Mielőtt eltűnne a régi város: Debrecen kertségeinek múltját kutatja Nyul Imre

---

Debrecen – Úgy éreztem, az utolsó utáni pillanatban vagyunk, hogy a régi kertségek nyomaira, történetére rá lehessen lelni. mondja a nyugalmazott informatikatanár, akinek A debreceni Sestakert címmel megjelent a harmadik kötete.

Tweet

---

Nyul Imrét már a nagyapja megfertőzte a régi debreceni épületek szeretetével. Kisgyermekként például bejutott vele a régi Nagyállomás épületének néhány lezárt részébe is, az általános iskolában pedig tagja volt a II. Rákóczi Ferenc honismereti szakkörnek. "Ezek mind nyomot hagytak bennem" – mondja a nyugalmazott pedagógus, akit arról faggattunk, honnan a vonzalma a helytörténet iránt.

Nyul Imre az Újkerti Könyvtárban tartott könyvbemutatón

Nyul Imre: Korábban a Tanértnél dolgoztam, a gyár megszűnése után pedig a Beregszászi Pál Szakközépiskolában tanítottam. Itt először informatikai feladatokba csempésztem be a régi Debrecenről szóló témákat, fényképeket. A diákok gyakran rácsodálkoztak a fényképekre és többen az óra után is érdeklődtek a város, illetve az épületek múltja iránt. Ezért az osztályfőnöki órákon vetített képes előadásokat tartottam számukra, mivel rájöttem, hogy a diákoknak sem a szüleik, sem a nagyszüleik nem meséltek ezekről.
Az egykori városárkon belüli területről több írás, kutatási eredmény fellelhető, de a kertségekről jóval kevesebb, illetve van olyan terület is, amelyikről szinte semmilyen összefoglaló írás nincs.

Közben az iskolánk átköltözött az Újkertbe, és mint kiderült, nemcsak a diákok, de a kollégák egy része sem tudta, hogy itt szőlőskertek voltak.

Ekkor határoztam el, hogy könyvet írok az Újkertről. Reméltem, hogy még élnek olyanok, akik a kertségben laktak, és személyes emlékeikkel, élményeikkel segítségemre lehetnek. Úgy éreztem, az utolsó utáni pillanatban vagyunk, hogy a régi kertség nyomaira, történetére rá lehessen lelni. Nagyon fontosnak tartom, hogy itt is megőrizzük a még meglevő épületeket, illetve minél többen megismerjék az eltűnő kertségeket, az ott élő emberek életét, és megmentsük a régi fényképeket is az utókornak.

Dehir.hu: Mire fókuszál inkább? Az épített környezetre, a tárgyi emlékekre vagy az emberi elbeszélésekre?

Nyul Imre: Tanítás mellett kezdtem a kutatást, de igazából a nyugdíjazásom után tudtam teljes erővel belemerülni a keresésbe. Azóta rendszeresen kutatok levéltárakban, könyvtárakban, azon belül is a Helyismereti gyűjtemény és Fotótár gyűjteményében, a Mikrofilmtárban és a Déri Múzeumban. Próbálok begyűjteni mindent, ami az adott kertségre vonatkozik (adatok, térképek, iratok). A kertségekben egy időben még nem lehetett kint lakni, csak présházakat építhettek. Később, amikor már engedélyezték a kinnlakást, nagyon szép házakat is építettek. Ezekről itt-ott már fényképek is fellelhetők. Az pedig különösen izgalmas, amikor az épületeket, telkeket személyekhez is tudom kötni, esetleg az ott élőkre vagy utódaikra rálelek, és személyes kapcsolatot tudok velük létesíteni. Ezek a visszaemlékezések színesebbé, életszerűbbé teszik a könyveimet, a terület életének bemutatását. Az egykori lakóktól, leszármazottjaiktól eddig nem ismert, ritka fényképekhez is hozzájutok, illetve a Fotótár és a Déri Múzeum még nem publikált fényképekkel segíti a kutatásomat.

Dehir.hu: Több könyvet is írt az elmúlt években? Kereste a témát? Vagy a téma találta meg?

Nyul Imre: Sajnos könnyebb bontani és új házakat építeni, mint a régieket megőrizni a jövő számára. Nagyon kevesen vállalkoznak arra, hogy a régi épületeket felújítsák, és ez kiemelten vonatkozik a még megmaradt kertségi épületekre. Például

az Újkertben már szerkezetileg készen voltak a Jerikó utcai tízemeletes házak, amikor még harcoltak a mellette álló egykori szép présház megmaradásáért – sikertelenül.

De sorolhatnám a példákat a többi kertségben is a bontásokról, „modernizálásokról”.
Az elmúlt években három könyvem jelent meg. Az elsőben Jost Ferenc építészmérnök családját és munkásságát mutattam be, ő több debreceni katolikus templom tervezője volt, a könyvet a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyei Könyv- és Levéltár felkérésére írtam és ők is adták ki. A másik két kötetem az Újkert és a Sestakert történetét mutatja be sok fényképpel és térképpel.

