Eldugott ékszerdoboz az Égei-tengeren: szépség és nyugalom a szenvedély szigetén
Szerző: Árvay Sándor | arvay.sandor@dehir.hu Közzétéve: 2015.08.29. 15:19 | Frissítve: 2015.08.29. 20:04
Karpathosz – Détári ad tanácsot a debreceni utazónak, aki nőuralomról hall, s mesés tájakat lát a parányinál is kisebb görög szigeten. Úti jegyzet.
Felkapja a fejét a magyar utazó a sziget nevét hallva. Ám ha a helyszínen buzgón etimológiai okfejtésbe kezd keresvén valamilyen kapcsolatot Karpathosz és a hazánkat körbefogó hegyvidék között, vendéglátói csak udvariasan bólogatnak, hiszen tudják: nincs magyar vonal. Az elnevezés alapja a pathosz szó, s ez a szenvedélyre utal. A látogató pedig néhány nap alatt meggyőződhet arról, e parányi, varázslatos szigetbe szinte első látásra bele lehet szeretni – valóban szenvedélyesen.
Reiny Hoekstra, a kis panzió holland pincérnője is így járt évekkel ezelőtt, amikor egy hétre érkezett, de hét év lett belőle (mostanáig). Napközben Minos úr alkalmazottjaként dolgozik a szállodában, vasárnaponként túrákat vezet a környező hegyekben, s képzőművész csoportokat, korongozó, festő, kreatív foglalkozásokat szervez felnőttek, gyerekek számára. Az otthonról hozott kulturális örökséget vegyíti itteni élményeivel, tapasztalataival, a görög hagyományokkal.
Karpathosz földrajzi fekvésének és történelmének köszönhetően az évszázadok során állandóan számos kultúra keveredett itt, a rajta felváltva uralkodó rómaiak és velenceiek éppúgy nyomot hagytak a helyiek népviseletében és gasztronómiájában, mint a törökök. A szigeten bóklászva mindenhol jellegzetes díszítésű házakkal, színes falakkal és a hagyományőrző falvak harmóniájával találkozunk. Tradíció és befogadás, szépség és nyugalom – talán ez a négy szó ad választ arra, hogy honnan is a szenvedélyes szeretet, amely megérinti az utazót az Égei-tenger e távoli tájain.
Nem túlzás állítani, hogy az egyik legvadregényesebb sziget Görögországban. Mint egy kulcslyuk, olyan az alaprajza. Nyíregyháza-Debrecen távolságon, ötven kilométeren húzódik északról délre, szélessége azonban, ha maradunk a hazai hasonlatnál, alig több mint a 4-es utat övező települések határa: öt-tíz kilométer a keleti tengerparttól a nyugati oldalig. (Más kérdés, persze, hogy a hegyes-völgyes domborzat miatt e röpke átkelés is időt, s nem egy esetben komoly gépkocsivezetői rutint követel. De erről majd később…). Az útikönyvek szerint a Dodekániszosz-szigetcsoport második legnagyobb tagja – ezt az adatot is érdemes azonban úgy kezelni, hogy a kicsik között könnyű nagynak lenni… Hiszen nem csupán alapterülete, de lakosságszáma is jócskán elmarad a két szomszéd, a legnagyobb görög sziget, Kréta és az északi testvér, Rodosz mögött. Karpathosznak alig több mint hatezer lakosa van, többségük az alig százfős hegyvidéki települések egyikén él. A legnagyobb város Pigadia, 2500 lakossal – a téli hónapokra még ez a létszám is csökken, mert sokan elvonulnak a szárazföldre, vagy tengerentúli rokonaikhoz.
Az amerikai kapcsolat igen erős, s két területen is lemérhető. Az egyik a nyelvtudás (szinte mindenki beszél angolul), a másik a hazatelepült görögök beruházásain alapuló idegenforgalom. Szállodák, panziók, éttermek, kávézók, autókölcsönzők, mindenfajta szolgáltató egységek létesültek az Egyesült Államokban megtermelt vagyonokból. A tulajdonosok és családtagjaik maguk vezetik vállalkozásaikat – s rettegtek attól, miként alakul a görög gazdaság sorsa, búcsút kell-e inteni az eurónak, visszatér-e a drachma, s megszüntetik-e a szigeteket érintő áfa-mentességet.
A nyári krízis (látszólag) nem érintette a turizmust, a napokban kapott újabb uniós mentőcsomag segítségével vélhetően elkerülhető az összeomlás, ezzel együtt az idegenforgalomra épülő görög gazdaság kis szereplői félelemmel tekintenek a jövőre – s új beruházásaikkal egyelőre akkor is várnának, ha lenne rá pénzük. Az idei szezon lepereg veszteség nélkül, s talán a következő sem lesz rosszabb – halljuk úton útfélen, s reményeiket arra alapozzák, hogy az országgal szembeni bizalom nem szállt el, természeti értékeik, remek kínálatuk pedig évek (évezredek) óta semmit sem változott.
