Debrecenbe készül a legendás zenekar, óriási buli helyszíne lesz a Lovarda
Szerző: Szénási Miklós | szenasi.miklos@dehir.hu Közzétéve: 2021.10.19. 09:48 | Frissítve: 2021.10.19. 10:06
Debrecen – Országosan egyedülálló koncertet ad városunkban az idén 40 éves KFT. A készülődésről és a tervekről, a munkás és kreatív hétköznapokról Márton Andrással, a csapat dobosával beszélgettünk. Interjú.
Nem tétlenkedik a KFT: az idén szép, kerek jubileumot ünneplő zenekar ugyanis új dalok írásába fogott, koncertre készülnek, ráadásul Balatoni nyár című slágerüket nemrég a Balaton dalának választották. Telefonon értük el Márton Andrást, aki lelkesen, jó kedvűen adott interjút a Dehirnek.
Fotó: Lantos István
Dehir: Jubileumi koncertre készül a KFT, Debrecenben a Lovardában lépnek színpadra. Egy ilyen profi zenészekből álló csapatnak kell ehhez próbálnia?
Márton András: Attól függ, mert ha előtte sokáig nem játszott volna az együttes, akkor többet, ellenkező esetben kevesebbet – úgyhogy mi most közepes mennyiségűt próbálunk… Bár voltak az utóbbi időben koncertek, ha nem is pont ugyanazokat a számokat játsszuk, de van átfedés. Fontosabb, nagyobb fellépések előtt mindig próbálunk. Most ez azért is szükséges, mert ezen a koncerten három vokalista lány is velünk tart, a Vintage Dolls énekesei. Velük játszottunk már korábban is, de ezt a műsort még így sohasem. Emellett a régen játszott jelmezes színpadi jelenetek közül is újra bemutatjuk az egyik legismertebbet.
Dehir: Mekkora a zenekar repertoárja?
Márton András: Több mint száz dalunk van, és ezeket természetesen mindent el tudnánk játszani bármikor – a kérdés csak az, hogyan… Amit nagy biztonsággal, pontosan, koncertképesen, az nagyjából ennek a harmada, de a többi is olyan, hogy 90 százalékosan bármikor.
Dehir: Ez azért nagyon komoly szám… Lesznek új dalok is a koncerten? Ahogy tudjuk, terveznek egy új albumot is.
Márton András: Készülnek új számok, de azokat most még nem hozzuk el, még javában dolgozunk rajtuk, stúdióba is majd novemberben vonulunk velük. Ellenben minden eddig megjelent lemezünkről lesznek dalok a koncerten – egy, vagy akár több is.
Dehir: Dalokat írni szinte bárki tud, jó dalokkal jóval kevesebben képesek előállni. Egy időben az volt az érzésem, hogy a KFT boszorkánykonyhájából mintha csak slágerek kerülnének ki. Mi kell ehhez? Valami különleges képesség?
Márton András: Ha így volna, ahhoz tényleg különleges képesség kellene, meg szándék is. Azért fel tudnám idézni a Szép szolidan című dalt, a Lefejellek, köcsögöt, az Elmúltak az ünnepeket is. Ezek nem tipikus slágerek, bár valóban karakteres KFT-dalok. De abban azért van talán szerénytelenség nélkül is valami igazság, hogy slágerügyben is termékeny szerzői vannak az együttesnek, az Afrikán és a Balatoni nyáron kívül is vannak szép számmal közismert dalaink.
Dehir: Hogy dolgozik most a zenekar? Milyen munkatempóban?
Márton András: Ez meglehetősen változó. A feladat és a határidő eléggé inspiráló tud lenni, mert mire stúdióba vonulunk, addigra a daloknak el kell készülniük. Amúgy elég hektikusan jön össze a zenekar, leginkább akkor, amikor megérik rá az igény bennünk. Utoljára 2008-ban jött el az ideje, ennek 13 éve, akkor készült az utolsó stúdióalbumunk, A bábu visszavág. Azután hosszú évekig nem írtunk dalokat, egyszerűen nem úgy hozta az élet, valahogy mindenki más ritmusban élt.
