hogy kemény, pörgős dalait előadja mások előtt. Újdonsült roma barátainak köszönhetően elindul egy netes tehetségkutatón: a karrierje kezd beindulni, a családja viszont egyre inkább szétesni látszik...
Vilmányi Benettre már a Terápia című remek sorozatban is felfigyeltem, abban is egy vad, szeretetéhes, szabadszájú tinédzsert alakított: a színész szemében izzik a düh, az elfojtott fájdalom, egy pillantása többet mond bármilyen monológnál.
A karizmatikus fiatal megérdemelten lett a Larry főszereplője. Thuróczy Szabolcs kvalitásaihoz sem férhet kétség: ha egy alkotásban felbukkan, várhatóan minőségi film készül.
A szeretet, a remény, a kilátástalanság és a bánat különös egyvelegéről valló alkotás szöget üt a nézői fejébe: vajon hányan kénytelenek így élni? Roskadozó házban élve, gyári munkáért sorban állva, a szülői ütésektől rettegve, a bódítószerek kábulatában? A Larry felvillantja azt, hogy talán van kiút, viszont azt is bevallja, hogy nagyon ritka az, amikor erre rá is találnak a peremterületeken tengődők.
A filmet szerzőnk az Apolló moziban látta. Apolló mozi, Miklós u. 1. Tel.: +36 (52) 417-847, e-mail: info@fonixinfo.hu. A pénztár nyitva hétfőtől vasárnapig: 12.45–20.45 óra. Jegyek: 2D normál – 1350 Ft, 2D gyermek/diák – 1150 Ft, 2D csoportos (20 fő felett) – 850 Ft, 3D normál: 1500 Ft, 3D gyermek/diák – 1300 Ft, 3D csoportos (20 fő felett) – 1080 Ft.
Kapcsolódó cikkek:
2024.09.13.
