A nagy kékségek - élet az Újkertben
Szerző: Dehir.hu | info@dehir.hu Közzétéve: 2012.04.27. 07:58 | Frissítve: 2012.04.27. 16:29
Debrecen – „Alpesi” dombok és „manhattani” toronyházak is szelídítenek az újkerti betonkolónia szürke egyhangúságán – a városrészt ezek miatt a magaslatok lakótelepének is nevezhetjük, melyet extrém szobrok és kies parkok is gazdagítanak.
A Füredi és a Böszörményi utak, valamint a Nádor, a Cívis, a Mikszáth és a Doberdó utcák által is határolt, óriási terület 30-35 éve még családi házas zöldövezet volt, ahogyan például a szomszédos Vénkert és a távolabbi Tócóskert is. A kezdetekről Gönczi László is mesélt a Dehir.hu-nak, amikor bejártuk a betontengert:
- A nyolcvanhét-lakásos, tízemeletes házunk elkészültekor, 1980-ban költöztünk ide, s azóta itt is lakunk. A lakótelep a belváros felől terjeszkedett, s a HÁÉV rohamtempóban húzta fel a miénk utáni épületeket is. Ez a terület is nagyon nagy, itt is biztosan laknak úgy negyvenezren. Mára nemcsak például a járdák repedeztek-púposodtak fel használhatatlanná, hanem az emberek morális hozzáállása is megváltozott. Régen az öreg parkőrnek is tekintélye volt, most meg rendőrt is alig látunk – sorolta az egykori Vízmű-raktárvezető, aki nyugdíjasként napközben leginkább az unokájáról gondoskodik, nagy szeretettel.
A tízhónapos kislányra vigyázó beszélgetőtársunk kedveli az itteni létet, s úgy véli: jobban kellene vigyázni az újkerti emberek biztonságára, ugyanakkor a csendrendeletet és a nyugalomra vágyók érdekeit is illene mindenkinek tiszteletben tartania. Megtudtuk azt is, hogy a házrészüket tavaly újították fel a panelprogram révén; a nyílászárócsere, a szigetelés, a festés és a belső rekonstrukció (például a járólap-lefektetés) 90 millió forintba került.
A Vénkerthez hasonlóan, az Újkertet se csak házgyári épületek alkotják, a városrész kisebb szegletében ugyanis hagyományos családi házak és angol típusúak is találhatók. Van itt óvoda, általános és középiskola, templomok, posta, továbbá a nevezetes Szöcske és a kinetikus kompozíció is. A szánkódomb tövében bújik meg a méltán híres Máltai Játszótér is, mely az őrzött, körbekerített parkjában különleges játékszerekkel és foglalkozásokkal is várja a családokat.
- Elégedett vagyok az Újkert színvonalával, de szerintem leginkább munka kellene, hiszen ez jobban lefoglalja az ember egész életét – fogalmazott Anti, akit a Beregszászi-középiskola közelében szólítottunk meg. – Én is egy éve munkanélküli vagyok, pedig fúziós, KPE-hegesztői szakmám van. Felszámolták a korábbi munkahelyemet, és már segélyt se kaphatok. Egyáltalán nem érzem, hogy „védett korú” lennék, inkább azt tapasztalom, hogy a munkához öreg vagyok, a nyugdíjhoz viszont fiatal – mondta, mondta az 57 éves férfi, aki szerint nem a melósok világa a mostani.
Egyébként ő is szeret itt lakni, s jól ellátott, csendes helynek tartja a városrészt. Megosztotta velünk azt a tapasztalatát is, hogy mára ismét kezd több gyerek lenni a lakótelepen, családosok is költöznek ide, míg korábban szinte elfogytak a kicsik. Szerinte az újkerti általános iskola a tanári kara és a felszereltsége szempontjából is jó intézmény volt, s emiatt a Bólyait kellett volna bezárni. Most ebben és a vénkertiben tanulnak a gyerekeik.
Kovács Józsefné abba is beavatott minket, hogy amíg a kezdetekkor havi kétezer forint volt a rezsijük, addig manapság ennek a 30-szorosát is ki kell adniuk telente. Ennek ellenére az ő lépcsőházukban található lakások még jól értékesíthetők, mivel közel van az egyetem, és sokan inkább a vásárlást választják a bérbe vevés helyett. Most itt például egy 74 négyzetméteres lakás nyolcmillió forintért cserélhet tulajdonost. Ennek megítélése persze nézőpont kérdése is, mindenesetre a szintén a padon pihenő özv. Fazakas Józsefné nincs könnyű helyzetben:
- Nagyon sok a lakás miatti kiadás, hiszen csak a közös költség és a felújítás törlesztése havonta majdnem tizenhatezer forintot visz el. Fáj a szívem amiatt is, hogy az uram után nemrég a fiamat is elveszítettem. Rajta kívül három gyerekem és hét unokám van, s öröm az ürömben, hogy meg szoktak látogatni. A lányom segít, takarít, mos, és hoz a boltból ezt-azt. Fent egyedül unalmas, így, ha jó az idő, lejövök a ház elé, s beszélgetünk a szomszédokkal. Messzebb menni már nem merek – törölte meg könnyes szemét az asszony, aki április 28-án lesz 86 éves…
Lakótelepi utunkon természetesen az egyik 14 emeletesbe is felmentünk (nagy kékségnek is nevezik ezeket). A hölgy, aki felengedett minket a 112 lakásos, háromliftes épületbe, elmondta, hogy ők a tizenharmadikon laktak, de direkt a legfelső lakószintre vágytak (35 másodperc alatt ér ide a felvonó). A szobájukban is káprázatos panorámában lehet részük nap, mint nap, de a tetőhelyiségekben kialakított konditeremből egyenesen lélegzetelállító a kilátás. Annyira, hogyha az ember elidőzik a táj kémlelésében, kicsit tényleg megnyugodhat, s feledheti a rezsit, az élet nehézségeit.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)