A srácokat nem zavarja, hogy a mocsokban dumálnak
Szerző: (szénási) | info@dehir.hu Közzétéve: 2012.04.22. 08:04 | Frissítve: 2012.04.22. 19:10
Debrecen – Ha jó az idő, akkor az a program, hogy a srácok kiülnek egy padra, isznak és jól érzik magukat. Ez legfeljebb a szomszédokat zavarja, a Föld nevű bolygót nem. Jegyzet.
A srácokat nem izgatja, hogy mi van vasárnap. Eleve: a vasárnapért már nem is rajonganak. Akkor már az ember arra készül, mi lesz másnap. Ezek a fiúk itt a lakótelepen inkább arra esküsznek, hogy a hét legszebb és legfontosabb napja a péntek, mert akkor még előttük az élet, az éjszaka.
Ha jön a péntek, indul a banzáj. Igaz, az igazi nagy bulikhoz nagy steksz is kellene, ami nekik nincs. Ha lenne, nem itt múlatnák az időt. Mennének moziba, kocsmába, diszkóba, vagy ahova éppen kedvük tartaná. Inkább a plázában csavarognának, nem itt a házak közötti placcon. Ez viszont ingyen van, vagy majdnem ingyen. Szeszt a kisboltban vesznek, ott van bor is háromszáz forint alatt. Ha lehet, olyat vesznek, aminek csavaros a kupakja, meg műanyag flakonban van, lehetőleg kétliteres kivitelben, mert bontó nem mindig van náluk, legfeljebb olyan, ami sörhöz jó. Sörből viszont inkább a dobozosra esküsznek, mert az néha egészen meghökkentő módon olcsó.
Ha jó az idő, akkor az a pénteki program, hogy kiülnek egy padra, megisszák a bort, meg a sört. Közben dumálnak. Megvitatják a világ dolgait. Néha elég hangosan. Jönnek, mennek a poénok, nyerítenek. Néha hallják, hogy valaki messziről odaszól, nem lehetne-e halkabban. Visszaszólnak, hogy nem. Néha jönnek csajok is, azokkal is dumálnak. Azok is isznak, jó a hangulat. Van, amikor valaki hoz csipszet, kekszet, csokit, rágót. Azt gyorsan befalják. Attól függ, meddig maradnak, hogy milyen kedvük van. Amikor vége a bulinak, hazamennek.
Másnap, akik arra járnak, látják, hogy elég gusztustalanul néz ki a pad környéke. Az nem látszik, hogy a srácok a járda szélére vizeltek, de az igen, hogy ott görögnek a sörös dobozok, meg az üres műanyag flakonok. A szél vigyorogva viszi az üres csipszes zacskót. A földet meg csikkek tarkítják. Olykor egy-két használt gumi is feltűnik, ezeket persze a Murphy-törvényeknek megfelelően rendszerint az óvodás- vagy a kisiskoláskorúak fedezik fel. S nem értik, mik ezek az izék.
Egy-két lakónak volna ötlete, hogyan lehet kiutálni innen a bandázókat, de ez most nem jöhet szóba. Az igaz, hogy van a környéken egy-két hasonló közösségi helyként üzemelő pingpongasztal, és azokat leöntötték használt étolajjal, de minden padot mégsem lehet kivonni a forgalomból. Azoknak az asztaloknak ugyanis végleg vége. Nem lehet használni egyiket sem, nappal sem.
A pad marad, meg a szemét is. És vélhetően a buli is folytatódik este, mert ma még csak szombat van. Ezt lehet simán tudni. Este megint jönnek a srácok, meg a kiscsajok. Letelepednek ide, és nem zavarja őket, hogy tulajdonképpen a mocsok, a kosz, a köznapi dzsuva között élik társasági életüket. Megint isznak, megint kajálnak, megint szétszórnak mindent. Ez az élet. Nekik erre telik, erre futja. Filmekről, fociról dumálnak, csajokról. Nagy pénzről, ami nincs, de jó lenne, ha lenne. Mikor miről. Számukra a környékbeli lakások jelentik az otthont, ez a föld meg a hazát. Itt élnek, így élnek.
Amúgy, ha valaki odamenne hozzájuk, hogy srácok, mi lenne, ha összeszednétek a szemetet magatok után, talán még csak nem is hajtanák el. (Bár valószínűbb, hogy igen.) De ha azt mondaná, figyeljetek, április 22-én van a Föld napja, nyilvánvalóan kiröhögnék.
Ahogy cserébe persze a Föld nevű bolygó is kiröhögné őket, ha képes lenne rá. Mert hozzá képest az egész emberiség is csak annyi, mint egy üres sörös doboz, amit csak úgy görget a szél, összevissza.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)