Egy mindent „túlélő” ünnep
Szerző: Imre László | info@dehir.hu Közzétéve: 2014.03.15. 08:00 | Frissítve: 2014.03.15. 08:06
Debrecen – Hihetetlen, mennyi mindent képes volt átvészelni március 15-e a tiltásoktól az ideológiai alapú hivatkozásokig. Így ünnepeltünk az elmúlt másfél évszázadban. Imre László irodalomtörténész írása.
Március 15. a mindent átvészelő, mindenen diadalmaskodó ünnepek egyike. Kibírta, hogy még Kossuth Lajos is tett erősen alábecsülő megjegyzést a megünneplésére vonatkozóan, mondván, hogy semmi lényeges nem történt Pesten március idusán, mindössze az Európán átvonuló forradalmi demonstráció hullám érkezett meg Magyarországra is (Prága és Bécs után), de se politikai, se közjogi, se katonai szempontból semmiféle eredményt nem hozott.
Ez a jeles nap túlélte, hogy 1867-ig tiltott ünnep volt, s azt is, hogy a kiegyezés után hazafias ódák és patetikus szónoklatok „borították el”, s vehemens ünneplését az is ingerelte, hogy ezzel borsot lehetett törni Bécs orra alá. A lényeget tekintve ugyanis valamiféle baloldali történelem- és nemzetszemlélet jegyében lehetett volna vele azonosulni, a republikánus, osztályharcos forradalmiság azonban csekély őszinte támogatásra talált a magyarság körében. Így lett március 15. a XX. század közepéig politikailag az ellenzék, életkorilag pedig a fiatalság ünnepe, mintegy a húsz éven aluliak számára ajánlva.
A szocialista Magyarország sem fogadta el piros betűs ünnepnek, talán hogy ne homályosítsa el április 4. és november 7. fényét. Holott ideológiai szempontból Petőfi jakobinus indulatai, világszabadsági eszméi, király- és nemességellenessége hivatkozási alapja lett nemcsak az iskolai oktatásnak, hanem a felvonulások dísz-tábláinak is. Március 15. ezt is átvészelte.
Az 1970-es, 1980-as években ellenzéki akciók számára teremtett alkalmat március 15., talán a nemzeti függetlenség követelésével, talán a „fényes szelek” idejétől messze távolodott, konszolidálódott szocialista berendezkedés irritálta a fiatalokat. Az 1989-es fordulat (többpártrendszer, politikai szabadságjogok) elődjeként tekintett ama márciusi gondolatokra, de a monstre ünnepek, táncok, szavalatok, kokárda- és zászlóerdő mellett és mögött új vonzalmak és új ellenszenvek megfogalmazásához használták fel március igéit. Ha pedig ennyi mindent átélt március 15., akkor mégiscsak kell benne lennie valaminek, ami annyiféle kor és eszme jegyében kel életre.
A forradalmi világmegváltás ma már kevesekre hat, de a tiszta és humánus nemzeti érzés, az áldozatokra képes magyarságtudat ma is mozgósítható. És bár egyre többen beismerik, hogy kokárdát tűző ünnepélyes gesztusok helyett szorgalom, megbízhatóság, tudás, takarékosság, szigorú munkaerkölcs mentheti meg a hazát, azért az sem vonható kétségbe, hogy egy nagy pillanatban a mindent akaró erőfeszítés és bátorság a mindennapos helytállásnak nem vitapartnere, hanem a csüggedés óráiban lelki erőt adó inspiráció és nem romló reménység.
Imre László irodalomtörténész, a Debreceni Egyetem professzora
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)