Osztogatás a debreceni belvárosban: teát forrón, ideológiát vastagon
Szerző: Dehir.hu | info@dehir.hu Közzétéve: 2013.12.07. 09:55 | Frissítve: 2013.12.08. 08:46
Debrecen – Folytatódik a kampány: a gumikrokikkal akciózó aktivisták után érkeztek a szocialisták is, ők gőzölgő teát hoztak magukkal.
Szórólapokat és teát osztogattak november végén a belvárosban a szocialisták. Nem ez volt az első politikai performance mostanában Debrecenben, és valószínűleg nem is az utolsó. A városháza előtt félpucéron, gumikrokikkal demonstráló Együtt-PM aktivisták akciójára ugyan sokan nemigen emlékezhetnek, mert nem kísérte óriási villámcsődület a műsort, az MSZP viszont a szórólapok mellett teaosztással próbálta emelni az esemény színvonalát. Az arra járók aztán eldönthették, mit választanának inkább, mire van nagyobb igényük: politikai ígéretekre vagy forró teára.
A tél, a hideg és a tea együtt elég ahhoz, hogy a politikusok aggódni kezdjenek azokért, akik nehezebb sorban élnek. Annak, aki fázik, tényleg jól jöhet egy gőzölgő tea. De az életét nem fogja megoldani senkinek. Viszont kényelmes megoldásnak látszik. Sokkal egyszerűbb hangosan sajnálni a hajléktalanokat, mint megoldani a problémáikat. Könnyebb azt mondani, hogy tele vagyunk hajléktalanokkal, akiknek se lakásuk, se munkájuk, ma pedig már helyük sincs a városban, hiszen az önkormányzat kitiltotta őket a városból, mint tényleg segíteni rajtuk. Ráadásul mindez nem is igaz. Vannak hajléktalanok, de a hajléktalanok kezét nem engedte el a város. Az sem igaz, hogy ki vannak tiltva a városból. Az önkormányzat nem erről hozott rendeletet, hanem szigorította az életvitelszerű közterületi tartózkodás szabályait. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a hajléktalanok nem éjszakázhatnak a belvárosi és nagyerdei padokon, tereken és utcákon.
Nem verhetnek sátrat a főtéren, nem költözhetnek be a bokrok alá. Botrány? Ugyan már. Aligha van debreceni, aki úgy gondolja, tényleg az lenne a normális állapot, ha tele lenne Debrecen óvárosa padokon, kapualjakban, bokrok tövében élő, alvó, étkező emberekkel. Nem az ilyen város az, ahol bárki szívesen él, vagy ahova szívesen megy mondjuk turistaként. Arról nem is szólva, hogy mindenkinek joga van az emberi életre. Egy padon aludni, enni viszont nem az.
Debrecenben létezik olyan intézményrendszer, ami segít a rászorulóknak. Hat intézményben 320 férőhelyen várják a fedél nélkül élőket. Ilyenkor meghosszabbított nyitva tartással és bővített kapacitással működnek a nappali melegedők is. Rendszeresek a teajáratok, ezek forró italt és szendvicset visznek. A szakemberek kimennek a terepre, nem várják, hogy majd a rászorulók odavonulnak hozzájuk! A szociális munkások az utcákat járják, és ha kell, a rászoruló hajléktalanokhoz mentőt hívnak, vagy beviszik őket a melegedőbe. Senkit nem hagynak a sorsára, azokra is figyelnek, akik egyébként maguk zárkóznak el minden segítség elől. Ilyen hajléktalanból a statisztikák szerint talán 20-30 fő él Debrecenben.
Szóval egészen más így foglalkozni a hajléktalanokkal. Ez komoly dolog, nem pont olyan, mint amikor egy párt kampánycélból bevonul a belvárosba és elkezdi osztani a teát. Teát forrón, ideológiát vastagon. Amikor pedig a teát osztogatók sorában feltűnik egy-egy olyan politikus, akinek része volt abban, amilyen pályát az ország 2002 és 2010 között futott, akkor nehéz nem gondolni arra, hogy nem most kellene igyekezni. Akkor kellett volna, abban a nyolc évben, amikor az MSZP volt kormányon. Ha akkor nem sikerült megoldani a hajléktalan-kérdést, akkor most nagyon álságos ez a siránkozás, sajnálkozás, teaosztogatás. Különösen, mert amikor az akciónak vége, mindenki elmegy. Akik kapták a teát, jobb esetben azok mondjuk egy melegedőbe, akik meg osztották, azok meg haza.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)