A száguldó cirkusz, és ami vele jár
Szerző: Nyírő Gizella | info@dehir.hu Közzétéve: 2011.08.01. 13:46 | Frissítve: 2011.08.01. 13:46
Mogyoród – Ilyenkor, nyár közepén, a világ, vagy legalábbis Európa szeme hazánkra vetül, már ami a száguldó cirkusz részeseit – autóversenyzőit, kiszolgálóit, szervezőit, kilátogató nézőit – illeti. A felhajtás nagy, az élmény fenomenális, a körülmények – olykor lehangolóak.
Van az úgy, hogy az ember inkább hisz a saját szemének, mint a médiából reá zúduló információknak. Így aztán, ember fia fogja magát, fotelből megrendeli a legolcsóbb, vasárnapra szóló állójegyét, tranzakció sikeres, a futár pár nap elteltével hozza is a vaskos borítékot – névre szóló jegy tasakban, nyakba akasztós lánc, füldugó - , még vaskosabb ceruzával vonva le az összeget a folyószámláról. (Utólag meg is érdemli az ember fia, ha mehetnékje van, ahelyett, hogy a kényelmes fotelből nézné végig a fülsiketítő száguldást!)
Ember fia el is indul, időben, úgy hajnali hétkor, hogy elkerülje a forgalmi dugókat. Nyugis tempóban, spórolós lévén, a régi hármast választja, mert ott nem kell matricát venni. Igen ám, de a horti elágazásnál elnézi az utat, s azon veszi észre magát, hogy már fenn szeli a kanyarokat a sztrádán! Rögtön bepánikol, ám mégsem a visszafordulást választja, hanem begurul Mogyoródra. Az első posztoló rendőrnek elsírja bánatát, aki roppant segítőkész: megadja az autópálya felügyelőség sms-számát, s már megy is a matricavásárlás az egyáltalán nem okos telefonról, mert visszajelzés azóta sincs, hogy tudomásul vették volna az utólagos vásárlást. Ez aztán némileg kedvét szegi az egyébként tesiből valamikor felmentett volt ember fiának, aki az ilyenkor több tízszeresére nőtt forgalmú községben megpróbál helyet keríteni „A mi autónknak”. Sikerül is, az Isten háza melletti Templom utcában leparkolni, s irány a Hungaroring. Kétszáz méterenként rendőrök irányítják a forgalmat, a levegőből helikopterek ellenőrzik a lent zajló eseményeket. Közben elered az eső, s szinte egy időben megjelennek az alkalmi esernyőárusok, cirka kétezer árulva a 2-300 forintos esernyőt. A büfésoron lehangoló látvány: szemétszőnyeg mindenfelé, mobil illemhelyek undorító látványa a beléptető kapukig. A rendre egyébként nemcsak gyalogos, hanem lovas rendőrök is vigyáztak, úgyhogy talán ennek a fokozott jelenlétnek volt köszönhető, hogy az öt örömlányt kivéve, nemigen volt dolguk az egyenruhásoknak.
A végeredmény mindenki számára ismert, ám mire megszületett, volt néhány izgalmas pillanat: kigyulladt versenyautó, saját tengelye körül megforduló járgány, jó pár kerékcsere, és egy kis csalódás, hiszen titokban Massának drukkolt az ember fia, hogy egy Magyar Nagydíjjal szerezzen elégtételt a két évvel ezelőtti súlyos balesetéért. De hát a szerencse forgandó…
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)