Skandináv krimi muzulmánokkal és magyarokkal
Szerző: Szénási Miklós | szenasi.miklos@dehir.hu Közzétéve: 2015.11.21. 18:09 | Frissítve: 2015.11.21. 18:09
Debrecen – Magyarok mindenütt vannak. Még Finnországban is. Fekete Anna brutális gyilkossági ügyben nyomoz.
Sajátos hangulatúak az úgynevezett skandináv krimik. Itt nem szuperhősök győzedelmeskednek a gonosz bűnözők felett, hanem olyan nyomozók, akiket akár ismerhetnénk is. Senki és semmi nem tökéletes, minden esendő, törékeny, emberi – és olykor nagyon is embertelen. A nap ritkán süt, és ha mégis, akkor sincsen kánikula: s amilyen fagyos olykor a külső környezet, éppen olyan dermesztő az emberek világa is.
A Kolibri című regény is a szigorú Északra viszi az olvasókat: egy Koivuharju nevű finn városba, ahol brutálisan meggyilkolnak egy fiatal nőt. Az ügyön egy fiatal, pályája elején járó rendőrnő is nyomozni kezd, aki nem éppen született finn: Fekete Annának hívják. A magyar nő a délszláv válság idején, Szerbiából került Finnországba még gyerekként. Több nyelven is jól beszél, de nincs könnyű helyzetben, társai nem fogadják egyöntetű örömmel, van aki meg is fogalmazza, hogy nyilván egy finn ember munkáját vette el... Anna talán éppen ezért jobban odafigyel, amikor a gyilkosság melletti párhuzamos ügyében egy kurd bevándorló család kamaszlányával kapcsolatban tapasztal valami nyomasztó és megmagyarázhatatlant. Kocsijával olykor meg-megáll a család lakóhelyénél, hogy éreztesse, rajtuk tartja a szemét. Anna határozott sejtése, hogy a lány veszélyben van, és úgy érzi, egyfajta családi erőszak áldozata lehet. Azt viszont jó ideig nem is hiszi, hogy ő maga is veszélybe került: nem csupán újabb gyilkosságot követnek el – egészen hasonló módon, mint ahogy az első áldozattal végeztek –, de rejtélyes, szexuális tartalmú, fenyegető üzeneteket is kap. Eleinte csak bosszantják ezek, ám a helyzet fokozatosan kezd bedurvulni.
A Kolibri írója, Kati Hiekkapelto eredetileg tanárként dolgozott, és nemcsak sajátos nevelési igényű gyerekekkel foglalkozott, de menekülteket is tanított. Jól ismeri tehát a világukat, ahogy a magyar viszonyokra is meglepően jó rálátása van. Remekül beszéli a nyelvünket, és könyve alapján nagyon képben van a határon túli magyarság sorsát illetően is.
Könyve az első oldalaktól kezdve letehetetlenül izgalmas. Egy számunkra sem ismeretlen valóságot mutat be, ahol az emberek sokat isznak, rengeteget dohányoznak, előítéletesek és érdektelenek, le vannak strapálva a munkahelyükön, gyakran durvák egymással és nem mindig tudnak mit kezdeni az életükkel. Kilátástalan házasságok, idegen országban kallódó, valami nagy dobásra vágyó, de a sikerért tenni képtelen fiatalok, elnyomott és lekezelt nők, hazugságok és megcsalások – a skála széles és nyomasztó. Kati Hiekkapelto stílusa egészen irodalmi, ez nem egy olcsó lektűr háromszavas mondatokkal. Nagy atmoszférateremtő erővel varázsolja elénk azt a világot, amit részben vágyakozva nézünk, mert igaz, hogy a finnek nevei számunkra viccesek és kiejthetetlennek tűnnek, de a finn életszínvonal lényegesen magasabb, mint a magyar. Ugyanakkor ott sem egyszerűek a dolgok, mindenért meg kell küzdeni. A regény elképesztően aktuális abban a tekintetben is, ahogy rávilágít a muzulmán hitű menekültek helyzetére, akik elhagyták a hazájukat, és próbálnak boldogulni egy új, számukra nem feltétlenül szimpatikus környezetben, ahol nem szeretik őket, ahol idegenek, s ahova valójában ők sem feltétlenül szeretnének belesimulni. A két kultúra határán élő Bihar, a kurd kamaszlány naplója egyszerre izgalmas és felkavaró olvasmány. Nagyon jól simul a regény szerkezetébe, s tudósít arról, milyen más a gyerekek, a nők helyzete az iszlám világban, ám nem öncélúan töri meg időről időre a cselekményt.
A regény nagy erénye, hogy minden feszessége mellett képes a részletekre is figyelni: nem aprózza el az emberi sorsok és jellemek bemutatását, de nem is papírmasé alakokkal dolgozik. A Kolibrit olvasva nemcsak arra kapunk választ, miért is az a címe, ami, hanem arra is, milyen az Eskók, Riikák, Raunók, Virkunnenek élete. Ez nem az ezer tó képeslapokra kívánkozó országa. Kati Hiekkapelto könyvéből a finnek mellett magunkat is jobban megismerhetjük, milyenek is vagyunk mi, magyarok. Ám egy percig se feledjük el: mindezen erények mellett mégiscsak egy letehetetlenül izgalmas krimiről beszélünk.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)