Ez utóbbi megállapítással nem lehet vitatkozni. Főleg Karpathosz esetében. Vonzó adottságai, településeinek bája, a sziget nyugalma, a kristálytiszta tenger egy életre szóló élményt ad az ide látogatóknak. Kétségtelen, a mozgalmas, zajos, zenés „buliturizmus” nem ide összpontosítja erőit, de nem is csupán a csendre vágyó nyugdíjasok alkotják a látogatók tömegét. Némiképp szeles éghajlata miatt a szörfözők rajonganak érte, a normál turista pedig azért nem bánja a légmozgást, mert így ritka az igazi kánikula, a 28-30 fokban a nyári meleg is könnyen elviselhető. A strandolók táborát, a boltok, áruházak vevőit, az utcán, a kikötőkben sétálókat figyelve, az éttermek, bárok esti közönségét szondázva megállapítható: sok a családos, kisgyermekes kiránduló, az egyéni utazó. „S az, aki visszatér a szigetre – fűzi tovább a gondolatot a Minosz Beach Hotel névadó tulajdonosa is, egy frappé mellett elégedetten osztja meg üzleti tapasztalatát arról, hogy vendégeinek csaknem hatvan százaléka nem először jár nála.”
Az apró dél-égei ékszerdoboz egész évben csodálatos klímával várja a különlegességre szomjazó utazókat. Kincsei között meredeken a tengerbe zuhanó sziklafalak, gazdag olívaligetek, csupasz hegyhátak, erdős hegyoldalak, eldugott öblök, aranyló homokos strandok, olívaligetek, kulturális események, gasztronómiai különlegességek, tradíciók keverednek. A teljesség igénye nélkül e kincses ládából emelünk ki néhány darabot – kedvcsinálónak a jövő évi nyaralás tervezéséhez, új úti cél kiválasztásához, vagy éppen a visszatérést fontolgatók tervének megerősítéséhez.
Pigadia. A főváros alig tízegynéhány kilométerre van a sziget déli csücskén levő, a tengerparttól a tengerpartig tartó kifutópályával rendelkező reptértől. Hangulatos, mozgalmas főutcáján és a kikötői sétányon tavernák, vendéglők, kávézók, bárok, üzletek várják a strandolás, kirándulás után közösségi hangulatra vágyókat. Ami a fürdőzést illeti: a több öböl közül a legnagyobb, a kilométeres homokfövenyt kínáló Vrontiszt érdemes választanunk.
A különleges tengerpartok azonban egymást váltogatják végig a szigeten, így aztán ha a csobbanást a környék megismerésével társítjuk, akár több napra szóló programot is összeállíthatunk magunknak. Az IBUSZ telepített idegenvezetője, Détári Dóra (igen, igen, a név ismerősen cseng a futballszurkolók számára: a nyolcvanas évek végén az Olympiakosz csapatában is sztárként kezelt, két idény alatt 33 gólt lőtt egykori világválogatott Détári Lajos lánya segédkezik itt a magyar utazóknak), ajánl fakultatív programokat is, olyan strandszakaszokra (Ag. Minasz) behajózva a vendégeket, ahova gépkocsival nem lehet eljutni.
Az igazi felfedezés mégiscsak az önálló túra.
Az autóbérlés egyszerű, s – mivel nagy a konkurencia – viszonylag olcsó is, így a sziget bejárásának ez a leggyakoribb változata. A vezetés rutinfeladata akkor válik izgalmassá, amikor Apella strandjára a nadrágszíj-vékony szerpentinen lefelé ereszkedünk, s a szemközt érkező kukás kocsi százméternyi tolatásra kényszerít bennünket a szakadék szélén…
Amikor partot érünk, persze gyorsan feledhető a gyomor remegése – a látvány mindenért kárpótol. Apella Görögország legszebb partszakaszai közé tartozik: 2003-ban Európa legjobb strandjának választották. A kristálytiszta vizű tengeröböl hullámot talán soha nem látott. A vadregényes környezetben levő, magas sziklaszirtek által védett part a finomhomokosból fokozatosan megy át apró kavicsosba, a türkiz színben pompázó tengerben pedig több méter mélyre is látni. Zsúfoltsággal (a megközelítés nehézségei miatt) nem kell számolnunk. Az egyetlen taverna borsos áron kínál mindent, ám a fürdőzés végén az utazó talán még egy szíverősítőt is ledönget, hiszen tudja, hogy a szerpentinen még felfelé is várhat rá egy kaland.
Nem kell csalódnia azonban annak sem, aki kihagyja e fövenyszakaszt. Talál másikat, szinte minden kilométeren.
A sziget nyugati partján Lefkosz csendes üdülőhely, hasonlóan sima tengerparttal, lágy fövennyel, a vízre simuló kávézókkal. A falu környezete is megkapó, a közeli hegyekre látványos kilátás nyílik a faluból. Lefkosz elsősorban a nyugodt, pihentető nyaralás kedvelőinek ajánlott, mivel a közelben nincsenek hangos diszkók, vagy hajnalig tartó tivornyák.
