Virágok, mosolyok, könnyek: sokan ballagtak el a Loki kézilabda csapatából – fotókkal
Szerző: Gurbán György | gurban.gyorgy@mcdb.hu Közzétéve: 2018.05.19. 10:35 | Frissítve: 2018.05.20. 18:59
Debrecen - Utolsó hazai bajnokiján a Kisvárda ellen elköszönt közönségétől a Loki kézilabda csapata. Ám jócskán voltak köztük, akik nem csak szabadságra mennek el...
Bevallom, utáltam világéletemben búcsúzni. Mert szörnyű dolog, főként azoktól, akikhez kötődünk, akiket megszerettünk. Ráadásul a búcsú gyakorta olyan, hogy igazából senki sem akarta, hogy így legyen - aztán mégis így forogja ki az élet. Olyan ez, mint egy ballagás - tudjuk, hogy valami véget ért, tudjuk, hogy az ilyesmi elkerülhetetlen, azt is tudjuk az eszünkkel, hogy az élet megy tovább és lesznek majd új kedvenceink, mégis nagyon fájdalmas becsukni az ajtót, lezárni egy fejezetet.
Isten véletek! (Fotó: Gurbán György)
A Kisvárda elleni meccs után is ilyen érzések kavarogtak sokunkban a meccs végét jelző sípszó után, amikor a lokista kézis hölgyek kissé zavarban szorongatták a virágaikat, meg az Ábrók Zsolt ügyvezetőtől kapott ajándékokat és hallgatták a csarnoknyi szurkolósereg tapsát.
Hiszen látom közelről Karina Jezsikava tekintetét, aki két szezon után int búcsút. Sokáig nem hittünk volna ezt, mert a belorusz klasszisnak már a belépője is sokat sejtető volt, hiszen egy jókora fazék borscslevessel vendégelte meg a drukkereket a szurkolói ankéton. Aztán játékával is bizonyított: első évada parádésra sikeredett a Lokiban, nem csupán termelte a gólokat, hanem igazi vezéregyéniségnek, ugyanakkor csapatembernek is mutatkozott a pályán és a pályán kívül.
Úgy tűnt, a Loki hosszú időre megtalálta azt a játékost, aki meghatározója lehet a DVSC-TVP-nek. Ám a sors sajnos másképpen rendelkezett, a folytatás keservesre sikerült a rendkívül népszerű „Jezsi” számára. Makacs térdsérülése a pályán kívülre parancsolta, hosszas alternatív kezelések után derült ki, hogy a műtét elkerülhetetlen. A rá jellemző elszántsággal végezte a rehabilitációt, de visszaállása után sem szűntek meg a gondjai, újabb korrekciós beavatkozást igényelt a rakoncátlankodó lába. Így aztán nagy bánatára alig tudott csapatának segítséget nyújtani. Ezért kénytelen volt a távozás mellett dönteni, hogy olyan bajnokságban folytathassa, amelyik kevésbé teszi próbára fizikailag.
„Nem voltam könnyű helyzetben, mikor döntenem kellett arról, miként folytassam. De a csapat a lányok és a csodálatos szurkolóink örökre itt maradnak a szívemben”, mondta döntése indoklásaként. A búcsúztatása felemelő és szép volt, méltó hozzá, hiszen, bár nincs játékra alkalmas fizikai állapotban, a szakvezetés benevezte az utolsó hazai bajnokira, hogy a drukkerek is el tudjanak búcsúzni tőle. A Loki bebizonyította, hogy elköszönni egy játékostól nem csak úgy lehet, ahogyan a DVSC-be készülő Kovács Annával tették meg ezt…
"Karina, Karina", zúgták a szurkolók. És ő egy tortát adott ajándékba nekik, hogy valami egy kicsit megédesítse a keserű pillanatokat.
Bizony párás tekintettel mosolygott Sirián Szederke is, a virágcsokrát szorongatva. Szedi három debreceni szezonja közül az első roppant peches volt, hiszen a friss BL-győztes Győrből érkezett a Lokiba, hogy játéklehetőséghez jusson és igazolhassa tehetségét. De a sors gonosz tréfát tűzött vele, egy felkészülési időszakban összeszedett súlyos sérülés miatt csaknem az egész évadot ki kellett hagynia. Ám a folytatás jól sikerült a számára, keményen dolgozva sikerült a Lokiban folyó szakmai munka segítségével felépítenie magát. Ennek eredményeképpen tavaly már a felnőtt válogatottba is bekerült, melynek jelenleg is tagja. Most Dunaújvárosba teszi át székhelyét, de szíve egy darabját biztosan Debrecenben hagyja majd.
