Ha itt a nyár, hangosabb lesz a debreceni éjszaka is
Szerző: (szem) | info@dehir.hu Közzétéve: 2011.06.18. 16:40 | Frissítve: 2011.06.18. 16:40
Debrecen – Tilos a dohányzás a debreceni játszótereken. Éjjel a hangoskodás, a randalírozás is. Kiskorúaknak az alkoholfogyasztás, nagykorúaknak a hintázás. A tiltásnak viszont nem biztos, hogy könnyű lesz érvényt is szerezni.
Kicsalta a pünkösdi nap a szabadba a debrecenieket. Sokan a pulykafesztivált választották, az íz- és illatorgiát, mások a strandok felé vették az irányt, és olyanok is akadtak szép számmal, akik nem vállalkoztak nagyobb kalandra: egyszerűen lementek a lépcsőházhoz közeli parkba és ott fürdőztek a ragyogó napfényben, mint a verebek a porban.
Ha nincs pünkösd, ünnep, munkaszüneti nap, nagyjából akkor is ez a program sokak számára az utóbbi nyarakon. Másoknak Kuba, nekünk Kaba jut. Van, aki a Central-parkba megy, mi meg csak ide, a Fényesudvar, az Újkert, a Vénkert vagy éppen a Tócós környékére – van, akinek ugyanis még a Nagyerdő is messze van.
Bicajozni lusták vagyunk, buszozni nem fogunk, jó nekünk a fű is. Mármint amire kiheveredhetünk. Az ember társas lény, ha kiver a veríték, könnyen akad egy-egy haver, akivel lehet bontani pár sört, mert nem vagyunk mi állatok, hogy vizet igyunk. Fekszünk a napon, dumálunk. Megállapítjuk, milyen ez a világ, s hogy mit kéne tenni ahhoz, hogy ne ilyen legyen. Nyomatnánk mi a tutit, ha rajtunk múlna, tudnánk, hogy lehetne osztani a dolgokat, pénzt, sikert, nőket, vagy mit kellene kezdeni a gazdasággal, hogy ne egy girhes és fogatlan puma legyen. Vagy tudnánk, ha izgatna minket a politika, hogyan szerezzük vissza a régi dicsőséget. De valójában nekünk mindez nem számít, nekünk mindegy, ki forgatja a kormányt, mi a régi nótát fújjuk (meg a régi füstöt szívjuk-fújjuk), és esküszünk, hogy még csak szavazni sem megyünk el, csak majd ha lesz ilyen izé, valamikor, akkor, talán.
Mire este lesz, emelkedett hangulatba kerülünk. Közelebb heverünk már a világ megváltásához, meg egymáshoz is, mert estére jönnek még páran, csókák és csajok, akik ugyanúgy unják magukat, meg keresik a szót, keresik a hangot, meg önmagukat is, mint mi. Jó idő lesz este is, mi meg kitaláljuk, rakjunk tüzet. Csinálunk is helyet neki gyorsan, nagy lábon élünk, nem nagy szám letiporni a bokrokat. Van itt fa, tűznek is, nyársnak is, aki a legközelebb lakik, az meg felrohan, hoz még sört, esetleg kenyeret, szalonnát is.
Talán akad majd valaki a környéken, aki lejön, és óvatos távolból szól, hogy nem-e lehetne-e esetleg csendesebben, mert este van már. De nekünk nem szólhat be senki, ez a mi világunk, ez a park itt a szélén mindennek senkié, vagy mindenkié, tehát a miénk is. Megmondjuk, hova menjen, mert a bulinak folytatódnia kell, szünet lesz lassan az iskolában is, nehogy már ilyenkor is utasítgassanak minket. Vannak, akik rögtön megfutamodnak – már az eleve nagy szám, ha akad olyan alak, aki idáig elmerészkedik –, a többség azonban nyúl, a többség parázik, tehát eleve ki sem meri dugni az orrát, a függöny mögött hörög otthon, és fortyog, hogy szerinte nagy a zaj, túl hangosak a népek kint. S még arra sem képes, hogy felemelje a telefont. Persze, mi is lenne. Kinek kellene szólnia? A közterületesek alszanak ilyenkor, a rendőrök meg kevesen is vannak, meg azt kérdezik rögtön, hogy kit zavar a zaj, és akkor már a gatyába szalad a telefonáló bátorsága, mert azt nem szeretné, ha a rendőrök azzal mennének intézkedni, hogy most telefonált Gipsz Józsi a kilencedik emelet 54-ből, szeretne végre aludni, ezért inkább visszakozik. Gőze nincs, hogy a kulcsszavak: kiskorú, alkohol fogyasztás, közterület. Ha ezt mondja, akkor muszáj intézkedni. Ezek mind állnak különben, de Gipszék ezt nem tudják, inkább visszavonulót fújnak.
Arról sincs fogalmuk, hogy mi a köztér. A park az? A játszótér? Vagy ez a zöld itt, ahol tüzeskedünk, meg röhögünk a csajokkal? Ugyan már, kit érdekel, hogy a játszótereken sem lehet dohányozni, ha nincs, aki érvényt szerezzen neki. Miénk a világ. Itt bulizunk, amíg kedvünk tartja. Ha úgy tetszik, hintázunk, forgózunk, libikókázunk, rókázunk. Megterítünk a pingpongasztalon, kiverjük a közvilágítást, hogy ne lássa senki, kik vagyunk és hányan, aztán eljövünk ide hátra, itt tüzeskedünk egy kicsit. Ha meg ezt is elunjuk, lepisáljuk a tüzet, mert mi kultúremberek vagyunk, meg olyanok, mint a zöldek, mi nem akarunk kárt tenni a természetben, nem fogunk lángokat hagyni magunk után. Megyünk haza, lazítani. Aztán holnap majd vagy ide térünk vissza, vagy máshova megyünk. Van itt a közelben még néhány jó kis park...
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)