Kicsit délebbre Finiki apró halászfaluja csalogatja újabb fürdőzésre az utazót. A hajóknak otthont adó partszakasz egyszerűségéből ma már senki sem következtetne rá, de egy évszázaddal ezelőtt még a sziget fő kikötőjeként működött.
Arkasa környékére érve inkább a városi sétálást javasoljuk az utazónak. Az ősi város romjaira épült alig félezer lelket számláló település kacskaringós utcáin járva rendben tartott házak, apartmanok, takaros templomok fogadják a nézelődőket. Néhány hagyományos taverna és kávézó is található, biztosan nem maradunk étlen-szomjan, ha a főtéren, vagy valamelyik kis utcában fogyasztunk el egy könnyed ebédet. Az évszázados Arkesia (Arkessa) romjai ma is megtekinthetőek a város feletti dombokon, és a közelben egy, az 5. századból származó templom maradványa is látogatható.
Amopi strandjait ugyan az elnevezés két egységre osztja (Megali és Mikri), ám még a nagy sem igazán hatalmas, méretében is csupán annyiban különbözik a néhány sziklaugrásnyira levő kistestvértől, hogy itt van néhány taverna. A másiknál közvetlenül a parton nincs, néhány méterrel távolabb azonban szálloda és üdülőfalu tekint le a fövenyre és a festői öbölre. S ez utóbbi a lényeg. A homokos parton napozva, a mélykék vízben tempózva olyan látvány tárul elénk, melyet valóban csak itt tapasztalhat az utazó. Napfény és színorgia, csendes tengeröböl, sziklák, sárgálló föveny, a távolban hullámok, néhány vitorlás, egy lassan araszoló komphajó, az apró félsziget csúcsán pedig egy hófehér templom. Csend és nyugalom.
Igaztalanak lennénk, ha szigetjáró túránk során nem említenénk a hegyek által őrzött apró településeket, ahova csak betoppan kocsijával, ám aztán faképnél hagyva járművét nem győzi magában elraktározni a háborítatlan sziget csendjét őrző falvak világát.
A sziget északi részén levő Olymposzt nem véletlenszerűen fedezi fel az utazó, hanem a szervezett turizmus egyik legfőbb attrakciója, élő folklórmúzeum. Némi túlzással: a karpathoszi Hollókő. A festői falucskának a Profitisz Iliasz csúcs ölelésében, egy 600 méteren fekvő szélfútta orom ad otthont. A különleges fekvésű, a hegyek közé épült település a sziget tradícióinak ápolója. Az alig félezer lakost számláló Olympos hosszú időn keresztül viszonylag elszigetelt volt, mivel csak egy rossz minőségű földút vezetett ide. Az utóbbi években készült csak el a jó minőségű aszfalt, ami összeköti a városkát a sziget déli részeivel – a településre azonban nem lehet kocsival behajtani. A hagyományos építésű házak között virágokkal díszített, kacskaringós utcák vezetnek. A házak előtt népviseletbe öltözött asszonyokat látni a jellegzetes, színes ruhákban. A tradicionális helyi „nőuralomra” utal az is, hogy még a Diafani kikötőjéből a turistákat szállító buszok sofőrjei is a gyengébb nem képviselői közül kerülnek ki – noha igencsak embert próbáló feladat a tengerpartról felfelé vezető 9 kilométeres szerpentinen lavírozni a hatalmas járművekkel.
S megőrzi emlékében Menetesz városát is, ahol fecskefészek módon sorakoznak a házak a sziklák oldalában, s ahol a főutca oly keskeny és rövid, hogy bármely lassan is halad az autós, ha nem „csap le” időben az első, s egyetlen kínálkozó parkolási lehetőségre, máris elszalasztotta, hogy megálljon és sétáljon egyet, mert a lefelé vezető úton legközelebb már csak a tengerparti Pigadiában van lehetősége visszafordulni.
Vagy ott van Aperi, látótávolságnyira Pigadia utcáiról. Érdemes közelebb merészkednünk, alig 9 kilométernyi autózással elértük a kis települést – mely napjainkban sem számlál több helybélit, mint 1892-ben, amikor még a négyszáz itt élő ember fővárosi lakosnak mondhatta magát. E rangot „elorozta” ugyan a kikötővel rendelkező, és hivatalokkal, boltokkal gazdagabban ellátott vízparti „szomszéd”, ám a dimbes-dombos környezetben levő, a 300 méterrel az Égei-tenger szintje fölött nyújtózkodó, fákban, virágokban bővelkedő takaros település ma is őrzi egykori szépségét, és sok rohanó turistát késztet rövid megállásra, nézelődésre.
Akit egyszer megérintett a görög varázs, visszatér ide, mert nem szabadul a szorításából.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)