Hogyan lehet elkerülni a másnaposságot a debreceni borkarneválon?
Szerző: Szénási Miklós | szenasi.miklos@dehir.hu Közzétéve: 2013.08.03. 16:13 | Frissítve: 2013.09.20. 13:35
Debrecen – Bor, mámor, Debrecen: őrületes nagy buli zajlik az egyetem előtti téren. Mit érdemes megkóstolni? Tartson velünk, igyon jó borokat!
A debreceni rendezvények sorában sokak számára különösen előkelő helyet foglal el a borkarnevál. Ez az évről évre töretlenül népszerű rendezvény ugyanis egyszerre kulturális, egyszerre gasztronómiai esemény, s nem mellékesen rendes társasági program is, ahol ismerősök tucatjaival lehet összefutni és koccintani egyet. A bor kultikus ital, sokan, sokszor és sokféleképpen megfogalmazták ezt. Mértékletes fogyasztása nem egyenlő az alkoholizmussal, bár tény, pár pohár bor elfogyasztása új tartalommal, új színekkel, formákkal és friss gondolatokkal töltheti meg a világot.
Ha a szervezők jó munkát végeznek, akkor ez egy nagyon ütős kis buli lehet alapból is. Olyan, amire érdemes elmenni az első, a második és a többi napon is. Rendszerint mindig van valami újdonság, ami az adott esztendő borkarneválját megkülönbözteti a többitől. Ezúttal jó alap a helyszín erre, mivel nem a Békás-tónál, hanem az egyetem főépülete előtt folyik a rendezvény. Nos, bizonyos értelemben nagyon jó a helyszín van hangulata. Ellenben adottság, hogy a gyöngykavicson járva felveri a tömeg a port, s így nem csak bort nyelünk. Pozitívum viszont, hogy le lehet tenni a bicikliket (tudják a kerósok, hogy ittasan ők sem tekerhetnének haza?), s a külső standoknál a gyerekeknek is akad látnivaló. (Így a családosok is bátran belehomoríthattak az estébe, éjszakába. Ahogy egyébként nem csak gyerekből, de kutyából is láttunk, „akik” nyilván nem kóstoltak borokat, de vigyázhattak a gazdira...
Van, aki úgy indul el, hogy visz magával egy kis listát, hova szeretne eljutni feltétlenül, kiknek a borait szeretné megkóstolni, ha törik, ha szakad. Ne törjön, ne szakadjon, ellenben igyekezzünk a küldetést hibátlanul megvalósítani – egy borfogyasztó recenzens alapállása csakis ez lehet.
Ízlésekről vitatkozni nem érdemes, arról ellenben lehet értekezéseket nyitni, melyik bor mitől szép, miért érdemes kóstolásra – vagy éppen miért nem. Már az nagy kérdés, mitől szép a bor, illetve miért. Azért, mert a bor olyan, mint egy nő. Ne keressünk ennél mélyebb értelmet. S ne is merüljünk el az elszállt (beállt?) szakfolyóiratok szerzőinek (tudják, bor, mámor, Provance és flanc) dagályos szövegfolyamában, mely olykor nem átallja akár a földet, a napokon át használt zokni is bevonni az érzéki megfogalmazásba. Maradjunk ugyan a földön, de két lábbal, a kézben pohárral, s veselkedjünk neki a borkarneváli kalandba hű társainkkal egyetemben.
Elsőre azt a célt tűztük ki, hogy kóstoljunk gyöngyösi, somlói, hegyaljai, balatoni és szekszárdi borokat. A keményebb emberek ihatnak pálinkát is, azzal sincsen baj, ígéretes, szép és minőségi ital az is, de az alapvetően gyorsító ebben a közegben. Nekünk erre nincs szükségünk, időnk is van, legalábbis úgy érezzük, nem sürget semmi, és szeretnénk minél több tétellel megismerkedni, tehát a pálinkákat kihagyjuk.
Tihanyi borral, Salánkiék olaszrizlingjével nyitottunk. Egyszerű, kellemes, igazi aperitif-jellegű ital, ami fröccsnek is jó alapja lehet. (Tudják, jó fröccs csak jó borból készülhet!)
A gyöngyösiek azért érdekesek, mert ez a vidék nem annyira ismert vagy népszerű még. Vannak kis kézműves borászatok, ahonnan valódi különlegességek származnak, s persze, a nagytőke, vagyis a nagytételes verzió sem ismeretlen azon a vidéken. Itt mi a Kis-Benedek pince borát kóstoltuk meg: kellemes, jó társasági ital volt ez a Müller-Thurgau, ahogy Pallai László történész nevezte a rizlingszilvánit. S ha már erre jártunk, megnéztünk még egy balatoni pincészetet is, a Gregoriant a Szent György-hegyről. A társaságbeli hölgyek az olaszrizlingre szavaztak, az urak a száraz szürkebarátra, melynek zamata enyhén fűszeresnek tűnt. A Balaton és vidéke egyébként erősen felszálló ágban van. Harminc éve a rossz bor szinonímája volt az a szörnyű, édeskés ital, ami valószínűleg nem láthatott szőlőt még a szállító kamionokról sem, merthogy az egész országban nem volt annyi tőke, ahonnan annyi bort lehetett volna szüretelni, mint amennyit egykor elvittek a keleti piacokra. Nos, ezen túl vagyunk, és ma már megint el lehet mondani, igazán jó, emlékezetes tételek születnek a magyar tenger környékén is.
