A halál szemből érkezik – vagy oldalról, esetleg hátulról
Szerző: Szénási Miklós | szenasi.miklos@dehir.hu Közzétéve: 2012.02.24. 09:42 | Frissítve: 2012.02.24. 14:05
Debrecen – Mint a golyók, úgy koccantak az autók Debrecenben az elmúlt napokban. Naponta többször riasztották balesethez a mentőket, a rendőrséget. Jegyzet.
A tavasz közeledése nem csak azt hozza magával, hogy elviszi a havat. A havat, amit már nagyon ununk, pedig tulajdonképpen annyira talán nem is volt hosszú ez a tél, meg hideg sem igazán, eltekintve a nagyon havas és a nagyon hideg napoktól. De februárban nincs ember, aki ne azt érezné, ne arra vágyna, hogy lenne már végre vége. Az októberben boldogan és büszkén bevásárolt új kabát, a váratlan hózápor és harapós mínuszok ellen menet közben beszerzett sapka ilyenkor már keserves teher. A tavasz közeledtével távozó hó nem tűnik el egyik napról a másikra, csak fogyatkozik. Jó esetben jó tempóban. Nappal, amikor váratlanul a nap is felragyog, laza lesz és puha. Aztán amikor leszáll az est, visszadermed ismét. S ha el is vékonyodott, ami az úton maradt, az hártyaszerű lesz, fényes, síkos.
Az ember csak néz, amikor este 11 körül elindul sétálni a kutyával, hogy ez akkor most jég, vagy mi a rossz nyavalya. Az, nem más. S bár óvatoskodik, meg fog csúszni. Biztos, hogy meg fog csúszni, és végigzúg a járdán, ha nem túl ügyes. Viszont mivel nem kenyér, így nem a vajas felére fog esni, és csak jobb esetben a puhább részére.
De röhögni ezen a helyzeten nem neki, hanem a kutyának lesz kedve legfeljebb, mert az stabilan áll a földön és a jégen, és nem boltik meg, mint a szintén négy lábon lavírozó ló. Igaz, a kutya ott farag rá, amikor a megkeményedett hó tetején kezd el sétálni, és a hó úgy szakad be alatt, mint a Balaton, ha hülye gyerek gurul rá Hummerrel. A kutya azonban technikásabb, magától kimászik, nem kell vontató, meg búvár, meg toronydaru hozzá. S ha addig volt is kedve mókázni a csúszkáló gazdin, ezután nem lesz.
Az csak a kisebbik gond, ha esti sétán az ember jeges utat tapasztal. Nagyobb, ha napközben történik ilyesmi vele, és nem akkor, mikor gyalogol, hanem mikor kocsival jár.
A debreceni embert általában nehéz jó vezetőnek tartani. A közlekedők számához képest még mindig sok olyan ember kap jogosítványt, és ragad kormányt mifelénk, akinek inkább másik bizonyítványt kellett volna vennie. S bár örök téma, mennyivel jobban vezetnek a férfiak úgy általában (mármint a nőkhöz képest), azért kiderül, a hölgyek arányaiban kevesebb baleset okozói. Mert óvatosabbak. S inkább tudatában vannak korlátaiknak.
Az elmúlt napokban nagyon sok esetben hívták a mentőket, a rendőröket balesethez Debrecenben és vidékén. A Dehir.hu csütörtöki napja is azzal indult és zárult, hogy kisebb-nagyobb balesetekről koccanásokról számolt be hírportálunk. Bölcselkedni persze lehetne, hogy emberek, vezessetek óvatosabban. Valóban, emberek, vezessetek óvatosabban. Meg azok is, akik előttetek mennek, meg utánatok, meg mellettetek. Ha azonban jégpálya van az utakon, front a levegőben, akkor legjobb otthon hagyni a kocsit, s inkább buszra szállni. Van, aki erre azt mondja, ne vicceljünk, van téli gumi. És? ABS is van? Van. A kérdés továbbra is az: és? Mindenható a technika? Dehogy az.
Lehet, hogy a sofőr figyel. De lehet, hogy lesz valaki, aki nem. Vagy épp rossz helyen tartózkodik egy sorompó, egy villanyoszlop. S ha a körülmények szerencsétlenül alakulnak, még akkor is tragikus baleset történhet, ha senki nem megy százzal, hetvennel, de még ötvennél többel sem.
Sokan gondolják azt, hogy egy szép nagy autó olyan, mint egy páncél, megvédi az utasait mindentől. De éppen azért, mert olyan, mint egy páncél, véd, de legalább annyi kárt is tehet az emberben. Aki látott már törött kasztnit, hogy lóg a lámpa, a kábelek, milyen durván néz ki a gyűrött fém, majdnem úgy, mint a papír, az nem hihet a csodában.
Nem kell hozzá semmi: csak csúszós út, váratlan és/vagy nehezen kezelhető forgalmi helyzet, s persze a szerencse totális hiánya. Ennyi. Rossz helyen lenni rossz időben. S lesz, aki soha többé nem ül autóba, nem olvas híreket, nem gondol, nem érez – csak egy emlék marad utána. Hogy ebben a februárban olyan síkosak volt az utak.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)