Világörökségi helyszínen vettek házat a debreceni művészek – fotókkal
Szerző: Szénási Miklós | szenasi.miklos@dehir.hu Közzétéve: 2021.07.25. 13:30 | Frissítve: 2021.08.02. 19:31
Hollókő – Olyan helyen töltik a nyarat, ahol megállt az idő: gyönyörködnek a naplementében, pillecukrot forgatnak a tűz felett.
Gyönyörű helyen tölti a nyarat a debreceni művészcsalád: Magyarország egyetlen olyan falujában, mely része a világörökségnek. Kővári Attiláék ugyanis beleszerettek a hollókői ófaluba, és szűk egy évvel ezelőtt vettek ott egy parasztházat maguknak. Azóta amikor csak tehetik, ott töltik a szabadidejüket.
Hollókő nagyon szép hely, de azért annyira nincs közel Debrecenhez, jó két óra az út oda és vissza is. A ház pedig, amit a Kővári házaspár vett, némi felújításra szorult. Ami itt a szokásosnál is nehezebb, mert nem csak azzal kell számolni, hogy manapság nem túl egyszerű mestert találni bármilyen munkára is. A világörökségi helyszínen ez igen szigorú szabályok szerint történhet. Ahogy a feleség, Kőváriné Béres Andrea – aki civilben tanítónő, mellette pedig egy „manógyárat” üzemeltet, helyi kézművesként néhány éve ugyanis létrehozta a Mohamanó márkát – felidézi, hogy mindent eredeti állapotában kell helyreállítani.
Amikor ez a kis nógrádi falu elnyerte a kitüntető címet, akkor itt tulajdonképpen megállt az idő. Sajátos világ ez, amit nem véletlenül látogatnak szívesen a turisták. A házak egy részét látva mintha visszalépnénk bő évszázadnyit a múltba – de azért tetten érhető itt a nyolcvanas évek jelene is a Kádár-korban épült kockaházak formájában.
Hollókő mindezek mellett élő falu, nem puszta skanzen, ami lefotózható és megcsodálható, hiszen többek között fazekas, bőrös, sajtos és pék kínálja a termékeit, és rendszeresek a hagyományőrző programok, ahol megismerkedhetünk a helyi népviselettel, táncokkal, zenével, népszokásokkal is.
Ezért aztán aki úgy dönt, hogy házat vesz az ófaluban – akár olyat, ami lehet, hogy 80-90 éve épült –, számíthat arra, hogy nem festheti bármilyen színűre, ahogy az sem mindegy, milyenre kenheti a belső helyiségek falát vagy a padlót. Itt csakis olyasmi anyagokat használhatnak fel, ami annak idején a hagyományos építészet része volt. Betonkerítést sem lehet emelni, így viszont időnként előfordult, mint mesélik, hogy az epertöveket kitúrták és a füvet felszántották a hátsó kertbe beszabaduló vaddisznók...
Ugyanakkor a sok munkáért, a befektetett energiáért kárpótolja őket a csodás környezet, a jó levegő, az a sok szépség, ami itt jelen van. S mindez jó hatással van a férjre, Attilára is, akit festőként és a Medgyessy-gimnázium tanáraként is ismerhetünk. Művészeti értelemben jó kihívásnak, szép feladatnak érezte, hogy megfesse Hollókő utcáit, a várat, emellett egy izgalmasnak ígérkező új plasztikai sorozatba kezdett, mely a biológiai struktúrák fejlődésével és pusztulásával foglalkozik.. Attila kreativitásának köszönhetően a belépőt egy virágok és bokrok mellett üldögélő manó fogadja, a házuk kertje tele van különleges gombákkal, kaméleonokkal, a fűből fehér, lassan mohásodó faunarc mosolyog.
Sok időt tölt itt a lányuk, Kamilla is, aki szintén az alkotás világával jegyezte el magát. Sajátos helyzetben van pályakezdő fiatal művészként, mivel egy fővárosi galéria felfigyelt a munkáira, ám mielőtt első nagy kiállítása megnyílt volna – betört a covid. Online tárlatot és online kiállításmegnyitót nem szeretett volna – a galéria viszont azóta megszűnt.
Ezen a vidéken ő is jól érzi magát, szívesen üldögél a kertben, vagy túrázik a környéken a szüleivel, illetve barátjával, aki szobrászatot tanult. A természet Hollókőn őt is alkotásra inspirálja. A nagyméretű, figurativitás és nonfigurativitás határmezsgyéjén egyensúlyozó táblaképek után most a digitális képalkotással kísérletezik. A festményeire jellemző szürrealista világ helyett itt a realisztikus formák átírására helyezi a hangsúlyt.
Amiben mindhárman egyetértenek, hogy Hollókő minden évszakban gyönyörű. Igaz, idézik fel, amikor télen jöttek erre, nem győztek mihez nyúlni: míg Attila begyújtott a kályhába, hogy felmelegedjenek, Andi gyorsan főzött valamit, közben próbáltak minél jobban haladni a felújítási munkákkal is. Ahogy jött a tavasz, s a jó idő, olykor meglepő tapasztalatokkal gazdagodtak, például kiderült, hogy a kertben gyönyörű jázminbokrok is virulnak, csak azokat télen nem ismerték fel. Közben igyekeznek felfedezni a környéket is, megismerkedni az itteniekkel.
Más életforma itt lakni, mint egy nagyvárosban,
ebben sincs vita köztük. Most igyekeznek kihasználni, hogy itt időzhetnek, élvezik a nyarat, gyönyörködnek a naplementében, pillecukrot forgatnak nyárson a tűz felett. Andi időnként tűt, ollót és fonalat ragad, hogy újabb manókkal gyarapodjon a kollekció, Attila pedig – mint valami vidéki Damien Hirst – új és új ötletekkel színesíti a kertet.
Kapcsolódó cikkek:Cím | dátum |
---|---|
„Egy időre még maradunk a helyünkön, aztán majd meglátjuk, lesz-e zombi apokalipszis” | 2020.05.16 |