Ez a jegyzet meg lett írva
Szerző: Rituper Tamás | rituper.tamas@dehir.hu Közzétéve: 2010.03.27. 07:57 | Frissítve: 2010.03.27. 07:57
Nem vagyok oda a nyelvművelésért, viszont attól kiver a víz, hogy egyre többen beszélnek szenvedő szerkezetekben. El is mondom, miért.
A nyelvművelést űző „nyelvészek” munkásságát mindig is borzongással teli kíváncsisággal figyeltem. Olyan ez, mintha egy biológus azt mondaná, hogy a poloska csúnya. Ugye, hogy nem mondja, hiszen az ő dolga, hogy megvizsgálja a poloskát, s leírja a tapasztaltakat. Egy nyelvész feladata is ez lenne, hogy dokumentálja a nyelvben történt változásokat, ahelyett, hogy minősíti azokat. A nyelvnek a fő szerepe, hogy általa megértessük magunk másokkal, s attól, hogy valaki mondjuk suksüköl („Mi nem bántsuk a lányokat.”), még pontosan tudjuk, miről beszél.
A nyelvművelésnek van azonban olyan formája, amit teljes mellszélességgel támogatnék. Egy magyarul tökéletesen beszélő finn fiú mesélte egyszer, hogy is megy ez náluk. Ott a nyelvművelők elsődleges feladata, hogy a hivatalnokoktól védjék a nyelvet. A szavukat az ellen emelik fel, ha egy államtitkár olyan nyakatekerten beszél, hogy ember nem érti meg, ha egy bírósági levelet olyan nyelven írnak meg, hogy annak dekódolásához legalább egy nyelvi doktorátus, jogi diploma és latin nyelvtudás szükséges. Azaz ők épp azt védik, ami a nyelv lényege, hogy ugye megvalósuljon a kommunikáció, ne csak az egyoldalú közlés. Értse meg azt a bírósági levelet az átlagember, sőt egy kevésbé kiművelt fő is megbirkózzon vele.
Magyarországon épp az ellenkező úton haladunk. Az utóbbi időben egy híradó, de lassan már egy riport nem múlik el anélkül, hogy egy szóvivő, államtitkár vagy csinovnyik ne mondana olyanokat, hogy az „eset kivizsgálása el fog rendelődni” vagy a „padok ki lesznek helyezve, a fák el lesznek ültetve”.
Az érthetőségen túl egy jelenségnek is kiváló tünete a szenvedő szerkezetek terjedése. Mégpedig annak, hogy Magyarországon nincs semminek felelőse. A szenvedő szerkezetben egyfajta gyávaság bújik meg, eltűnik ugyanis az alany. Nem mi teszünk valamit, hanem az a valami megtörténik, nekünk az égadta világon semmi közünk hozzá.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)