A debreceniek hamar belakták új otthonukat – fotókkal
Szerző: Kép+szöveg: Árvay Sándor | arvays@gmail.com Közzétéve: 2020.08.20. 19:50 | Frissítve: 2020.08.20. 20:26
Debrecen - Hivatalosan az idén a járvány miatt nem volt virágkarnevál, ám a város karneváli hangulatban, boldogan ünnepelt.
Elindul az ember belakni otthonának új lakrészeit.
Aki kocsival vág neki, rögtön városnéző túrán találja magát, hiszen - sok autótársával egyetemben - abban reménykedett, hogy ünnepnap lévén, könnyen kap ingyenes parkolóhelyet a Bika környékén. Mások is így gondolkodtak, így aztán megszemlélhettük ismét a postapalotát, a Déri Múzeum környékét, a zsinagógát, a Bajcsy régi házikóit, kereszteztük a kiskörút széles sávját, láttuk az árnyas fák szegélyezte felújított Fazekas Gimnáziumot, a Garai utcát. Végül leraktuk a kocsit valahol a Csokonai utca csendjében, s aztán a modern házak tömbjében átsétáltunk a Bethlen utcára.
A főtérig pedig még arra is volt időnk, amit a hétköznapi nagy rohanásokban elmulasztunk: felfelé néztünk a homlokzatokon, s láthattuk, milyen szépen illeszkedik a vízügyiek kékes színű modern üvegpalotája az amerikai-német art deco stílust idéző hússzínű épülethez, a Hatvan utca 6. szám alatti bérházhoz, melyet a régi Nagyerdei stadiont tervező Sajó István épített meg, idestova száz esztendeje.
Ha lett volna parkolóhely a megszokott helyen, a Víg mozi hátsó bejáratánál, most szegényebbek lettünk volna e pótlólagos városnézéssel.
A főtéren pedig azt tapasztalja az ember, hogy vírus ide, vírus oda, a virágkarnevál ebben az évben is vonzerőt jelentett, ittenieknek, s érkezőknek egyaránt.
Elmaradt ugyan a délelőtti látványos felvonulás, a virágkocsik azonban elkészültek, s most ott pompáznak a Kossuth-szobor környékén, a téren, s a főutcán, egészen a régi városházáig. Van idő a nézelődésre, közelről szemlélhetjük az alkotásokat, olvasgathatjuk az ismertető feliratokat, fényképezhetjük elölről, hátulról, oldalról, önállóan, vagy szelfit készítve továbbküldve rokonnak, ismerősnek, barátnak, posztolva azonnal Facebookon, Instagramon, eljuttatva a képet a világ másik szegletébe is.
Szól a wurlitzer, hangjára vidáman táncolgat az óvodáskorú kislány, minden asztal foglalt a hársak árnya alatt sorakozó éttermi asztaloknál. Kitelepültek az árusok, mesterek is, s a forgalomra sem panaszkodnak. Nagy a nyüzsgés a belvárosban.
Lassan hömpölyög a tömeg, de nincs olyan zavaró tülekedés, mint más karneváli alkalmakkor, amikor minden kiharcolt centiméter megtartásáért meg kell küzdeni, hogy jól láthassuk a tovagördülő alkotásokat.
Most mi magunk mehetünk a virágkocsikhoz, s ismerőssel, ismeretlennel békésen diskurálhatunk a látványról.
Miként néhány lépéssel odébb, a város új agóráján, a Dósa nádor téren.
Idősebb látogatók örömmel konstatálják, hogy az átalakult funkció ellenére megőrizte helyét a város egyik tradicionális boltja, a több mint fél évszázada a gazdákat, hivatásos földművelőket és amatőr kertészeket kiszolgáló mezőgazdasági bolt. Fogadja vendégeit a Sas utca felőli részen az órásmester is, szomszédjában pedig a már sok nevet viselt, de a szomjazókat mindig kiszolgáló söröző is. Jelesül abban az épületben, ahol egykoron Ady Endre és Móricz Zsigmond is újságíróskodott, amikor a Debreceni-Nagyváradi Értesítő alkalmazásában dolgozott. Áll még a téren, a Csapó utcai szegletben a másik szerkesztőség is, a 76 éves Napló épülete.
A két redakció közötti tér újult meg az ünnepre - száműzve a gépkocsikat, hozzákapcsolva a teret a város már jól működő közösségi területeihez.
Szanyi Borbála szobrászművész Szent István királyt ábrázoló szép alkotásával az augusztus 20-i avatást követően ismerkednek a debreceniek. Disputálnak is arról, hogy miért a különleges elhelyezés, s vajon egyháztörténelmi, vagy egyéb oka van annak, hogy a város központjának, s magának a térnek, a mozgalmas Csapó utcának is hátat fordít a király... - a fotósok viszont örülnek, hiszen így szemből akként fotózható a szobor, hogy a háttérben a Nagytemplom is látszik. Felvetődik az is, hogy mi lesz a volt Köjál sorsa, hiszen a bedeszkázott bejárat, az üres épület ablakaiban a lengedező redőnyök, a festésre váró homlokzat nem illeszkedik az elegáns külsőt öltött tér ruházatához.
"Lépésről, lépésre lehet haladni" - nyugtatja meg az elégedetlenkedőt egy idősebb úr, s a városháza Sas utcai épületének hulladozó vakolatára mutat: "Az is megújul remélhetőleg, egyszerre nem lehet mindent..."
Valóban így van, hiszen a Dósa nádor tér-Csapó utca "átöltözése" igazán impozáns része a városközpont megújulásának. S az ünnepi napsütésben sétáló, bóklászó debreceniek, és a nagy tömegben érkezett turisták láthatóan örömmel ismerkednek a helyszínekkel. Szemlélődnek az új padokra leülve, megpihennek a virágárusok ünnepnapon üres kirakodópultjain, fagylaltoznak, hallgatják az utcai zenészeket.
Belakják Debrecen ismert-ismeretlen részeit.
HOZZÁSZÓLÁSOK (2)
Varga Imre
Bea bejegyzésével teljesen egyetértek. Mind a kiszáradt fákat, mind a lezárt WC-t illetően. Én külföldön többször használtam már ilyen WC automatát. Azokkal nem volt baj. Igaz lezártat is láttam máshol, de hogy a megynyitás után ez legyen, az elég bosszantó. Egyebekbek nekem teljesen oké a tér és a Csapo igaz a már meglevő sétálós és az új között nem sok tartalmi-, stílusbeli kapcsolat van.
bea
Csak szólok, hogy az átadásokkal nincs baj ebben a városban, a fenntartásokkal már sokkal inkább. A héten átadott "impozáns" Dósa nádor téren már jó pár "új" dézsás fa már ki van száradva (vajon ilyen állapotban került oda? Valaki meg kifizette?), a virágpiac két automata WC-n ma (augusztus 22-én) már az a felírat díszelgett: Üzemen kívül, nem használható. Máris?