Debrecen meghökkentő arcát is felteszi a Facebookra a fotós
Szerző: Szénási Miklós | szenasi.miklos@dehir.hu Közzétéve: 2012.04.29. 12:15 | Frissítve: 2012.04.30. 10:14
Debrecen – Olyan a fotózás is, mint a Káma Szútra: gyakorolni kell – mondja Polgári Sándor, aki a szépet itthon is észreveszi, és rajong a fekete-fehér képekért.
Fényképezőgépével Polgári Sándor szorgalmasan járja a világot, de főképpen szűkebb hazánkat, Debrecent és környékét. Nem töri magát, hogy kiállítása vagy albuma legyen – fotóit egyszerűen felteszi a Facebookra. Ezeket sokan kedvelik is, mivel a civilben grafikusként dolgozó fényképész az érdekeset, a meghökkentőt vagy akár a szépet nem csak idegenben, távoli tájakon képes meglátni, hanem itthon is. Olyan arcát mutatja meg – sokszor fekete-fehér képeken – Debrecennek vagy szülővárosának, Hajdúböszörménynek, melyet sokan ismerhetnek és szerethetnek. Temető, főtér, épületek sora a hajdúvárosban, vagy cívisvárosi csendélet az állomáskörnyékén, különös perspektívából fotózott Csonkatemplom, éjjeli utcakép a Nagytemplom mellett – ilyen képek sorakoznak egymás mellett Facebookos albumában. Ahol egyébként egyetlen színes sorozatában éppen a Hortobágy tűnik fel.
Mi kell ahhoz, hogy valaki meglássa, észrevegye a megszokottban, a köznapiban a különlegeset? S mi kell ahhoz, hogy képes legyen megörökíteni is? Szem? Gép? – kérdezzük. Nagyjából ennyi – érkezik a válasz –, no meg némi késztetés, és motiváció is.
Sokan fotózták és fotózzák Debrecent is – a nemrég elhunyt Hapák József, vagy az Amerikából hazatért Szipál Márton neve sokaknak beugorhat hirtelen. Hozzájuk képest Polgári Sándor egészen más generáció, ennélfogva teljesen másra figyel. Ami közös bennük, az maga a város. Mint mondja, izgalmas, érdekes kihívást talált a város éjszakai nyugodt csendjének megörökítésében.
„Sok fotósról azt mondják, hogy a lakókörnyezete közelében születnek a legjobb képei. Gondolom, ez azért lehet így, mert ezt a közeget alaposan ismeri, érzi a rezgéseit. Nálam is valahogy így működik. Ezzel nem azt mondom, hogy nem szeretek és szeretnék távoli tájakat fotózni, csak ez van – szó szerint – karnyújtásra. Mondhatnám, hogy micsoda szerelmese vagyok a város különböző napszakokban nyújtott orcáinak. Egy kicsit talán így is van. Az igazság azonban sokkal prózaibb. A fotózás nálam legalábbis egyfajta kényszer és ez az a helyszín, ami számomra könnyen elérhető. Akár ha csak néhány órára is ki tudok szakadni a munkámból.”
Sándor szívesen él a fekete-fehér technikával, az ilyen képekre ugyanis véleménye szerint jellemző egyfajta kortalanság – azzal együtt, hogy a csak szürkeárnyalatos színskála használata egyben a képalkotás nehézségét is okozza.
„Ez benne a kihívás, sokkal konkrétabbnak kell lennie a mondanivalónak. Jómagam már az exponálás pillanatában fekete-fehérben látom a készülő képet.” S mivel alkotásról beszélünk, bevallja, számára fontosabb a létrehozás öröme, mint az, hogy milyen fogadtatást vagy elismerést vált ki egy-egy képe vagy sorozata. Az pedig, hogy ez más, vagy újító legyen, nem nagyon foglalkoztatja. „Egyszerűen ez jön belőlem, valahogy ezt érzem ösztönösen. Magammal sem tennék jót, ha ezt megerőszakolnám. Önmagában egyedi képben ritkán gondolkozok. Mindegyik debreceni fotó egy sorozat része. Jó felfedezni apró részleteket, amik mellett nap mint nap elsétálunk. Jó látni a város elhagyatott éjszakai arcát is” – mondja, hozzátéve, hogy miközben ezeken a képeken dolgozik, a fejében sokszor már ki is bontakozik a következő sorozat. „Ez egy körkörös kreatív folyamat.”
A fotózást Polgári Sándor közösségi weboldalakról, szakirodalomból, szaklapokból és a mindenféle fellelhető irodalomból tanulta. Bár, teszi hozzá, „egy kicsit ez is olyan Káma Szútra-szerű, mint minden alkalmazott művészet: csak a gyakorlat taníthat meg!” Ezért aztán tagja több fotós társaságnak és műhelynek is, ahol szintén sok hasznos ismeretanyag cserélődik. Emellett persze sok egyéb leköti a figyelmét, hiszen az elmúlt tizenegynéhány év alatt több jazz zenekarban is megfordult, mint énekes, most pedig ismét mikrofont ragadott, és ha éppen nem fényképezőgéppel a kezében járja a várost, akkor az Icepop zenekar énekeseként próbál barátaival...
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)