Hamupipőkének éjfélig most is el kell hagynia a báltermet
Szerző: Orosz Ferenc | info@dehir.hu Közzétéve: 2015.03.29. 10:28 | Frissítve: 2015.05.06. 15:31
Debrecen – Az egerek ugyan nem beszélnek, a varázslat azonban így is működik. Hihetetlen, hogy azt kapjuk, amire befizettünk? Kritika.
Mit is várhat manapság az ember egy klasszikus mese új, élőszereplős feldolgozásától? Ha a jelenlegi divatot nézzük, akkor számítsunk sötét, esendő, ellentmondásos karakterekre? Lelki problémákkal küszködő főgonoszra (aki esetenként nem is olyan gonosz, mint ahogyan azt elsőre gondolnánk), és egy hercegnőre, aki nem mellesleg a karddal is kitűnően bánik? Ezek a tulajdonságok voltak ugyanis jellemzőek a Hófehér és a Vadászra, amelyben Hófehérke is jelentősen kivette részét a harcból. Vagy például az Angelina Jolie nevével fémjelzett Demónára, amely egyenesen a Csipkerózsikából megismert főgonoszt helyezte középpontba, lélektani magyarázatokat keresve a főhős galád tetteire. Ez a fajta újragondolós hullám tehát kellőképp felkészíthetett minket a Hamupipőke legújabb feldolgozására. Azonban meglehet, hogy csalódni fogunk.
A történetet senkinek nem kell bemutatni: a klasszikus mese főhőse Hamupipőke, akit az apja halála után a gonosz mostohája és annak lányai cselédsorba taszítanak. Elérkezik a Herceg bálja, ahová Hamupipőke mindennél jobban szeretne elmenni, terveit azonban megakadályozzák gonosz fogvatartói. Ám hamar betoppan a jóságos Tündérkeresztanya, aki egy varázslattal ajándékozza meg a szegény sorsú lányt. Csodaszép ruhát és hintót varázsol neki, hogy valóra válhassanak álmai. Azonban a csodának ára van: Hamupipőkének éjfélig el kell hagynia a bált, hiszen a mágia akkor véget ér, ő pedig lelepleződik.
A film már az elején alaposan meglep minket. Nyoma sincs a megszokott revizionista hozzáállásnak, nincsenek újítások, nincsenek zavaró átalakítások – pusztán azt kapjuk, amire befizettünk. A klasszikus, eredeti Hamupipőke-sztorit, a Disney stúdió őszinte tálalásában. Ez a fajta hozzáállás a filmhez ellentmondásos gondolatokat kelt a nézőben. Először talán furcsának tűnik, és feltehetjük a kérdést, hogy akkor ennek most mi értelme volt? Miért kellett újból elmondani egy már számtalanszor elregélt mesét, amit mindenki kívülről fúj gyerekkora óta? Ahogy azonban a film előrehalad, és Hamupipőke élete egyre jobban megváltozik a Tündérkeresztanya ténykedései által, a varázslat egy kicsit minket is megérint. Nem gondolunk már arra, hogy miféle új köntösben lehetett volna ezt a történetet prezentálni. Pedig elő lehetett volna venni például a klasszikus, kissé horrorisztikus változatot, vagy esetleg némi modernizálás is csodákat tehetett volna a mesével. Itt azonban semmi ilyennel nem találkozunk. Persze, egy-két apróság azért előfordul, például nevek megváltoztatása, és a rajzfilmhez képest az egerek sem tudnak beszélni. Mindez azonban nem zavarja a nézőt, hiszen a film annyira őszinte, annyira varázslatos, csúnyán szólva annyira „diznis”, ahogy tényleg berántja még a legközömbösebb, legszkeptikusabb kételkedőt is.
A kiváltott hatás nagyban köszönhető a rendezőnek: Kenneth Branagh már.már veteránnak számít a kosztümös műfajban, még ha eddig komolyabb témákon edződött is. Branagh a neves Shakespeare-adaptációival lett híres, ezek közül a leghíresebbek a Hamlet és az V. Henrik feldolgozásai. Színészként és rendezőként is világéletében vonzották a klasszikus drámák, éppen ezért volt számára testhezálló feladat a Hamupipőke vászonra vitele. Itt is ugyanazt a végtelen gondoskodást és a klasszikus műhöz való feltétlen tiszteletet láthatjuk, amelyek a Shakespeare adaptációit olyannyira élővé tették.
A brit „előadó-nemességből” válogatott színészek is követik ezt a fajta hozzáállást, és a casting ebben az esetben hibátlannak bizonyult. Nincs olyan ember, aki ne tudna együttérezni Lily James Hamupipőkéjével, és szerintem nincs olyan kislány, aki ne szeretne majd rá hasonlítani a film után. Alakítása őszinte és minden cinizmust nélkülöző, valóban tökéletes választás. Cate Blanchett és a Trónok Harcából ismert Richard Madden is kitűnő választások, szerepük testhezálló, azonban a film sztárja egyértelműen James, ami jól is van így.
A film megjelenése előtt senki nem gondolta volna, hogy a mai újító törekvések közepette Brannagh elég bátor lesz egy tradicionális, hagyományos mesét tálalni a közönségnek. Azt meg még annyira sem gondoltuk, hogy az eredmény ennyire hatásos lesz, és hogy a hagyományosság, a tradicionális értékek ennyire üdítőek is lehetnek. A Hamupipőke esetében azonban nincs értelme ellenállnunk. Úgysem leszünk rá képesek.
A filmet szerzőnk az Apolló moziban látta. Ön is megnézheti: április 1-ig 18.15-től. Apolló mozi, Miklós u. 1. el.: +36 (52) 417-847, e-mail: info@fonixinfo.hu. A pénztár nyitva hétfőtől vasárnapig: 12.45–20.45 óra. Jegyek: 2D normál – 860 Ft, 2D gyermek/diák – 760 Ft, 2D csoportos (20 fő felett) – 660 Ft, 3D normál: 1090 Ft, 3D gyermek/diák – 990 Ft, 3D csoportos (20 fő felett) – 890 Ft.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)