Egyenruha, bakancs és némi smink: katonanők a debreceni dandárnál
Szerző: Hegymegi Fanni | info@dehir.hu Közzétéve: 2017.01.27. 08:31 | Frissítve: 2017.01.28. 22:24
Debrecen – Nincs magassarkú, cuki felső, csillogó sapka, nőies táska. Helyette egyenruha, bakancs és egy kis smink. De az is csak módjával. Így élik meg nőiességüket azok a katonanők, akik ezt a hivatást választották.
A jó katona civilben is katona. Másképp mozdul, másképp néz ki, apró dolgokból is látszik, ki az, aki a honvédség tagja. A katonai pályát választó hölgyek szerint nem feltétlenül csak a hagyományos női szerepekben – mosásban, főzésben, takarításban – kell megélnünk saját nőiességünket. Úgy gondolják, hogy a női-férfi szerepek nem cserélődtek fel: inkább a lehetőségek tágultak.
Négy katonanővel beszélgettünk, akik egy olyan közegben dolgoznak, ahol nem könnyű kivívni a másik nem tiszteletét. Nekik sikerült.
Irány a misszió!
Cs. S. Bea kommunikációs feladatokat lát el az MH 5. Bocskai István Lövészdandár tisztjeként. Tizenhárom évvel ezelőtt honvédként kezdett újságírói végzettséggel, ezt követően pedig elvégezte az üzleti kommunikáció szakot is. Szerencsésnek érzi magát, mert fotósként is tevékenykedhetett a honvédségen belül. Tíz év után lett belőle hadnagy. Anyaként és feleségként elsősorban a családjára koncentrált és a missziókba szintén katona párja ment. Nemrég döntött úgy, hogy most ő jelentkezik és februárban indul Koszovóba. Célja, hogy a megszokott feladatait műveleti területen is elvégezze, s kipróbálja magát és tudását.
A második motivációs tényező Cs. S. Bea számára a nyelvi kihívás. A NATO nyelve az angol, ezért a folyamatos megmérettetés nyelvi téren is rendszeresen megmutatkozik. Számít a kiküldetés anyagi vonzata is, ami a jövőt illetően biztonságot jelent a család számára. Ezáltal tartalékot tudnak képezni, ami segítséget is jelent az álmok, célok megvalósításában.
Cs. S. Bea tudatosan neveli a gyermekeit, és már kicsi koruktól kezdve készíti őket arra, mivel is jár a katonák élete. A februári misszióra nemcsak a honvédségen, hanem családon belül is készülnek, megbeszélve és letisztázva azt, hogy mikor beszélnek skype-on, hogy ellenőrizze a gyerekek leckéit. Természetesen hiányozni fognak egymásnak, de a 21. században szerencsére van arra lehetőség, ha személyesen nem is, de virtuálisan mindenképp a családi élet részese lehessen.
A honvédség minden esetben biztosítja, hogy a családok között működjön a megfelelő kapcsolattartás, hiszen a biztos hátország elengedhetetlen része a missziónak. Fontos, hogy aki vállalja a missziót, az ne csak testileg legyen fitt és kidolgozott, hanem szellemileg és lelkileg is stabil maradjon. A család, barátok, férjek támogatása nélkülözhetetlen a kiegyensúlyozott teljesítmény nyújtása érdekében, hiszen mindkét fél életét megnehezítheti, ha ez mégsem így lenne.
Parancsnokként példát kell mutatnia beosztottjainak
A misszióra való felkészülés a meghirdetést követően kezdődik, ekkor összeállítják az alegységeket. Van, amit mindenkinek végre kell hajtania: ilyenek a lövészeti gyakorlatok, harcászatok, vagy a különböző feladatokra való reagálások. A központi és egyéni felkészüléseket követően lezajlik a két napos zárógyakorlat, ahol a teljes személyi állományt bevonják a vezetéstől kezdve, a végrehajtó állományon át az alájátszókig, akik jelen esetben az ellenséges csapat megformálásában segédkeznek.
Itt minden olyan eseményt eljátszanak, ami megtörténhet a műveleti területen – mondja R. Kitti, aki katonai főiskolát végzett és logisztikai alegységparancsnokként irányít huszonhét embert. Tudatosan választotta iskoláit, a kihívás és az ismeretlen vezette erre az “útra”. Semmiképp sem szeretett volna hétköznapi, unalmas főiskolát választani, de azt tudta, hogy gazdaságot szívesen tanulna és logisztikával szeretne foglalkozni. Amikor a Hősök terén megtörtént az avatásuk, az olyan mérföldkő volt az életében, amit soha nem fog elfelejteni. Ezt követően szakaszparancsnoki beosztásba került, ami hadnagyi rendfokozattal jár együtt.
Egyik legnagyobb kihívása az volt, hogy kivívja a katonák tiszteletét, amit sikeresen elért, köszönhető szívósságának, kitartásának és szorgalmának. Egyenrangú félként tekint kollégáira, akikkel közösen, igazi csapatként dolgoznak együtt. Parancsnokként példát kell mutatnia beosztottjainak, ami nagy motivációt jelent számára. Kitti nő létére sikeresen beilleszkedett, és megtalálta a közös hangot kollégáival, annak ellenére, hogy a mai napig sokan meglepődnek azon, ha elmondja, mivel is foglalkozik ő valójában. Vőlegénye Kittihez hasonlóan magabiztos, határozott, tudatos ember, akitől ha megkérdezik, ki hordja otthon a nadrágot, csak annyit válaszol: „Természetesen én, csak párom mondja meg, hogy melyiket!”
