Csőbe tudják húzni a debreceni gyerekeket is az interneten
Szerző: Szénási Miklós | info@dehir.hu Közzétéve: 2013.06.16. 08:53 | Frissítve: 2013.06.16. 16:01
Debrecen – Ha nem vigyázunk, a gyerekekre is simán ráömlik az a sok szenny, ami ott van az interneten. Lehet eléggé óvatosnak lenni? Jegyzet.
Régóta tudjuk, hogy az internet világában sok minden megtalálható. Nem is kell sokat keresgélni, s máris ömlik ránk az erőszak, meg a szex. Azaz, nem kell ahhoz extra jóstehetség, hogy belássuk, sok olyan tartalom is van, ami nem feltétlenül való gyerekeknek.
A kiskorúak megóvása például az erőszaktól és a pornográfiától történhet a legdrasztikusabb módon is: nincs gép, nincs internet. Ez azonban manapság egyre kevésbé járható út. Hiszen ma már ott tartunk, hogy az oktatás is épít arra a tényre, miszerint az internet világában hasznos információkra lehet szert tenni. Vagy néha még a tanár is itt adja fel a házi feladatot, esetleg üzen a srácoknak, mit ne felejtsenek el másnapra vinni.
Az már inkább járható út, hogy a szülő olyan szűrőprogramokat telepít fel, melyek bizonyos területeket egyszerűen elzárnak a gyerekek elől. S így nem fordul elő, hogy az a kiskorú, aki egy meseoldalra szeretne eljutni, hirtelen szembetalálja pucér, csöcsös csajokkal, vagy valami olyan ajánlattal, hogy vedd meg, vidd el, kattints rá, tiéd féláron, csak ma, csak ha ott vagy az első öt, ötven vagy ötszáz vásárló között.
De az is egyre gyakoribb ma már (köszönhetően a sokat szidott médiatörvénynek is!), hogy bizonyos tartalomszolgáltatók eleve jelzik: itt és most csak 18 éven felüliknek való oldal következik. S ekkor lehet dönteni, elmúlt-e már ennyi idős a látogató, vagy nem. (Jó, ebben azért van egy kis álszentség: mert mi van, ha rákattint a kölyök, hogy igen, elmúltam? Bemegy, s megnézi, mit akartak elrejteni előle...) A net persze nem csupán a látogatásokról meg a böngészésről szól, hanem a kapcsolatokról is. S ha már itt tartunk, gyorsan meg is jegyezzük: a közösségi oldalak akár tényleg összekovácsolhatnak közösségeket, úgyhogy a pár éve még harsányan harsogott szlogen – miszerint az internet elidegeníti egymástól az embereket – nyugodtan lehúzható a többi hamis dogmával egyetemben. Facebook, Twitter, e-mailek – ezek jelentik az alapot a közösségi terephez.
Főleg az utóbbi kulcsfontosságú. Levelezni ugyanis kell. Az viszont kérdés, hol, hogyan, milyen szolgáltatóval kerülhetünk kapcsolatba, kinél érdemes lecövekelni. Látszólag ellentmondás, de nagyon szimpatikus a Gmail.com rendszere, ahol történetesen bizonyos életkor alatt nem lehet regisztrálni. A Google ugyanis olyan komplex szolgáltatást nyújt, amelyet értelmezni, követni olykor még egy felnőttnek sem egyszerű. Nem is teszik ki ennek a gyerekeket. Viszont az is tény, hogy nem maradhatnak ki az e-mailezés lehetőségéből (sem). Van olyan levelezőrendszer, amit például a gyerekek is el tudnak érni: ilyen a kissé mókás hangzású néven futó Citromail.hu (is).
Az a szülő, akinek gyerekei ide regisztrálnak, itt leveleznek, nyugodtan alhat. Itt nem fogják pornót, üzleti oldalakat kínáló kéretlen levelek elözönleni a postaládákat – valami ilyesmi fordulhat meg annak a fejében, akinek a kislánya, kisfia citromailes postafiókot nyit. Hiszen ki ne tudná, hogy a gyerek az gyerek, nem felnőtt. Nem illik átverni, becsapni, hülyét csinálni belőle, vírusos oldalakra csalogatni, drága és olcsó, hasznos és haszontalan holmikat kínálni neki, vegye meg, vagy könyörögje ki a szülőktől. Elmúlt már az az időszak, amikor két szombat délelőtti rajzfilm között gátlástalanul lehetett azt nyomni a tévében, hogy majd este kik és hogyan fognak dugni a főfilmben az adott tévécsatornán, hogy az ovisok szeme elkerekedett, miért nyög a néni és miért hörög a bácsi.... Itt, ezen a rendszeren biztonságban lehet a gyerek.
Amennyiben nem kap olyan üzeneteket, melyek mégis azt jelzik: talán ez a rendszer sem óv meg a kéretlen levelek, a spamek áradatától. Előfordul ugyanis, hogy az e-mail cím ifjú tulajdonosa kap egy üzenetet, melyben a (szintén citromail-es) Futárszolgálat (örömmel!) értesíti, hogy csomagja érkezett. „Vegye át csomagját az alábbi linkre kattintva. Csomagszelvény: …........” A felhasználó rákattint. S innen egy olyan oldalra jut, ahol ajándékot ígérnek. Amihez (szinte) semmi egyéb dolga nincs a gyereknek, mint kiválasztani, rákattintani, telefonálni... Még a kiválasztás hagyján. Mondjuk eltekintve attól, hogy a nyeremény a gyerek számára egyébként alapból azt jelentené, hogy az az övé, megnyerte, tényleg viheti. Itt viszont nem így van. Azért még sokat kell kattintgatni, meg ügyködni. Például telefonálni valami emelt díjas számra, minek következtében már kezdhet összeomlani a rendszer korrektségébe vetett hit. Nem semmi pénzt lehet ilyen módon elverni ugyanis. Vagy regisztrálni egy olyan szolgáltatásra, ami folyamatosan szívogatja a zsebpénzt, mert csak apró betűkkel szerepel a felhasználói feltételek között (amit egyébként sokszor nem csak a gyerek, de a felnőtt sem néz végig rendesen), hogy itt bizony automatikusan fogunk fizetni, akár kapunk érte valamit, akár nem...
Ellenben ekkor már pontosan ugyanott vagyunk, mint bármelyik más, csakis felnőttek által használható rendszernél. Persze, tény, hogy a Felhasználási feltételeknél itt is el lehet (kell!) olvasni, ahol azért ott van, hogy „A Felhasználó beleegyezik, hogy a létrehozott postafiókot azonosító e-mail címére a Szolgáltató reklám célú elektronikus hirdetéseket küldjön”. S ezzel úgymond lelökhet minden felelősséget a válláról a szolgáltató. De az talán mégsem mindegy, mit küldenek mondjuk arra a címe, melynek tulajdonosa még kiskorú. Tényleg lehet emelt díjas szám hívására buzdítani a gyerekeket? Tényleg lehet olyan ajánlattal bombázni őket, hogy rendelje meg, most csak ennyiért? Tényleg ennyire könnyedén ki tudja kerülni a szolgáltató a felelősséget? Hátradőlhet, milyen jól is megy a biznisz, és ráadásul minden törvényes, minden szabályos?
Persze. Az. Csak valahol mégsincs minden rendben. Ezt gondolhatja a szülő, aki egyben azt is érezheti, beleesett az internet csapdájába. S megint ott van, mint az írás elején: törheti a fejét, hogyan óvja meg a lányát, fiát attól a mocsoktól, ami azért ott van az interneten. S még csak nem is kell sokat keresgélni, hogy a képünkbe ömöljön.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)