A radioaktív anyaggal szennyezett légtömegek Magyarországot is elérték
Szerző: Szénási Miklós | szenasi.miklos@dehir.hu Közzétéve: 2014.04.26. 09:02 | Frissítve: 2014.04.27. 12:18
Debrecen – A május elseje meg a felvonulás lázában égett 1986. április 26-án az ország. S két pofára faltuk a friss salátát az üzemi menzán. Jegyzet.
Manapság szinte meg sem rezdül a szerkesztők arca, amikor ilyen hírek kerülnek eléjük: megölte, elgázolta, feldarabolta, felgyújtotta. A világ gyorsabb lett, durvább, a média is nagyobb svunggal tolja arcunkba a híreket, az információkat, a kommunikációs robbanás nagyjából mindenkit elért és elér. Ha akarjuk, ha nem, ömlik ránk mindannak a lenyomata, ami a világban – tágabb vagy szűkebb környezetünkben – történik. Azt persze lehet tudni, hogyha egy híradóban van egy kéjgyilkosság meg egy nyereségvágyból elkövetett, egy vasúti baleset, egy repülőgép-szerencsétlenség és egy bírósági tárgyalás, megspékelve azzal, hogy az ismert nagycsöcsű modell megint villantott, akkor ez a híradó inkább kereskedelmi lehet. Ezekből a típusú hírekből a közszolgálati, vagy az ahhoz közelítő sajtó kevesebbet használ fel. Viszont nem lehet szembemenni a nagy (világ)trendekkel, a létező folyamatokkal, az olvasottsági és nézettségi adatok esetében óhatatlanul szembesülni kell a fogyasztói igényekkel is.
Amikor a szerkesztő elé kerül az információ, miszerint „a dél-koreai védelmi minisztérium szerint Észak-Korea minden előkészületet megtett egy negyedik kísérleti atomrobbantáshoz, amelynek végrehajtása már csak Kim Dzsong Un észak-koreai vezető döntésétől függ”, éppen olyan természetes módon lesz ebből is hír, mint abból is, hogy egy debreceni színházi előadás is versenyben van egy nemzetközi fesztiválon.
Pedig az atom, mint olyan nem játék. Nem uralja az emberiség olyan szinten, ahogy szeretné. Az igaz, hogy békés célokra is használható az atomenergia, de az észak-koreai robbantás (akár kísérleti, akár nem) semmiképpen nem ide sorolható.
Az idősebbek még emlékezhetnek rá, a fiatalabbak pedig vélhetően hallhattak arról, milyen hatása volt annak, amikor 1986. április 26-án a csernobili 4-es reaktor felrobbant. A közel harminc esztendővel ezelőtti atombaleset az emberiség mindmáig legnagyobb nukleáris katasztrófája. 1986. április 26-án a 4-es reaktor felrobbanása után Pripjaty városát és az erőmű 30 km-es körzetét teljesen evakuálták, körülbelül kétszázezer embernek kellett elhagynia otthonát. A sugárzás nagy része a mai Fehéroroszországot érte, de a radioaktív hulladék eljutott Európa és az Egyesült Államok keleti területeinek légterébe is.
Sokáig ez a tragédia számított az emberiség legdurvább nukleáris katasztrófájának, és a tapasztalatokat leszűrve joggal hihettük, hogy ilyen soha többé nem fog megismétlődni. Ám 2011-ben egy másik, hasonlóan pusztító dráma is lezajlott. Csak hogy legyen mihez viszonyítani: a 2011-es márciusi fukusimai balesetben 168-szor annyi radioaktív cézium került a környezetbe, mint amennyi a hirosimai atomtámadás után. Az 1986. évi csernobili atomerőmű-baleset során 900-szor több cézium-137 izotóp került a környezetbe, mint a hirosimai atombomba ledobásakor – azaz még mindig Csernobilé ez a szomorú elsőség.
A fukusimai balesetről azonnal értesült a világ, szemben a csernobilivel. Arról a TASSZ hírügynökség először 1986. április 28-án este adott egy igen rövid hírt. A magyar olvasók pedig ezt tudhatták meg az MTI jóvoltából: „Előre beütemezett karbantartás közben történt egy baleset Csernobilban, megnövekedett a sugárzási szint, amely azóta már helyre is állt, folyik a károk felmérése és a helyreállítás.”
Nem verték félre a vészharangot, nem süvöltötte körbe az országot senki, hogy emberek, húzzatok be a házaitokba, ne tartózkodjatok a szabadban, csak a lehető legszükségesebb ideig. Vagy esetleg felejtsétek el a fáról frissen szedett gyümölcsöt, meg a kertben termő zöldségeket. Magyarország a május elseje meg a felvonulás lázában égett. S hihetetlen, vagy sem, soha annyi salátát nem tálaltak fel az üzemi konyhákon, mint akkoriban. Nyilván, mert az lehetett olcsó a nagybani piacokon... Miközben a radioaktív anyaggal szennyezett légtömegek először Finnország és Svédország fölé szálltak – ott észlelték először az erős sugárzást! –, a másik irányba induló és Kijevet elérő porfelhők pedig először dél-keleti irányban haladtak, később nyugat felé fordultak. Május első napjaira Németország fölé érkeztek, Közép-Európa után és Nyugat-Európát is elérték. Egyes országokban a szennyezett termőföldeken mért aktivitás értékek a háttérsugárzás ezerszeresét is meghaladta.
Közben eltelt majdnem 30 év. Az időbeli távolság – s persze a médiafogyasztási szokások változásai – következtében finoman eljelentéktelenedett a katasztrófa. Az meg esetleg eszünkbe sem jut a hétköznapokban, hogy a nagyinak vagy apának vajon miért van annyi anyajegye, bőr- meg egyéb problémája.
A feledékeny utókor számára Csernobil sokszor csak egy régi hír, ami manapság sehol nincs ahhoz, amit a jelenlegi ukrán válság jelent. Vagy egy jó sztori a moziban: az Ideglelés Csernobilban című film hősei huszonéves fiatalok, akik felbérelnek egy túravezetőt, vigye el őket az elhagyott kísértetvárosba, ahol majd jönnek a szörnyek, a rémek... S mivel a film nagyjából pont olyan, mint a legtöbb átlagos horror, eszébe sem jut a nézőnek komolyan venni az egészet.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)