A láthatatlan Debrecen nyomában jártunk

---

Debrecen – Milyen a cívis építészeti karakter? Hol rejtőznek a lerombolt Deák téri zsinagóga maradványai? Ezen a kiállításon mindenre fény derült.

---

Egy korábbi interjúnkban már olvashattak arról, hogy Horváth Péter és Balogh László helytörténészek az évek során mi mindent összegyűjtögettek a debreceni Városháza idén  jubileumát ünneplő Mikrofilmtárának folyosóin. A kerek évforduló apropóján a gyűjtemény anyagából először láthatunk retrospektív válogatást, szeptember 22-ig több előadás és kísérőprogram is várja az érdeklődőket.

Csütörtökön az egykori cívisházak tárgyi emlékeit maga az egyik lelkes gyűjtő, Horváth Péter szólaltatta meg egy tárlatvezetés alkalmával.

A Közös múltunk nyomában című kiállítás a zsidó negyedben, három helyszínen kapott teret: a Pásti utcai orthodox zsinagógában, a jelenleg muzeális jelleggel működő vágodában és az egykori rituális fürdőben, azaz mikvében, amelyekről előzetesen Kreisler Gábor, a Chevra Kadisa elnöke mesélt a látogatóknak, aki a szakrális tárgyak mellett érdekes történeteket villantott fel a Bajcsy-Zsilinszky utca és környékének zsidó-cigány együttélésről, az egykori vágoda közösségteremtő funkciójáról, a szombatok varázslatos hangulatáról, a második világháború előtti pezsgő zsidó jelenlétről.

Újrahasznosítás cívis módra

Ami eltűnt, már nem lehet visszahozni, de fel lehet idézni, s erre az építészetben is van példa – tudtuk meg ezt már Horváth Pétertől.

A Deák téri zsinagógát ugyan lebontották, számos eleme mégis fellelhető a városban, csak nyitott szemmel kell járni és "gyorsan behúzni a kuplungot", ha jelez a „radar”, ahogyan azt a történész szintén nagy gyűjtögető hírében álló édesapja tette, aki egy Nagysándor-telepi autóútja során fedezte fel, hogy a zsinagóga kerítése be van építve egy épület udvarába. Azóta a kerítés több darabja is felbukkant, ezeket is láthattuk a kiállításon, úgy, ahogyan előkerültek, kicsit törötten, rozsdásan, magukban hordozva egyszersmind a rárakódott történeteket is.

Ez a típusú újrahasznosítás, a „nem dobunk ki semmit, minden jó lehet még valamire”-elv is a cívis mentalitás sajátja, mutatott rá a helytörténész, bár a legjobb szándék is vezethet fiaskóhoz. A Monti ezredes utcán található cívisház ablakaiba utólag belecuppantott, a Zenede épületéből származó kagylós díszítőelemek inkább megmosolyogtatóak, mint esztétikusak, egy arányát vesztett épületszerencsétlenség képét adják – magyarázta.

Elvárás és valóság

A zsinagóga alaprajzait szemlélve Horváth Péter felidézett még egy cívis sajátosságot az építészet világából, méghozzá azt, hogy az elképzelés, a papírfantázia és a valóság nem minden esetben találkozott Debrecenben.

„Ha valamit megrajzolt a tervező, azt a kivitelező nem feltétlenül úgy is öntötte formába: elfogyott a pénz, az akarat vagy a kőművesnek önmegvalósítási kényszere támadt és egyszerűen felülírta a tervezőt, erre is van példa”

– mutatott rá.

Mégis mi fán terem a cívis karakter?

Horváth Péter szerint még az olyan épületekben is meg lehet találni a sokat emlegetett cívis karaktert, mint a zsinagógában, ami egy olyan bécsi építész tervei alapján készült, aki aztán jelenlegi tudásunk alapján még tizennégy másik helyen húzott fel nagyon hasonló "templomokat". Mindez azért van, mert debrecenieknek készült az épület, ez is egy szempont lehet a cívis karakter meghatározásában – mondta.

Ha azonban cívis karakterről esik szó, akkor a helytörténész legszívesebben a porszagú, archaikus, jellegükben és elrendezésükben is falusias jelleget mutató cívisházakban gondolkodik. Ezekből sincs azonban már túl sok. 

„Kétszáz éve azon dolgozunk, hogy a legnagyobb falu címkét magunk mögött tudjuk, a falusias jelleget levetkőzzük, a cívisházak pedig porladnak el, gyakorlatilag bontási engedély nélkül távolítanak el épületeket. 

Így pusztítjuk el saját rétegünket a történelemből, amit akkor fogunk igazán visszasírni, amikor már csak három cívisházunk maradt”

– fogalmazott.

A népies jellegű faoromzatos házak például végképp eltűntek, mindenki legnagyobb meglepetésére a vágodába lépve viszont egy komplett oromzatot pillanthattunk meg, ami az egykori Böszörményi út 16. szám alatti présházhoz tartozott. 

Ami egyiknek lom, a másiknak...

Cívisházak padlásairól is kerültek elő értékes holmik, mutatott körbe Horváth Péter már a mikvében. Egy, az egykori Angol Királynő Szállóból származó sörösüveg, egy, a Gambrinus közből, aminek a száját egy karddal nyesték le a nagy buli hevében, s egy humoros, „kábé 0,45 liter jelzésű” üvegcse is bekerült a helytörténész gyűjteményébe, nem megfeledkezve a a névbélyeggel ellátott téglagyűjtemények soráról, amelyek mind-mind izgalmas történeteket rejtenek magukban, s közelebb visznek a már csak maradványaiban felfejthető múlt megértéséhez. 

A kiálltást tárlatvezetéssel legközelebb július 14-én tekinthetik meg, akkor Kreisler Gábor és China Tibor építész várja az érdeklődőket egy közös kalandozásra, Balogh László pedig a kiállításhoz kapcsolódóan Debrecen története az utcanevek tükrében, avagy utcanevek története a város életében címmel tart előadást. 

Kapcsolódó cikkek:

---

Cím	dátum
Közös múltunk nyomában: helytörténeti kiállítás nyílt a Pásti utca Zsinagógában	2022.06.24
Bontásokra jár és kincsekre lel a debreceni helytörténész – fotókkal	2021.06.12