A könyvtár éke
Szerző: Nagy Zsolt | info@dehir.hu Közzétéve: 2011.07.30. 08:41 | Frissítve: 2011.07.30. 08:41
Hatalmas falak, boltívek, nehéz polcok, üvegvitrinek a márványpadlótól a plafonig. Bennük a világ összes tudása, kéziratok, könyvek, lexikonok, szótárak és minden más papírra írt csoda. De van köztük egy, a Könyv, amivel különlegesen kell bánni…
A Könyvet először is meg kell keresni. Átnézni vitrinek, könyvespolcok erdejét, hatalmas állványok hegynyi magasságát megmászva. De a Könyv megtalálható, hiszen létezik, mindenkinek a saját Könyve. Amikor megvan a pontos hely, kezdetben csak illő távolból szabad szemlélni, tisztelettel, őszinte kíváncsisággal és bizalommal. Mert a Könyv érzi ezt és tiszteletre tisztelettel, őszinteségre őszinteséggel, bizalomra bizalommal válaszol. Fontos a tisztes távolság is, mert a méltóságból fakad.
Azután közelebb lehet lépni hozzá. Így, már messziről is látszik a patina, melyen átsejlik az érték. A tekintet simogat, becéz, néha már annyira, hogy a Könyv szinte belepirul. Mintha ki-kipirosodna a patina olykor – vagy csak a fények csillogásának játéka ez az üvegen? Vagy a közeledő vágy nyári esőcseppjei – melegen, nagy cseppekben, szivárvány szikráival? A láb önkéntelenül is elindul, kinyúl a kéz, felgyorsul a lélegzet. Az üveg váratlan érintése is csak néhány pillanatra hoz vissza a valóságba. Nyílik a vitrin és a Könyv – bár vágyik a kézbe – a rávetett árnyékkal visszavonulást sejtet. Megtorpan a kéz, mintha a levegő is hirtelen fallá változna…
Ebben a pillanatban az oldalsó könyvszomszédok – a legközelebb állók, a bizalmasok – mintha kissé kijjebb tolnák a Könyvet. Úgy, hogy ez csak szemből látszik, oldalról szinte észrevehetetlen. A kéz újra elindul, szinte fájva vágyva az érintésre. De a mohóságnak, a sietségnek legkisebb jele nélkül, akár ha évezredekig is tarthatna ez az út, ez a néhány centiméter leküzdése, és bármennyire fáj is, ugyanannyira teljes, impulzív és életre szóló érzés.
Az első érintés. Szinte csak egy-egy réteg sejt találkozása, köztük éteri fuvallatként még egy apró szellőcske is könnyedén elfér. Gyengéd. Kíváncsi. Becéző. Cirógató. Érzéki.
Ki kell onnan venni azt a könyvet! Nem maradhat ott tovább, a többi között, akik úgy gondolják, egyformák, így panelgondolataik betűazonosságával, borítóik keménységével beszorítják a Könyvet a sorba. Egy hirtelen mozdulat, a könyvek megdőlnek, a Könyv kiszabadult.
Karosszék. Olvasólámpa meleg fénye. Otthonos takaró rejti a bokát, a térdet. Már a kéz tartja a Könyvet és a Könyv visszacsókol. Hazaért.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)