Kétszáz éve díszíti fasor a debreceni Simonyi utat
Szerző: Nyul Imre | info@dehir.hu Közzétéve: 2020.08.06. 08:20 | Frissítve: 2020.08.07. 08:59
Debrecen - 1820. augusztus 6-án népünnepély keretében avatták fel a Nagyerdőre vezető út fasorát. A fákat különböző okok miatt többször pótolni, cserélni kellett, de szerencsére ma is élvezhetjük az árnyat adó lombokat. Nyul Imre helytörténeti kutató írása.
Az 1800-as évek elején egyre többen látogatták a Nagyerdőt. A napóleoni háborúkban kitűnt báró vitézvári Simonyi József, a legendás hírű óbester 1818-ban huszárezredével Debrecenben telepedett meg. A gyakorlatozásra ő is a Nagyerdőre vitte ki a katonáit. A város és az erdő között az út még rendezetlen terület volt, amikor az ezred kivonult, porfelhőben úszott a környék.
A beszállásolási rendelet értelmében a város lakosságának a katonaság elhelyezése komoly terhet jelentett. Az emiatt fennállott ellenszenv megjavítása érdekében 1819-ben Simonyi javaslatot tett az erdőre kijáró út befásítására, melynek költségéhez 200 forint hozzájárulást ajánlott fel. A javaslatot szívesen fogadta a tanács, de a felajánlott 200 forintot nem fogadta el azzal, hogy az út fásítása a városnak is érdeke, és ezt saját költségén kívánta elvégeztetni.
A javaslat továbbra is csak terv maradt, mert a tanács a fásításról nem gondoskodott. Ezért Simonyi 1819 őszén elültette huszárjaival az általa vásárolt 600 jegenyecsemetét és így a következő évben négy sor jegenyefa között vezetett az út az erdőre. A legenda szerint Simonyi óbester minden fa mellé egy huszárt állított őrzőnek.
1820. augusztus 6-án az út avatása alkalmából népünnepélyt rendezett Simonyi. Ezen részt vett gróf Széchenyi István kapitány is, aki két nappal korábban vonult be szolgálattételre Simonyi ezredébe.
Mielőtt eltávozott Debrecenből, a Kollégium ifjúságát kérte fel, hogy őrizzék és védjék a fasorokat.
A homokos talajba ültetett csemeték közül azonban sok elpusztult. A város akácfákkal pótolta azokat, így néhány év múlva már négy sor akácfa állt a lakosság által Simonyi gátnak nevezett sétány mellett. Az 1925. augusztus 2-i orkán megtépázta a fasort, tizenhat derékvastagságú fát kicsavart, de az utat végig letört faágak borították. Az egyik fa az itt haladó villamos tetejét is betörte.
A kiöregedett akácfák helyett 1931-ben előnevelt hársfával ültették be a Simonyi utat. A fasor ma védelem alatt áll.
Az utat 1822-től a Nagyerdőre vezető fasor néven jegyezték, de Simonyi allé, illetve nagyon sok leírás Simonyi-gát néven említi. Az 1813. évi térképen Nagyerdőre járó útként említik.
A Simonyi allé elnevezés az 1820-as évek közepén megjelent Bogya József (1800–1830) diákpoéta búcsúzó, Debreczennek uccái sírjatok… című versében is:
„A Simonyi alléjában melyben nagy kedvre leltünk
A Tóczó habarékjában, melly kedvünkre feredtünk
Tőletek távollétemben
Majd csak úgy jutnak eszembe.”
Az út megszakítás, keresztutca nélkül haladt a mai Poroszlay úttól a Nagyerdei körútig. A két oldalán található terület a Sétakert nevet kapta, a kijelölt telkeket gyümölcsösökként tervezték eladni. 1826-ban néhányan megtekintették az ajánlatot, az árát „drágállván, a meg vételre senki sem íratta fel magát.”
A „Nagyerdőre vezető Séta út mellett két felőli” terület árverezésére 1841. március 17-én került sor, de ekkor is csak egy részére volt vásárló. Végül az 1842-es árverés során került kiosztásra az összes telek.
A Simonyi út elnevezés hivatalosan 1899-től báró Simonyi József huszárezredesnek, „óbesternek”, a napóleoni háborúk hősének állít emléket.
1951 és 1954 között a Magyar–Szovjet Társaság debreceni szervezetének kérésére Gorkij fasornak nevezték át, emléket állítva a népszerű orosz novella-, dráma- és regényírónak, Makszim Gorkijnak (1868–1936). 1954-ben kapta vissza korábbi nevét és viseli ma is Simonyi óbester nevét.
Ha Debrecen legszebb fasora közt sétálunk, emlékezzünk erre a 200 évre is, és őrizzük, védjük ezt a csodálatod fasort, hogy gyermekeink és unokáink is élvezhessék árnyat adó lombjait!
Cím | dátum |
---|---|
Mielőtt eltűnne a régi város: Debrecen kertségeinek múltját kutatja Nyul Imre | 2019.02.10 |
HOZZÁSZÓLÁSOK (2)
Döme
Minden nap itt kerékpározok ki a munkahelyemre. Szép nagyon ma is...
Kiss Zsuzsa
Köszönöm, hogy ilyen értékes írásokat közölnek, amikkel meg lehet ismerni városunk múltját, érdekes eseményeit.