Eredetileg csak az újkerti könyv megírását terveztem. Itt jártam gimnáziumba, itt élek több mint 40 éve, és az utolsó 5 évben itt tanítottam. De biztattak, hogy folytassam, így jelent meg most a Sestakertről szóló könyvem. A biztatásban és támogatásban nagy része volt Papp József helytörténeti kutatónak, aki egyben a könyveim lektora is és Bécsiné Kléri Ágotának, a Méliusz  Könyvtár Helyismereti gyűjtemény és Fotótár munkatársának.

Dehir.hu: Miért éppen ezeket a környékeket választotta?

Nyul Imre: A város kertségeinek ezt az északnyugati részét ismerem jobban, így első körben ezeket kutatom. A rövidesen megjelenő Sétakertről szóló könyvem mellett kutatom a Libakert, a Vénkert, a Csigekert és Nyulas területét is. Terveim szerint ezeknek a kertségeknek a történetét is feldolgozom és megjelentetem. Örömmel veszem azoknak a jelentkezését, akik egykor a jelenleg kutatott kertségekben éltek.

Dehir.hu: Milyen volt az élet errefelé száz vagy éppen ötven éve?

Nyul Imre: A kertekké váló térségeket, a 16-19. századi kiosztásig belső legelőként használta a város. Elhatárolt területükön szőlőskertek jöttek létre, ahol bornak való szőlőt termesztettek. Ez alól csak a Libakert kivétel, amely veteményes kert lett. A bekerített kertségekben a 19. század második feléig csak munkavégzés céljából lehetett kint tartózkodni. Belterületbe illesztésüket követően, 1897 után egyre többen költöztek a kertségekbe  – például akik nem tudták megfizetni a belterületi lakásokat, házakat. Sok helyen az egykori présházakat alakították át lakóépületekké, de több új, szép épületről is fellelhető fénykép vagy tervrajz. A Vénkertben és az Újkertben inkább falusias életre rendezkedtek be az ott lakó kisebb pénzűek. A Sestakertben a gazdagabbaknak is volt szőlőskertje, így többek között Simonffy Sámuel főbírónak, Diószegi Sámuelnek, Buday Ésaiásnak, Poroszlay Frigyesnek. A korabeli Sétakertben pedig ott volt nyaralója a város egykori elitjének, a Fráter, Fényes, Kaszanyitzky, Kardos, Sesztina, Csanak családoknak.

Dehir.hu: Ezek a környékek ma már egészen másképpen néznek ki...

Nyul Imre: Az 1950-es években pedig éppen e kertségekben kezdődött a nagy lakótelepek építése, mert a nagyobb telkeken viszonylag kevesebb ház lebontásával, kisebb kisajátítási költség mellett lehetett összefüggő, üres építési tereket nyerni. Először az egykori Libakertet számolták fel.

Később sorra került a Vénkert, az Újkert, de sokemeletes társasházak épültek a Sestakertben és a Sétakert Simonyi úti villáinak előkertjében is. A Csigekertbe pedig a nagy volumenű iparfejlesztés miatt üzemek, gyárak települtek. A várost észak, északnyugat, illetve nyugat felől övező egykori kertségekben levő szőlőskertek az Újkertben szűntek meg utoljára.

Napjainkban már csak a Sestakertben, a Sétakertben és a Csigekertben maradt meg néhány szőlőtő emlékeztetőként.

A kisajátítások következtében kicserélődött a lakosság. A régi kerti, kertvárosi kisebb házak lakóinak nagy része elhagyta a környéket, és valamelyik akkorra elkészült másik lakótelepre költözött. A kertségek helyén épült sokemeletes új lakóházakba pedig olyanok kerültek, akiknek a régi kertségek múltjához semmi kötődésük nincs. Ők már a nagyvárosi lakótelepek másfajta életére rendezkedtek be.

Dehir.hu: A helytörténeti kutatót csak a múlt érdekli, vagy az is, mi lesz holnap és holnapután?

Nyul Imre: A kutatás során elsősorban a múlt kerül előtérbe, ezt igyekszem megörökíteni a jövő számára. Ezzel kapcsolatban természetesen érdekel a jövő, és egyben féltem is, hogy mi lesz a sorsuk a még megmaradt régi, szép és értékes épületeknek. Már többször tettem javaslatot, hogy ezeken a területeken mely épületeket kellene legalább helyi védelem alá helyezni. Az általam kutatott területen csak 3 épület van országos védelem alatt. Ezek között csak egy lakóház található.

Dehir.hu: Ha valaki érdeklődik a helytörténet iránt, hogyan juthat hozzá a könyveihez?

Nyul Imre: A Jost Ferencről írt köny a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyei Könyv- és Levéltárban vásárolható meg. A kertségekről írt köteteket pedig tőlem lehet megrendelni a Facebookon, valamint az imrekonyvek@gmail.com e-mail címen.

A kötetben szereplő képeket a Méliusz Juhász Péter Könyvtár Helyismereti gyűjtemény és Fotótár, valamint DMJV Polgármesteri Hivatal Mikrofilmtára bocsátotta rendelkezésünkre.

---

Címkék: A debreceni Sestakert, Nyul Imre, Helytörténet, Debrecen, könyv, Kertség, Újkert

---