Összeférhet-e a popzene, meg az állami kitüntetés?
Szerző: (szénási) | info@dehir.hu Közzétéve: 2012.03.15. 13:11 | Frissítve: 2012.03.16. 12:34
Rég nem bilifrizurás hülyegyerekek lázadása a rock and roll. Kultúra, meg üzlet is. És akár Kossuth-díj is járhat érte. Jegyzet.
Ha eljön a nemzeti ünnep, felvirrad március idusának napja (meg az előtte lévő egy-kettő), hirtelen záporozni kezd a díjeső. Tudósok, művészek, közéleti emberek kapnak kitüntetést. Ez rendben van is így, mikor máskor lehetne a jelentős teljesítményeket értékelni, mint kevés állami ünnepeink egyikén. Más kérdés, hogy mivel a rendszerváltozás óta van egyfajta váltógazdaság jellege a magyar politikának, ez mintha a teljesítmények díjazására is rányomná a bélyeget. Nyilvánvaló, hogy van, amit nehéz kétségbe vonni. Mondjuk Kocsis Zoltán vagy Janikovszky Éva teljesítményét, akikhez például egy Sas József nem elsősorban azért nehezen mérhető, mert amikor 2006-ban felterjesztették Kossuth-díjra, akkor az ellene irányuló bírósági eljárás miatt Gyurcsány Ferenc visszavonására a díjat mégsem kapta meg, hanem mert más súlycsoport. Nem mintha a humor nem érhetne meg ilyen szintű állami kitüntetést. De ha már Sast emeltük ki, őt nem elsősorban magasan szálló színvonala miatt kedvelték a népek.
Egy ideje pedig rendre arra is felfigyelhetünk, hogy a hazai rockélet kiválóságai is kaphatnak Kossuth-díjat. (S itt most hadd férjen bele minden a rock kategóriába, még ha Menyhárt Jenőtől és az Európa Kiadótól régen megtanultuk, hogy minden egyformán popzene...) 2003-ban Presser Gábor. 2006-ban Zorán, 2010-ben Lovasi András (Kispál és a Borz), tavaly pedig Szarka Tamás (Ghymes) és Földes László Hobo vehettek át Kossuth-díjat. A sor elején bizonyára sokan bólogattak, hogy hát igen, Presser, az Omega meg az LGT motorja, nagy magyar klasszikus, már miért is ne járna ki neki. Zoránnál hasonló volt a helyzet, a tömegek későbbi dalai miatt még a Citromízű banánt és a többi giccset is hajlandók voltak megbocsátani neki. Bár azon már e nagy öregek esetében is lehetett tűnődni, mennyire ellentmondásos az, hogy a rock, ami hajdan ifjúsági szubkultúrának indult, mit keres a Parlamentben. De kár lenne álságoskodni, mikor ez a műfaj bizony része a kultúrának, a gazdaságnak is. Már rég nem az, aminek indult, nem fodrászt kerülő hülyegyerekek lázongása. Bár erre azért gondoltak páran, amikor Lovasi András is átvehette tavalyelőtt a kitüntetést. Talán nem volt teljesen ok nélküli a felvetés, miért pont akkor, miért pont ő. Van-e, volt-e olyan tömör, súlyos, fénylő, amit letett az asztalra az alternatív hazai rock egyik reprezentáns zenekarának énekese. Alapvetően igen a válasz, azzal együtt, hogy alapvetően ugyanakkor mégis furcsa együtt a rockműfaj, meg az állami díj. De nem kevésbé zavaróan, mint mondjuk Zoránék esetében. S ha ők rászolgáltak, akkor Hobo és Szarka Tamás is megérdemelték. Igaz, ők már egy más színekben pompázó kormányzattól vehették a díjukat, ahogy idén Ákos és Demjén Rózsi is.
Akik nyilván kapni fognak esetleg, hogy talán mégis túl közel kerültek ők a tűzhöz, a politikához. Túl nyilvánvalóan megmutatták, hova tartoznak érzelmileg. (Demjén nem is kertelt, megmondta, Gyurcsánytól át sem vette volna e kitüntetést. De Ákosról is nehéz lenne elhinni, hogy ő bezzeg igen. Ám ez más kérdés.) Az persze, hogy amúgy ki milyen mezben focizik, mintha csakis ilyenkor számítana. Tavaly, meg idén. Korábban nem. Pedig tény, hogy mindkét ikon, Ákos is, Demjén is letettek egy életművet. Demjén írt vagy negyven tuti slágert: őt ezért szeretjük, minden minden szava és minden akkordja arany. (S nem azért, mert néha túl magas alkoholszinttel a vérében állt színpadra.) Ákos pedig egy másik generáció lantosaként mutatta meg, hogy lehet szintikkel is zenét csinálni, és a kamaszkorból kinőve is csúcson maradni. A minőség minden munkájában ott volt. Persze, lehet, hogy olykor neki is voltak, vannak sztárallűrjei. De ki ne lenne hisztis a celebvilágban? Őt sem ezért, hanem azért a tucatnyi jól odatett albumért, a vérprofin nyomott turnékért értékeljük nagyra.
Soha rosszabb rockzenészek ne kapjanak elismerést, mint akik az idén vehettek át Kossuth-díjat.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)