Már az óvodában tudta: katonanő lesz
A misszióba kiutazó nők aránya egy kicsit kevesebb, mint a honvédségben szolgálatot teljesítőké. Ez nagyjából megfelel az európai uniós országok hadseregeinek átlagainak. Vannak olyan missziók, ahova nők egyáltalán nem mennek. Ha tehetné, persze ezekre is szívesen jelentkezne F. Kata, aki a hatodik missziójára készül és Cs. S. Beával együtt indul majd Koszovóba hat hónapos kiküldetésre.
Kata Egerben felderítőként kezdett és már óvodásként eldöntötte, hogy belőle katonanő lesz. A tervével nem lett volna semmi gond, ha éppen nem egy olyan kis faluba születik, ahol az ilyen típusú terv inkább rémisztően hatott és a szülők sem támogatták az ötletet. Meglepetésünkre az első szakmája női ruhakészítő, de idővel persze rájött mindenki, hogy Katát nem lehet megállítani. Az álmai és a vágyai hajtják őt, amiért mindig is kiállt és sikeresen megvalósította a kitűzött célját. Így lett belőle ízig-vérig katonanő.
Élménynek tartja a misszióban való részvételt, és kihagyhatatlan lehetőségnek érzi, hogy eljuthat katonanőként olyan országokba, ahova egyébként nem – meséli. A műveleti századhoz tartozik, így ők együtt, közösen készülnek fel a misszióra, hiszen nélkülözhetetlen a csapatszellem, a bajtársiasság és az összeszokottság, illetve muszáj, hogy együtt sajátítsák el a műveleteket. S hogy mit gondol a veszélyről és a félelemről? „Abban a pillanatban amikor felveszem az egyenruhát, teljes mértékben tisztában vagyok azzal, hogy milyen eshetőségek és veszélyes helyzetek alakulhatnak ki. Az ember ezzel megtanul együtt élni.” Azt vallja, egy igazi katona akkor jó, ha maximálisan eleget tesz a feladatának és úgy viselkedik, hogy méltó legyen az egyenruhához.
Talpraesett és bátor katonanő
A felkészülés speciálisan történik az egészségügyi területen dolgozó katonák számára is. A lövészállománnyal gyakorolnak a legtöbbet, hogy megtanulják, egy incidens során személyi sérülés esetén hogyan kell ellátni a sebesültet, vagy milyen módon kell felügyelni a biztonságára, amíg várják a segítséget. A gyakorlati feladatok között szerepel a robbantások szimulációja is, amire azért van szükség, hogy lássák a katonák reakcióját, illetve hogy maga a helyzet és zaj se legyen ismeretlen a számukra. Minden misszió más, hiszen sok befolyásoló tényezője van. Az is számít, milyen lelkiállapotban megy ki az ember, illetve az is, hogy ott kikkel él együtt nap mint nap és az is, hogy milyen körülmények között. N. Erika sátorban és konténerszállásban is lakott már a misszió során. Ha az ember jó barátokkal él együtt, az azért megkönnyíti a missziót – mondja, elárulva, hogy ő valójában nem készült arra, hogy katona legyen.
Egészségügyi iskolákat végzett és kórházban dolgozott még mielőtt bevonult volna. Az egyik barátnője fejéből pattant ki a ‚,beöltözés" ötlete, ami az első lépcsője volt annak a vágynak, hogy N. Erika is a fegyveres testület oszlopos tagja legyen. Ez nemsokára valósággá vált, hiszen amikor Erika egy nap elkísérte a testvérét a nyíregyházi Hadkiegészítő Parancsnokságra, átment a Toborzó Irodába, ahonnan úgy jött ki az ajtón, hogy ő is jelentkezett és ezt követően már délután jelezték, hogy Debrecenben megvan a helye. Ez 2004 márciusában történt. Erika maximális figyelemmel és fegyelemmel tudatosan kezdett készülni a novemberi bevonulásra. Az egész nyara erről szólt, hiszen egészségileg, fizikailag és pszichikailag is szeretett volna megfelelni minden elvárásnak.
Az első misszió előtt szülei megjelentek Debrecenben a Kossuth-téri kibocsátó ünnepségen, ahol mérhetetlenül büszkék voltak lányukra és talán azon a napon fogadták el, hogy törékenynek hitt lányukból egy hihetetlenül talpraesett és bátor EÜ katonanő lett. Honvédként kezdett, de a végzettsége, a beosztása és az elért eredményei lehetőséget adtak arra, hogy előléphessen altiszti rendfokozatba. Nagyon fontosnak tartja a nyitottságot és azt, hogy folyamatos fejlődésben legyen része, amit a honvédség teljes mértékben támogat és értékel. Eddig négy műveleti területen járt.
Mindannyian, egyöntetűen úgy érzik, hogy jól választottak. Nőként maximálisan teljesítenek: büszkék lehetünk rájuk akkor is, ha személyesen nem ismerjük őket. Minden akadályt úgy kell felfogni, mint egy tanítást – mondják. Ha újabb akadályba ütköznek, az csak egy újabb lehetőség a megmérettetésre. Tanulnak magukról és másokról. Minden reggel felteszik maguknak azt a kérdést, vajon jó helyen vannak-e. Ez az útjuk, valóban?
Katonanőink egytől egyig azt mondták, jól döntöttek. Erre vágytak mindig, ezt szerették és szeretik csinálni. Ha majd nagymamaként előveszik a képeket és a kitüntetéseket, szeretnék majd elmesélni az unokáknak, hogy ők igazi katonák voltak, akik hittek magukban, egymásban és a sok akadály, veszély és megpróbáltatás ellenére is csak a jót és a szépet mentették el az emlékezetükben.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)