Nem némul el a magyar ének a Csíki-havasok fenyvesei között sem – fotókkal
Szerző: Gurbán György | gurban.gyorgy@dehir.hu Közzétéve: 2020.12.25. 09:20 | Frissítve: 2020.12.25. 20:50
Debrecen - 650 kilométerre Debrecentől, a történelmi magyar határ közelében, gyerekekből felnőtté válva is őrzik magyarságukat a gyimesi csángók.
„Köszöntlek pásztorokval, kis Jézuskám. Imádlak az angyalokval, kis fiacskám.” Adventi éneket hallgatok, mert a világháló ezúttal a barátom. A hang gyönyörű, kristálytiszta. És mindjárt jön a felismerés: hisz' én ismerem a dalost. És gondolatban elröppenek térben és időben az igencsak messzi távolba – térben 650 kilométernyire, időben pedig nyolc évre.
Karina akkor és most (baloldali fotó: Gurbán György)
Kosteleken vagyok képzeletben újra, az egyik legeldugottabb, legelzártabb gyimesi csángó faluban, a történelmi magyar határ közelében. A települést a siculicidium, a székelyek ellen1764-ben, Mária Terézia uralkodása alatt elkövetett tömeggyilkosság után elmenekültek, román szökevények, szegénylegények és havasi betyárok alapították, ők rejtőzködtek itt. A falu a Csíki-havasokban, a Hárompataknak elnevezett völgyben található, 846 méter tengerszint feletti magasságban, havasi környezetben, igencsak nehezen megközelíthetően. A döntően magyarok lakta 600 fős falu – különösen télen - szinte el van zárva a világtól.
„Sokszor volt nagy a nincsenség!”
Így mesélte házigazdánk, Almási Marci bácsi, kinek felesége olyan kenyeret tett le az asztalra, amilyet addig, de azóta sem ettem.
Vincze Ferencnek, Hajdúszoboszló akkori jegyzőjének hála, 2012-ben eltölthettem itt néhány élménydús napot annak apropóján, hogy a felavatták a Gyermekek Házát, amelyben elindulhatott a magyar nyelvű esti írni-olvasni tanítás. Aztán úgy alakult, hogy a helybéli öregek is beszálltak, ugyanis a javarészt magyarlakta településen csak beszélni tudta mindenki az anyanyelvet. A házavatást nagyszabású szekerezős, zenés-táncos szüreti felvonulás előzte majd, majd a ceremónia után jött a hajnali tartó bál a kultúrházban.
Itt, egy erdei tisztáson, népviseletben, lóháton ülve ismertem meg Tímár Karinát.
A szépséges tinédzser lány azóta már asszonysorba lépett. Kolozsváron szerzett diplomát és – milyen kicsi a világ – jelenleg másodéves doktorandusz hallgató a Debreceni Egyetem Történelmi és Néprajzi Doktori Iskoláján.
Néprajzkutatóként tevékenykedik és tanítja a csodás csángó énekeket – a jelenlegi járványhelyzetben a világhálón keresztül. És persze a napi gyakorlatban is aktív: decemberben azon ügyködött, hogy a Mikulás jusson el szülőfalujába, Pusztinába is.
A kosteleki ünnepre gyönyörű népviseletbe öltözött gyerekek is szeretettel fogadtak annak idején minket. Persze azóta már mind felcseperedtek, de nagy öröm tudni arról, hogy egyikük sem felejtette el a gyökereit. Mint például Vrencsán Andi. Az egykori cserfes kislány ma a Babeş-Bolyai Tudományegyetemen másodéves földrajz szakos hallgató, Kolozsváron. Azt mondja, sajnos elég ritkán tud hazalátogatni, de természetesen tartja a kapcsolatot az otthoniakkal. És a néptáncot sem hanyagolja el.
Adriana-Livia Gheorghita a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemen, szintén Kolozsváron írja diplomáciából a disszertációját, közben dolgozik egy könyvesboltban és egy civil szervezetben. Azt mondja, minden rendben van otthon, nemrégiben látogatott haza. Természetesen a hagyományőrzés a mai napig is hozzátartozik az életéhez, ropja a néptáncot ő is, amint teheti.
Vaszi Levente már nyolc esztendőben ezelőtt is húzta a talpalávalót a kostelepi szüreti mulatságon. Aztán hamarosan az anyaországban is megismerhették a nevét a Fölszállott a páva tehetségkutató verseny révén. Azok között volt ugyanis, akik megalakították a Szellő Néptáncegyüttest – melynek tagja volt Andi és Adriana is. 2012-ben a Fölszállott a páva legjobb határon túli produkciójának díját ők nyerték. Levente utóbb szólóénekesként is sikert aratott ezen a megmérettetésen, hiszen ő érdemelte ki a közönség díját.
Levente ma is magyartanárként és népdalénekesként tevékenykedik és a közösségi élet fő mozgatórugója a faluban.
Ferencz Éva a Csángó Szövetség ügyvezetőjeként szintén ott volt a nyolc évvel ezelőtti iskolaavatón. Most remek hírekkel szolgált nekem. Elmondta: a magyar házban azóta is kifogástalanul működik az oktatás. Sőt, annyi fiatal költözött vissza a faluba az utóbbi években, hogy a sok kicsi gyerek miatt idén az óvodát is sikerült elindítaniuk. És a jó híreknek ezzel még nem volt vége. Hiszen a falubeliek úgy döntöttek: elkezdik maguk megjavítani a Székelyfölddel összekötő utat. Természetesen ennek megszervezésében is vezető szerepet játszott Vaszi Levente.
Élni akar és él is tehát a kicsiny csángó-magyar falu, ahol sok más településhez hasonlóan magyarságuk, hagyományaik iránt elkötelezett emberek teszik a dolgukat. Rászolgálnak az anyaországi segítségre. Hogy soha ne némuljanak el Karina csodálatos magyar énekei....
"Kedves álmot, hogy szerezne szülöttjének"Csángónépdal-tanulás Fazakas-Tímár Karina néprajzkutatóval. "Kedves álmot, hogy szerezne szülöttjének" XIX. CSÁNGÓ NAP #CsángóNap #FazakasTímárKarina #Pusztina
Közzétette: Hargita Megyei Kulturális Központ - Centrul Cultural Judeţean Harghita – 2020. november 28., szombat
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)