Mi vár Sarkadi Imrére, aki száz éve született Debrecenben és negyvenévesen halt meg?

---

Debrecen – Kora ismert és elismert szerzője volt, könyvei elérhetők ma is. Ám az, hogy mi lesz a sorsa, az olvasókon múlik.

---

Ha az ember megáll a Hortobágy utcán és körülnéz, eltűnődhet, még ez a lakótelepi vidék is mennyire szerves része az Irodalom Városának. 

Itt van rögtön az a tízemeletes, ahol születésnapján, augusztus 13-án Sarkadi Imrére emlékezett az utókor.

Ez olvasható a Hortobágy utcai táblán:

E hely közelében állt az a ház, melyben Sarkadi Imre író született 1921. augusztus 13-án. Megjelölte: Debrecen Városi Tanács, 1977. "Az emlék nem pótolja őt magát."

E házzal szemben ott a nem túl hosszú Kar utca, s ott a ház is, ahol a költő és író Oláh Gábor (1881-1942) lakott. Egy ugrás ide a mostani Kölcsey Központ is. Itt állt korábban az a művelődési intézmény, melyet a Himnusz költőjének a hetvenes években lebontott debreceni lakóháza helyén emeltek. Mellette a Déri Múzeum, vele szemben meg a Református Kollégium – aligha kell sorolni, mennyi irodalmi emlék fűződik ezekhez. De említhetjük a Darabos és Hunyadi utcák sarkán álló kis házat is, ahol Csokonai élete utolsó éveit töltötte, s ahol 1805-ben elhunyt.

Ám ne csak ilyen messzire lessünk vissza az időben: a néhány éve tragikus körülmények között elhunyt költő és író, Borbély Szilárd is vénkerti lakos volt egy időben.

Visszatérve Sarkadi Imrére: el sem tudom mondani, hányszor mentem el az emléktáblája mellett. Sok-sok éven át éltem ugyanis a Vénkertben, pont abban a tízemeletesben, melynek a közelében állt az a ház, ahol az író született. A táblát 1977-ben tették ki, s elsőre – bevallom – akkoriban nekem nem sokat mondott Sarkadi neve.

Ami nem csoda, mert nem tízéveseknek írt. Csak pár évvel később – de még húsz alatt – olvastam könyveit: az Oszlopos Simeont, a Tanyasi dúvadat, A gyávát, az Elveszett paradicsomot. Szerettem Sarkadi szövegeit, sorai vitték a szemet, jó volt olvasni.

Téma volt a baráti társaságomban is (ami nem csak könyvmolyokból állt!), emlegettük olykor, beszéltünk az írásairól. Ha élt volna, még akkor sem számított volna vészesen öregnek: 1921-ben született, tehát 1977-ben még csak 56 éves lett volna. De nem érte meg ezt a kort, fájdalmasan fiatalon, 1961-ben hunyt el: máig tisztázatlan körülmények között lezuhant a festő Kondor Béla budapesti, ötödik emeleti műtermének ablakából és szörnyethalt.

Kora ismerte és elismerte Sarkadi Imrét: Kossuth-díjas és háromszoros József Attila-díjas volt. Nem véletlenül fedezte fel a film világa sem: a Körhintát (Törőcsik Marival és Soós Imrével a főszerepben) Fábri Zoltán 1955-ben forgatta A kútban című, 1954-es Sarkadi-novellából. Az Elveszett paradicsomban, Makk Károly 1962-es alkotásában Pálos György, Páger Antal, Törőcsik Mari és Esztergályos Cecília játszottak. A gyáva című kisregényből 1971-ben készült tévéfilmben pedig olyan ismert színészek szerepeltek, mint Huszti Péter, Kállai Ferenc, Tordai Teri, Kálmán György, Gór-Nagy Mária, Medgyesi Mária és Pécsi Ildikó.

A világ, amiről írt, időközben nagyon más lett. Sarkadi írásainak egy része a mai olvasó számára értelmezhetetlen, mert a magyar parasztság, a magyar társadalom 1945 utáni átalakulására világított rá. Ami nem lett más: a szerelem, a halál, a kegyetlenség, a lehetetlen helyzetek sora. Vagy az, amikor választani kell – mint A gyáva című kisregény hősnőjének a szerelem és a nehezebb élet, illetve a luxus és a megszokott társasági lét között.

Mindezzel együtt Sarkadi is azok közé tartozik, akik többet érdemelnének, mert egy jó író volt, jó könyvekkel. Akkor is, ha ma nem igazán olvassák, pedig hozzáférhető – elsősorban könyvtári és antikváriumi példányok formájában. 

2001-ben Pokolraszállás – Sarkadi Imre emlékezete címmel jelent meg róla tanulmánykötet Márkus Béla szerkesztésében.

A Méliusz Juhász Péter Könyvtár intézményeiben (szerte a városban) 21 féle könyvük van tőle 106 példányban. A 21 könyv viszont nem 21 művet jelent, mert például a Regények című könyvében több szövege is van, ahogy az Elbeszélések című kötetben is.

A Méliusz statisztikái szerint az elmúlt öt évben ebből a 21 féle könyvből 12 félét kölcsönöztek 47 alkalommal.

Legtöbbször (tízszer) a Körhintát; nyolc alkalommal a Regények című kötetet; hét-hét alkalommal az Elbeszélések és A gyáva című kötetet; ötször pedig az Oszlopos Simeont. 

Jelenleg a Méliusz minden könyvtárában van elérhető példány valamelyik könyvéből, aki szeretné pontosan megtudni, hogy hol, melyiket tudja kikölcsönözni, a www.meliusz.hu oldalon a katalógusban tud rákeresni.

Csakis az olvasókon múlik, továbbélhet-e ez író. Rajtunk áll, hogy ne a feledés legyen Sarkadi Imre sorsa.

Kapcsolódó cikkek:

---

Cím	dátum
Koszorúzással és kiállítással emlékeztek Debrecenben Sarkadi Imrére – videóval	2021.08.13