Mi legyen még ingyenes: a banki utalás, a sör meg a szex is?
Szerző: Szénási Miklós | szenasi.miklos@dehir.hu Közzétéve: 2014.07.29. 09:51 | Frissítve: 2014.07.29. 14:50
Debrecen – Legyenek ingyenesek a banki utalások, ezt feszegeti a Jobbik. És a tej, a hamburger, a mobilozás meg a szex ne legyen az? Jegyzet.
Legyenek ingyenesek az utalások, a készpénzfelvétel és az egyszerűbb devizaügyletek is az értékhatáron belül. Ezzel állt elő a Jobbik frakcióvezető-helyettese, Z. Kárpát Dániel, aki szerint a bankok indokolatlanul tesznek szert profitra, és aki tarthatatlannak tartja, hogy az emberek már adózott jövedelmét terhelik a bankok.
Elsőre logikusnak tűnő gondolatok, jó lépés a jobb élet felé. Biztos, hogy lesznek, akik rábólintanak: igen, ez az, ez a beszéd, tényleg, milyen nagyot kaszálnak a bankok, kurtítsuk meg a profitot, legyen ingyenes az, amiért eddig fizettünk. Csakhogy azt mégsem kellene elfelejteni: egy szolgáltatásról van szó. Ott a pénzünk a bankban, utalunk, pénzt veszünk fel – ez van az egyik oldalon. A másikon meg az, hogy a világon mindennek ára van. Ára van a hamburgernek, de a víznek is, ami a csapból folyik. (Mi több: a sörnek is, amit a langaléta Tibi ereszt a korsóba.) Annak is, ha fodrászhoz megyünk, annak is, ha tejet veszünk a gyereknek. Ha parkolunk, ha utazunk, ha mobiltelefonálunk.
Mindezekért fizetni szoktunk. Méghozzá pontosan úgy, mint a banki szolgáltatásokért: adózott jövedelmünkből. Fizetünk, mert abban, amit a pénzünkért kapunk, munka van. Munka, infrastruktúra, egyebek. Aki bemegy a bankba – mondjuk elindítani egy átutalást –, az emberekkel beszél. Számítógépen futnak az adatai, nyomtatóból érkezik a papírja, amit majd alá fog írni, egyébként pedig ügyintéző tárgyal vele. Igénybe vesz egy infrastruktúrát, illetve más emberek munkaidejét.
Ugyanakkor meg sem fordul a fejünkben, hogy amikor besétálunk a lakótelepi kis kenyérboltba, azt mondjuk: kérünk fél kiló kenyeret, liter tejet, négy kiflit, de ezért nem fogunk fizetni, mert ez nekünk jár. Ugyanis átlagos, vagy átlagalatti a fizetésünk. És egyébként is szoktunk adózni. Vagy éppenséggel nincs is jövedelmünk, tehát ne szórakozzanak velünk.
Vagy beülünk a fodrászhoz, és követeljük a havonta – na jó, legyen kéthavonta – egyszeri ingyen nyírást és beretválást. Van egy csomó nálunk tehetősebb ember, tejeljenek csak ők, ha új frizurát vágatnak maguknak!
Innen csak egy ugrás, hogy az utazásért az új 2-es villamoson csak azok fizessenek, akik megtehetik. Vagy kapjon ingyen mobilt minden szegény gyerek, esetleg minden hajléktalan. Ha nagyon meleg van, hadd járjon ingyen a strandra a jónép.
Vagy azok, akik átlag alatti bért visznek haza, és ráadásul otthon még a szexuális életük sincsen rendben, kapjanak egy ingyen numerát szociális alapon.
Komolyan így képzeljük? Akkor is, ha mi dolgozunk a bankban, a hamburgeres bódéban, vagy a sarki kisboltban?
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)