Tavaly decemberben viszont összehívtam a zenekart, s feltettem a kérdést, ki mit szólna, ha új számokat írnánk.
Abban az időben olyan volt a helyzet és a zenekar állapota, hogy kis töprengés után mindenki lelkesen igent mondott. Azóta folyamatosan jönnek a demók, és ezekből rögzítünk majd valamennyit.
Dehir: A zenekart mint a KFT ügyvezetője hívta össze?
Márton András: Ha a céges formát nézzük, akkor igen, de mivel mi egy szabadon működő alkotó közösség vagyunk, ezért inkább azt mondom, mint a zenekar apukája, anyukája, producere, szervezője, lelki támasza és naptára.
Dehir: Egy időben viszonylag gyakran megfordultak Debrecenben. Emlékszik még, merre koncerteztek?
Márton András: Amikor a 80-as években a Kossuth Egyetemen az aulában játszottunk, ott tolongott a közönség, és nem csak a színpad előtt, hanem körben, fent az emeleti folyosókon is – és az egyébként nem túl jó akusztika ellenére is ezek igazán emlékezetes bulik voltak. De játszottunk a művelődési központban és az Aranybikában is, legutóbb pedig a Roncsbárban, ami nagyon izgalmas volt, mert oda hosszabb szünet után érkeztünk, és igazán forró hangulatú koncertet adtunk.
Dehir: Szinte hihetetlen, hogy már 40 éve annak, hogy a zenekar szinte berobbant a táncdalfesztiválon a köztudatba. Utólag visszanézve mennyire telt el gyorsan ez az idő?
Márton András: Közben semennyire, de ha azt mondom, hogy 1981, az olyan irtózatosan messze van, hogy az ember szinte rácsodálkozik, mit is csináltam én azóta… Aztán persze fel tudom sorolni, hosszú oldalakat meg tudnék vele tölteni. Ilyen az idő természete. Közben lassúnak tűnik, és az is olyan bizonytalan, hogy mi lesz holnap – visszafelé tekintve meg azt látjuk, hogy egy villanás alatt eltűntek az évek.
Dehir: Minden változik, a világ és a zenekar is. Ugyanakkor a KFT meglehetősen hűséges tagokból álló csapatnak tűnik, a fotókat nézve nem voltak itt nagy tagcserék.
Márton András: Kétszer volt a zenekarban olyan, amikor nem ebben a négyes felállásban játszottunk. Egyszer Bornai Tibor nélkül HFT címen léptünk színpadra, egyszer pedig Laár András nélkül, Mohai Tamással készítettünk egy lemezt. De ennek is húsz éve, szóval nagyon régen történt…
Dehir: Kiket várnak a debreceni koncertre?
Márton András: Nincsenek elvárásaink, azt gondolom, általában azok jönnek a koncertjeinkre, akik alaposan ismerik a zenekart, és vagy velünk nőttek fel, vagy a szüleik miatt annyi KFT-t hallgattak, hogy nem bírják ki nélkülünk. Hozzájuk csapódik, náluk kisebb számban egy kb. 18-30 közötti korosztály.
Dehir: Személy szerint mit szeret a koncertekben, a zenében, ami ennyi év után is örömmel tölti el?
Márton András: Az a helyzet, és ezt mind a négyünk nevében mondhatom, hogy mi a közös zenélést mindig, minden körülmények között élvezzük. Még akkor is így volt ez, ha éppen akadtak olyan periódusok az életünkben, amikor nem annyira akartunk a hétköznapokban egymással találkozni, és nem azért, mert rossz viszonyban voltunk, csak kicsit elegünk lett egymásból. De amikor a színpadra lépünk, onnantól kezdve öröm és élvezet a zene. Amit nem élvezünk, az az utazás, annyira sokat ültünk autóban, repülőn, hogy abból elég – de szerencsére Debrecen közel van…
A KFT koncertje október 23-án, 19 órakor kezdődik a Lovardában. A koncertről itt találnak további információtkat!