Emberi hangon - kórusok és kortárs szerzők
Szerző: M. Tóth Ildikó | toth.ildiko@dtv.hu Közzétéve: 2010.07.29. 15:21 | Frissítve: 2010.07.29. 15:21
Egy hétvégére Debrecen lesz a kortárs zene fellegvára. Ma kezdődik a Bartók Béla XXIV. Nemzetközi Kórusverseny. Az idei versenykiírásra mintegy 30 kórus jelentkezett a világ minden tájáról. Közülük húszan kaptak lehetőséget, hogy Debrecenben mutassák meg, mire képesek. Népes a versenymezőny: Venezuelától Kínáig, Belgiumtól Ukrajnáig.
A hétköznapok és ünnepnapok elképzelhetetlenek zene nélkül. Dalra fakadunk, ha házasodunk, ha gyermekünk születik, ha valakitől búcsúzunk. Dalban mesélték el életüket, mondtak kritikát vagy vallottak szerelmet a régi öregek - sokszor talán a közös énekléstől – no, meg az elfogyasztott italtól - lettek bátrak a legények a leány ablaka alatt. És bár sok minden változott az elmúlt évszázadok alatt, a zene maradt. Csak egészen másképp. A rádiók műsora 24 órás zenefolyam, a televíziókban is az akusztikus hatás fokozza a képi élményt. Muzsikaszóval csörög a mobiltelefon és sokszor playbackelő fellépőkkel csábítanak a városi rendezvények. Zene ez is, de másképp. Mások csinálják. Mi pedig már a Himnuszt is félünk saját hangon énekelni a rendezvényeken. Elvesztettük volna a hangunkat? Azt hiszem nem. Csak félünk énekelni. Mert aki dalra fakad, az nem tud hazudni. Az vállalja önmagát. Ehhez pedig először le kell küzdeni félelmeit. De az éneklés elűzi a belső démonokat is. Megnyugtat. A strófák közötti levegővételek testet és lelket is tisztítanak, így hát az éneklés egészségessé tesz. A kórusmuzsika pedig még tovább vezet. Nem csak az önmagunkkal, hanem a másokkal való találkozás és együvé tartozás felé. A különböző hangok ugyanis összeolvadnak és messze szólnak. A közös éneklés erőt mutat és tartást ad. Mert kézzelfoghatóvá válik, hogy együtt nagyobbak és hangosabbak vagyunk.
A Kórusverseny idei fellépői is tudják ezt. Gyermek- és ifjúsági, egynemű és vegyeskarok, kamarakórusok bizonyítják, hogy milyen élmény a közösen megszólaló emberi hang. És a kortárs szerzők számára is fontos állomás lehet a Debreceni Kórusverseny. A nevezők ugyanis a kötelezően kijelölt magyar művek mellett saját nemzetük szerzőit is népszerűsíthetik. Talán a cívisvárosban csendülnek fel elsőként olyan „a capella” dallamok, amelyek később a kórusmuzsika alapművei lesznek. A kolozsvári születésű Gyöngyösi Levente Missa Vanitas vanitatumja is így kerülhet be a Kórusversenyek ősbemutatói közül a magyar zeneirodalomba. (Nyitó díszhangverseny: július 29. 20 óra - Kölcsey Központ.) Az bizonyos: ezen a hétvégén az elsődleges nemzetközi nyelv az ének lesz Debrecenben. Az ének, ami elviseli a sokszínűséget, sőt, éppen attól válik igazán gazdaggá. Ezért öröm a közös éneklés - csak elkezdeni nehéz, de érdemes bátornak lenni!
M. Tóth Ildikó írása
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)