A Dal sztárjai lehetnének akár debreceni diákok vagy zenekarok is?

---

Debrecen – Tudják, miért nem lesz továbbra sem magyar világsztár a popzenében? Látták szombaton A Dalt? S még mindig nem dereng? Eláruljuk! Jegyzet.

---

Megvolt a zsűrizés, megint borítékolni lehet a majdani nagy buktát. Továbbra sem a magyarok dalaitól fog ájuldozni a világ. Szombat este sikerült ismét lehúzni a magyar popzenét azon a bizonyos elméleti klotyón. A Dalról van szó. Arról a válogatóversenyről, mely során az volt a tét, ki képviseli Magyarországot az 59. Eurovíziós Dalfesztiválon május 6-10. között Koppenhágában. Eldőlt. Kállay-Saunders András és a Running című dal.

S hogy mi ebben a szomorú? Az, hogy továbbra sincs semmi esélye a magyar popzenének, hogy egy kicsit is érdekes legyen a nem magyarok lakta területeken is. Pedig a zsűri összetétele alapján az elején nem éreztük azt, hogy ez kódolva van. Ahogy azt tudjuk, a zsűriben Rúzsa Magdi és Kovács Kati énekesnő, Csiszár Jenő rádiós műsorvezető és elnökként Rákay Philip, az MTV Zrt. vezérigazgató-helyettese kapott helyet. Az utóbbi úr annak idején egészen jó fej és jó zenei ízlésű műsorvezető volt még zenecsatornás korában, tehát bíztunk benne. Ahogy Csiszár Jenőben is, akit egykoron még úgy emlegetett az ország, hogy Apukám. Rúzsa Magdi? Vele már volt némi gondunk, mivel szerintünk neki nem a zsűriben kellett volna üldögélni, hanem a mikrofon előtt próbálkozni. Óriási tehetség, csodálatos hang tulajdonosa Rúzsa Magdi, de nincs túl sok értékelhető dala. Az meg, hogy milyen jól énekel Joplint mondjuk, semmit nem jelent. Mert akkor mi van? Sokan képesek erre. Más dalait jól elénekelni sokkal egyszerűbb, mint előállni saját, baromi jó és eredeti produkciókkal. Van egy egész szakma, ami arra épül, hogy mindenféle dalokat énekel egy előadó, ezt pedig vendéglátózásnak hívják. Sajnos, a hazai tehetségkutatókon feltűnt sztárok (Tóth Gabitól Vastag Csabáig, Carameltől Kocsis Tiborig vagy Pál Dénestől Danics Dóráig) kábé ide tartoznak, lagzikon vagy bárokban lenne a helyük, mert nem igazán tudnak emlékezetes teljesítményt letenni. Nem arról van szó, hogy ne lenne közönségük, hanem arról, hogy semmi olyat nem csinálnak, amit rajtuk kívül ne tudna még pár száz ember bármikor, csípőből. S ne tessenek azzal jönni, hogy akkor tessék jönni, megmutatni, hogy kellene ezt jobban, mert talán emlékszünk még, hogy a legutóbb Danics Dóra által megnyert tehetségkutató során hány és hány nála jobb előadót húzott le a zsűri és dobott ki a kukába. Márpedig ez nem ízlés dolga, hanem ténykérdés. Egy By The Way simán esélyes lett volna betölteni Magyarországon az aktuális tinibálványok szerepkörét. Erre Dóra nem lesz alkalmas. Az viszont hosszú távon senkit nem érdekel, hogy tud egy énekes swinget vagy sanzont énekelni 2014-ben...

S visszatérve a zsűrihez: bizony, Kovács Katinál is billegett a léc. Lehet ő a magyar zene egyik nagyasszonya, de hosszú pályafutása során igazán jó akkor volt, amikor még a hetvenes években eldalolt néhány LGT-slágert. Márpedig ez elég régen volt... S ha innen indulunk ki, ugyan miért kellene az ő korában érezni azt, mi az, mire ma vágynak az emberek? Tényleg, komolyan elhiszi bárki is, hogy egy 70 éves nő tudja megjósolni, mitől indul be a világ 2014-ben? Akkor, amikor már a 35 éves, egykori Republic-rajongó apukák sem értik, mit szeret a 10 éves lányuk Miley Cyrus vagy Calvin Harris dalain mondjuk?

Az eredmény megszületett. Kállay-Saunders András és a Running című dal megy. Miközben olyan csapatokat sikerült kiejteni, mint a New Level Empire vagy a HoneyBeast. Semmi baj Kállay-Saunders Andrással, vérprofi, csak éppen unalmas, a legkevésbé sem eredeti, sokkal inkább tizenkettő egy tucat típusú sztár.

Ennyi erővel pedig – ezt biztosan állítjuk – csak Debrecenben simán lehetne 15-20 (vagy még több) olyan előadót találni, akik bármikor sokkal jobb választást jelenthetnének A Dal mostani győztesénél. Van itt annyi kisebb-nagyobb zenekar és előadó is, a diákbandáktól a befutottakig, a rocksuli tanítványaitól az Ady-gimnázium diákjaiig, akik bármikor jobbak lennének.

De mi is lenne akkor, ha nem egy kipofozott, feltunnigolt „sztár” lenne a befutó? Esetleg egészen jó esélyünk lenne a fesztiválon – mint ahogy tavaly a kezdetben sokat szidott Bye Alex jóvoltából is... Mindaddig azonban, míg ilyen-olyan sztárgyártó gépezetek mondják meg, mi hogy működik, függetlenül a világtrendektől, el kell felejteni, hogy Magyarország tényező lesz a popzenében.

(Csak mellékesen: tudják, kik azok, akiket esetleg ismernek a határokon túl – ott, ahol nem beszél senki magyarul? Jórészt olyan előadókat, akik itthon nem feltétlenül a rádiós slágerlisták élén állnak. Tehát nem Pál Dénes, nem Hobo, nem Ákos és mondjuk nem is Rúzsa Magdi a befutó. Sokkal inkább ilyen volt az Ambersmith, a Moog, az Ivan and the Parazol vagy éppen Yonderboi.)

Szóval ne legyen kétségünk: nem kalocsai mintás ingben előadott rock and roll fogja lázba hozni Európát, meg nem is a Beyonce vagy Pitbull kópiájaként színre lépő másolatok.