Törökország fűszeres forgataga a debrecenieket is könnyedén elcsábítja
Szerző: Magyar Evelin | magyar.evelin@dehir.hu Közzétéve: 2017.08.27. 10:00 | Frissítve: 2017.08.30. 14:42
Antalya – Rafting, bazár, mecset és koktél: egy török nyaralás során egy új világ pörgésében merülhetünk el, teljesen kiszakadva az itthoni mókuskerékből.
A szállodán kívül is van élet, bár ezt a tényt sokan elfelejtik, akik puccos helyen töltik jól megérdemelt nyaralásukat. Nincs ez másképp Törökország felkapott turisztikai övezetében:
egymást érik a kiváló szállodák, amelyek ellátásukkal és programjaikkal egész napos benn tartózkodásra és fürdőzésre csábítják vendégeiket.
Pedig Antalya városa és környéke varázslatos lehetőségeket kínál: láthatunk itt vízesést, elmehetünk kellemes hajóutakra, elmélázhatunk egy mecsetben vagy épp jót alkudozhatunk egy színpompás bazárban.
Antalya nem számít elérhetetlen célpontnak a debreceniek számára sem: alig kétórányi repülőúttal elutazhatunk ide közvetlenül a nyári időszakban, ha pedig az adott időszakra nem találunk cívisvárosi repjegyet, továbbra is ott van Budapest. Mi utóbbi mellett döntöttünk, és valamivel több mint két óra alatt meg is érkeztünk a forrón perzselő repülőtérre. Ilyenkor persze az utazás fáradalmait kipihenni vágyva, a tengeri levegő után áhítozva mindenki a partra igyekszik, és ott is ragad néhány napra: a tenger júliusban és augusztusban ezen a környéken 30 foknál is melegebb, csordulnak a koktélok, századszor is meghallgatjuk a Despacitót, és már a török dalokat is kívülről fújjuk: nem túl nehéz megjegyezni egyiket-másikat, egy kaptafára készülnek, és többnyire keserédes hangnemet ütnek meg. Az idei nyár egyik legfülbemászóbb török slágere egyébként Ersay Üner Tatlım Tatlım (Édes édes) című opusa, a zenetévék végtelenítve játsszák.
Ekkor érezzük azt, hogy érdemes volna egy kicsit elrugaszkodni ettől a szállodákban kínált álomvilágtól: kinézni, vajon hogy is telnek a mindennapjai az átlag törököknek, ehhez pedig a legautentikusabb segítséget egyértelműen a helyiek tudják nyújtani. A törökök viszonylag barátságos nép: főleg akkor, ha némi pénzt remélnek a mosolyok mögött. Ez persze nem jelenti azt, hogy esélyt sem szabad adni nekik még barátkozás szintjén sem, de érdemes mondataik lényegét elosztani kettővel.
A szállodát elhagyva az első kiváló célpont Antalya belvárosa: idén busszal is eljuthatunk.
Ne ijedjünk meg, ha egy helyi busz reflektorral villog ránk: ez azt jelenti, hogy épp arrafelé megy, amerre mi, és akár fel is pattanhatunk, tök mindegy, van-e épp ott buszmegálló. Aki fel akar szállni, az nyugodtan intse le a járművet nagyjából bárhol.
Fizetni csak a leszállásnál kell. Másik remek alternatíva a több tíz kilometér hosszú modern villamoshálózat, amelyen olcsón, légkondi társaságában utazhatunk. Aki nem jártas a keleti városlátogatások terén, annak hozzáteszem: nem kell a nőnek elfednie a vállát, vagy épp fejkendőt kötnie. A török nők többsége sem teszi ezt, a különbségek pedig zavartalanul megférnek itt egymás mellett. Antalyában zegzugos sikátorok, pazar szobrok és hangulatos bárok követik egymást. Történelmi emlékei között említhető a Hadrianus-kapu, amely az ókorba repít vissza ódon falaival.
Kiváló alkalmat nyújt egy kis elvonulásra és természetjárásra a Kurşunlu Nemzeti Park, ahol hűs patakok és bájos vízesések gondoskodnak a kellemes hangulatról, emellett pedig nagyon gazdag a növény- és állatvilága is a területnek. Ide érdemes csúszásgátlós cipőben érkezni, flip-flop papucsban, 35 fokban kész életveszély a nyaktörő szinteket megmászni: korlátról és jól kiépített, egyenletes turistaútról persze meg csak álmodni lehet a legtöbb szakaszon. A látvány viszont kárpótol mindezért.
Aki grandiózusabb méretű vízesést szeretne megcsodálni, az a larai tengerparthoz vezető út mellett húzódó Alsó-Düden vízesés felé vegye az irányt: itt több mint 50 méterről ömlik a tengerbe a víz.
Erre a varázslatos helyre jó szívvel és nagyon drágán természetesen bármelyik hajós elhozza a pénzes turistákat.
Aki bevállalósabb, az a raftingot is kipróbálhatja például a Köprülü kanyonban: több utazási iroda repertoárjában is szerepel ez a program, félni viszont nem kell,
a kezdők is életben maradnak itt,
az alacsony nehézségi szintű zúgókon. A nyelvi nehézségek sem jelenthetnek akadályt: én már kétszer is kipróbáltam, egyszer egyedüli magyarként a csoportban, körülöttem angol, iráni és pakisztáni utazókkal.
Ami nagyon fontos még a nyaralás zavartalansága szempontjából, hogy
ne akadjunk fenn a helyiek habitusán: az autók itt akár városon belül is 110-zel száguldanak, ha úgy támad kedvük, a piros lámpa senkinek sem szent, de még a zebra sem, úgyhogy érdemes nagyjából futva átkelni egyik oldalból a másikba.
Az alkudozás ne szegje senkinek se a kedvét: vásárlás során sok helyen nincs kiírva konkrét ár, az árusok pedig a balekság és a szimpátia mértéke szerint, hasraütés-szerűen mondanak be egy-egy (rendre magas) összeget. Ne féljük elsőre pofátlanul alacsony árat mondani, végül valami elfogadható sül ki belőle úgyis.
Ha létrejött a nagy összhang, akár teára is meghívják a vásárlót, én három tányér és két doboz édesség vásárlása után fél órát ücsörögtem még az egyik légkondis boltocskában, az azerbajdzsáni származású tulaj pedig azt is megosztotta, hogy tíz éve miskolci barátnője volt. Egyébként, ha már bazár:
különösen ajánlom a kézműves termékeiket, gyönyörű tálkákra, alátétekre, hűtőmágnesekre csaphatunk le, a textiláruk, törölközők és pamutruhák pedig ritka jó minőségűek – persze csak azok, amelyek Törökországban készültek, és nem Tajvanon.
Aki édesszájú, az szerezzen be pár doboz török baklavát, a ragacsos, édes és pisztáciás finomságot, aminek fogyasztását összetapadt ajkak és ujjak kísérik. A turkish delight néven is futó lokum, magyaros nevén szultánkenyér egy keményítőből és cukorból készült édesség, amellyel a gyerekek szívét is tuti elnyerjük. A halva (szezámmag, cukor, méz és növényi olaj keverékéből készült nyalánkság) is fincsi, ám pár falat bőven elég belőle, maradjunk ennyiben.
A valódi, turistaparadicsomon kívüli török világnak megvan a hangulata, amelybe a magyar ember vagy bele tud simulni, vagy virító fehér pöttyként kirí belőle. Egy biztos: aki egyszer megtapasztalja az előbbit, újra és újra visszavágyik a „szabályok nélküli országba”.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)