Tokaj kötelező penzum. A Debrecenhez legközelebbi vidék, amit még folyó és hegy nélküli városunkból is viszonylag könnyű megközelíteni. Ennél a pultnál régi ismerősbe botlottunk. Kovács Pál, aki az Esszencia színeiben kínálgatta a vendégeket. Nagy szakértelemmel és jó szívvel ajánlotta a Sárga borház és a Disznókő tételeit, egyben pedig felhívta a figyelmünket a Bátaapátiban működő Tűzkő borászatra is. A Bajához közeli területről származó zöldveltelini az illatos sauvignon blanc után jól illeszkedett két tokaji furmint. Kérdésünkre, hogy érzi magát, elmondta: hangulatos a borkarnevál, viszont itt jóval kevesebb a fa, azaz egész nap rájuk tűz a nap, mert nincs árnyék.
Ha már furmint, az a hagyományosan magyarnak tartott fajta sok helyen nem, de Somlón is megterem, ami szintén az egy nagy kaland. A terület jellegzetes ízvilága, markáns savai ugyan elsőre férfiasnak hatnak, ám talán nem véletlenül lehet a szerelmesek meg a nászéjszakák boraként is emlegetni a somlóit. Mi egy Kreinbacher-féle furmintot kóstoltunk. Illatos, komoly – és megfizethető! – tételnek ítéltük.
Bár a nyár itala a fehér inkább, meg a rosé, ne hagyjuk ki a vöröset sem. Szekszárd is nagy szerelem. Ízlés dolga, de ha azt mondjuk, a villányiak voltak a pionírok, akik törték az utat a magyar borászat újabb időszakában, akkor azt mondhatjuk, a szekszárdiak meg azok, akik mérsékeltebb áraikkal és finomabb savaikkal learatják a termést. Ez persze így ahogy van, erős képzavar. Olyan, mint a lekváros sajt, de azért aki akarja, értheti, miért lehet rajongani a szekszárdiakért. Nem feltétlenül olcsók a Szeleshát csúcsborai, de megérik a próbát. Először kóstoljunk egy decit, aztán ha bejön, lehet hazavinni a palackot is.
Megint csak ízlés dolga, de egy kóstolósort érdemes desszertborokkal zárni. Megfizethető és nagyon szerethető a tolcsvai Kiss pincészet kövérszőlője. Könnyű, de illatos, zamatos ital, Aki pedig komolyabbra vágyik, az térjen vissza a Disznókőhöz, s szavazzon meg magának egy kései szüretelésű édes furmintot, vagy aszút – ahogy a pénztárcája engedi.
Ha már pénztárca. Az étkek bizony húzósak voltak. Egy rendes vacsoráért simán ott lehetett hagyni 3 ezrest – egy főre értve. (500 forint tíz deka Pékné módra készült csülökért nem kevés...) Ez sokakat eltántorított, pedig igen jó külsejű finomságok készültek a konyhás részen. Egyszerűbb ételekkel viszont nem igazán találkoztunk: nem láttunk pogácsát, zsíros kenyeret, péksüteményeket. Aki megéhezett, az kóstolgathatott sajtokat, vagy választhatott kenyérlángost, vékony, de jó ízű kürtőskalácsot, esetleg bő olajban sült lapcsánkát.
A rendezvény ezzel együtt is jó hangulatú, igazán látogatott volt. A nagy sátor estére dugig megtelt. Mondhatni, talán túl sokan is összegyűltek. Az is nagy kérdés, jó-e, hogy a borkarneválon annyi koncert van. Mint Tóth András, a Főnix munkatársa mesélte, sokan jelezték már az első este is, milyen jó volt a buli, milyen jó lett volna még tovább hallgatni a zenét. De találkoztunk olyan véleményekkel is, hogy túl nagy a hangerő, nem lehet beszélgetni mellette.
Míg a Békás-tónál a bor és a kóstolás jellege, itt, az Egyetem előtt az erősödött fel, hogy ez egy fesztivál, egy őrületes nagy buli. Utóbbit erősíti az is, hogy míg korábban szinte ki lehetett szúrni azokat, akik műanyag pohárral jártak-keltek, ez itt természetes. Voltak, vannak a keményvonalas borfogyasztók, az üvegpoharasok, meg az akik, akiknek nem a bor, hanem az alkohol, az ivás a lényeg. Nekik belefér az is, hogy isznak egy fröccsöt – tokajiból, kétdecis műanyag pohárból.
S hogy a címben feltett kérdésre mi a válasz? Mértékletesség, idő, meg az, hogy ki-ki lője be, mit bír. Sok kóstolás után ez már nem is olyan könnyű. Azért azokat a fajta kalandokat, amiket a sokak által kedvelt Másnaposok című vígjáték hősei megéltek, érdemes elkerülni... Sokat segíthet, ha a rendezvény helyszínéről gyalog megyünk haza. Egy borban gazdag este után a bő órányi séta nem is esik rosszul a debreceni éjszakában.
Dehir - Látogatócsúcsot döntött új helyszínén a Debreceni Borkarnevál
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)