A rendőrség csak a sikereiről szeret beszámolni?
Szerző: Dehir.hu | info@dehir.hu Közzétéve: 2013.08.13. 10:27 | Frissítve: 2013.08.14. 09:49
Debrecen – Rövid idő alatt háromból három témában kerülte meg a közvélemény tájékoztatását a rendőrség. Mi az oka ennek? Jegyzet.
A debreceni internetezők sincsenek biztonságban: a csalók pénzt követelnek – ezen a címen közölt cikket a Dehir.hu internetes hírportál augusztus 9-én pénteken. A téma alapjául szolgáló információ a rendőrség honlapján jelent meg. A Dehir.hu ez alapján megírta, hogy pár hete csalók támadják a számítógépeket. A rendőrség nevében fenyegetőznek és pénzt akarnak. Mit tegyen, aki bajba került? A cikk – amiből egyébként egyértelműen kiderült, hogy nem a rendőrség követel pénzt a gyanútlan internetezőktől – hasznosnak bizonyult az olvasók számára, nagyon sokan kattintottak rá. A Debrecen Televízió munkatársai is a téma után eredtek. Szerettek volna még néhány konkrét adatot, néhány helyi információt kapni arról, mi a helyzet ezzel kapcsolatban szűkebb környezetünkben, Hajdú-Bihar megyében, illetve Debrecenben fordultak-e elő ilyen esetek. Ám nem sikerült semmit megtudni erről a rendőrségtől.
Ezt követően a hétvégi labdarúgó mérkőzés (DVSC-TEVA – DVTK) rendőrségi biztosításával kapcsolatban szeretett volna a stáb begyűjteni válaszokat. A kiemelt biztonsági kockázatú mérkőzéssel kapcsolatos kérdéseket azonban a rendőrségi sajtószóvivő elhárította. Nem nyilatkozhatnak, s még azt sem mondhatják el, hány rendőrt vetnek majd be – a DTV munkatársa, illetve általa a közvélemény ennyivel kellett, hogy beérje. Pedig tudjuk jól, vannak olyan csapatok, akiknek a debreceni látogatása érdekes helyzeteket teremthet, mivel kemény és finoman szólva is lelkes szurkolótábor követi őket. Így volt ez a Ferencváros elleni, május végi mérkőzésen is, ahol többek között az is megtörtént, hogy könnygázzal fújtak le egy kislányt.
A hétvégét túléltük ennek az információnak a hiányában is. A hétfői napon azonban újabb téma szolgáltatott okot arra, hogy a Debrecen Televízió munkatársai ismét a rendőrséget keressék, s információt próbáljanak szerezni tőlük. Ezúttal konkrétan azt szerették volna megtudni, mennyire segíti a rendőrség munkáját a térfigyelő rendszer, valóban a legfrekventáltabb helyeken vannak-e felszerelve a kamerák Debrecenben. Kiderült, ez sem tartozik az egyszerű ügyek közé. Már ahhoz is főkapitány-helyettesi engedély kell, hogy abba a helyiségbe bemenjen a stáb, ahova befutnak a térfigyelő kamerák képei! A stáb végül elmehetett forgatni, interjút viszont nem adott senki. A tévénézőket egyetlen kompetens személy sem tájékoztatta arról (arcát is adva), mi is a helyzet a térfigyelő kamerákkal.
Nem tudni, mi az oka annak, hogy háromból három alkalommal több-kevesebb akadályba ütközött a stáb? Az újságírók prózaian csak olyasmire gondolhatnak, hogy: 1. talán haragszanak a rendőrök; 2. nem tartják fontosnak a lakosság tájékoztatását; 3. esetleg nem jut eszükbe, hogy ők nem egy magánvállalkozásnál melóznak, nem egy kft-nél alkalmazottak, hanem egy közpénzekből fenntartott szervezet munkatársai.
Az első verzió kapcsán – mármint hogy miért haragudnának – el sem tudjuk képzelni, mi indokolhatná ezt. Hiszen ha csak a Dehir-t vesszük alapul, a hírportál rendszeresen közli, ha tolvajokat, prostituáltakat fogott a rendőrség, ha komoly balesetnél intézkedtek, vagy keresnek valakit. Élő, létező kapcsolatban vannak a rendőrség helyben dolgozó kommunikációs munkatársai és az újságírók. A második eset az elég kellemetlen lenne, pont azért, mert a harmadik pontból következik a tény, miszerint egy olyan szervezet a rendőrség, mely közpénzekből működik, tevékenysége pedig nyilvánvalóan érdekli a közvéleményt is. Az is hír, ha tetten érnek egy biciklitolvajt, az is, ha életet mentenek, ha sikeres nyomozáson vannak túl, de az is, ha olyan téma kerül elő, amit esetleg kínosnak éreznek.
Van viszont még egy negyedik változat, ami eddig nem jött szóba. Mi ezt gondoljuk igazán reálisnak. Az, hogy a kommunikációról nem itt helyben döntenek, hanem központilag, a fővárosban – felsőbb szervek. Hiába tudná az itteni munkatárs azonnal ellátni információval a helyi sajtót, nem teheti, mert le kell egyeztetnie egy felettes szervvel. Valakivel vagy valakikkel, akik Budapestről szemlélik a világot, s eldöntik, mi az ami a sajtóra – illetve általuk a közvéleményre – tartozik, s mi az, ami nem.
Futottunk már bele hasonló helyzetekbe az oktatás terén is. Kérdeztünk volna érettségizőkről, konkrétan egy-egy iskola ügyeiről is, ám válasz csak lassan (vagy néha sehogy) nem érkezett, mert az igazgatóktól elvették azt a lehetőséget, hogy az általuk irányított intézményről csak úgy elmondjanak bármit. (Aztán néhány levélváltás után feloldódott ez a kommunikációs zavar.) Igaz ez a helyi rendőrségi ügyekre is. Mi is lenne akkor, ha a sajtószóvivő a sajtó kérdéseire csak úgy válaszolhatna! Majd megmondják okos, hozzáértő szakemberek fent, Budapesten, mit lehet, mit nem. Pedig amit nekik is látni kellene ott fent: a hallgatás egyáltalán nem kifizetődő. A sajtó ugyanis nem szórakozásból kérdez. Nem haragszik, nem ítélkezik – a sajtó csak kérdez, hogy tájékoztassa a közvéleményt. Arról, mi történik Debrecenben. Abban a reményben, hogy ez nem csak a Debrecen Televízió nézőinek és a Dehir.hu olvasóinak – hanem a rendőrségnek is fontos. Tudják, ott fent, a központban is.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)