– Nagyon sokat jelent számomra ez a négy év, rengeteget fejlődtem a Lokiban. Ellenfélként is örömmel fogok visszatérni, hiszen az itteni hangulat számomra mindig inspiráló marad, vallotta Szedi, aki az év közönségdíjasaként távozik.
És bizony el kell köszönni a Lajtos - Horváth-Pásztor kapuspárostól is, akik az együtt töltött lokista évek alatt remekül kiegészítették egymást. Valamelyiküknek szinte mindig ment a védés – gyakorta annak, aki csereként szállt be a meccsbe. A Kisvárdára távozó, elbűvölő mosolyú Betti annak idején a Lokiban nevelkedett, majd elvitte Debrecenből az Audi ETO Győr, ám ott sok társához hasonlóan nem adatott meg neki, hogy jelentős szerephez juthasson a felnőtt gárdában. Így aztán, amikor megalakították az „ETO II”, csapatát, Veszprémben találta magát. Már ekkortájt szóba került a hazatérése, amiből aztán 2014 nyarán lett valóság. Hamar kulcsjátékosa lett nevelőegyesületének, a szurkolók kedvencévé vált, sőt az is megesett, hogy a Dehir.hu szavazásán az év emberének választották a debreceni sportolók között. Az idei szezonban pedig hajszállal lemaradva végzett második helyen a szurkolói szavazáson. Hatalmas ováció köszöntötte, amikor szólították a köszöntéshez.
– Debrecen mindig a szívemben marad, hiszen itt nevelkedtem, visszatérésem után pedig itt lettem stabil első osztályú játékos
– mondta a klub honlapjának Betti. – Talán most jót tesz majd, ha új impulzusok érnek, de soha nem felejtem az itt töltött csodálatos éveket, a szurkolók szeretetét.
Lajtos Nóra 2012 nyarán tért vissza a Lokihoz, ám előtte kacskaringós utat járt be, hiszen a Vác után Köstner Vilmos keze alatt részese volt a derecskei majd a nyíradonyi NB I-es kalandnak. Ezután Siófokra vezetett az útja, innen igazolt vissza Debrecenbe. Horváth-Pásztor Bettinával együtt az NB I egyik legmegbízhatóbb kapusduóját alkották, hiszen csak ritkán fordult elő, hogy valamelyikük ne kapta volna el a fonalat. „Norcos”, a megbízhatóság etalonja, elsősorban magánéleti okból költözik Budapestre, ahol az MTK debreceni tagozatát fogja gyarapítani.
– Nagyon szép időszakot töltöttem itt, tele csodálatos pillanatokkal – emlékezett Lajtos Nóra. – Talán a Magyar Kupa bronzérem volt a legemlékezetesebb, illetve az a bajnoki rájátszás, amelyben kivertük a Dunaújvárost. Fantasztikus a szurkolók szeretete, Debrecenben mindig megmarad a szívemben, s remélem akkor is szeretettel fogadnak, ha majd ellenfélként térek vissza.
Nagy távozó Csáki Viki is, aki már a 2002-2003-as bajnoki szezonban bemutatkozott két meccs erejéig az NB I-ben abban a Lokiban, amelyikben még Irina Szamozvanova és Szász Mária védett és Kereki Edina volt a szélső a másik oldalon. „Csakesz” összesen tíz szezonon keresztül szolgálta a Lokit, mostanáig jóval több mint kétszáz bajnoki mérkőzésen lépett pályára - ezzel a klub örökranglistáján az első tíz közé került -, ezeken közel 600 alkalommal zörgette meg az ellenfelek hálóját. Első időszaka nyolc szezonon át tartott, eközben tagja volt a DVSC-Korvex kétszeres bajnoki ezüstérmes és BL-csoportkörös csapatának és csak a klub akkori pénzügyi csődje késztette arra, hogy elhagyja Debrecent.
De nem akárhová került, hanem egy francia élcsapathoz, a Metz-hez. Onnan hazatérve két évig a Békéscsaba játékosa volt, majd a következő két szezonban Székesfehérvárott szerepelt – innen tért haza a Lokihoz 2016-ban, Ha valakinek, neki nem lehettek beilleszkedési gondjai, hiszen a jó öreg Hódos minden négyzetcentiméterét jó ismeri. Megosztoztak a poszton Varsányi Nórival és Tone Tiselj, valamint Vida Gergő megtalálta benne a csapat első számú heteslövőjét. Ő pedig számtalanszor állt rezzenéstelen arccal és kötélidegekkel a büntetővonalhoz. Csáki Viktória tervek szerint alsóbb osztályban, Nyíradonyban folytatja pályafutását. És a többnyire blazírt arcát mutató Csakesz most megmutatta, mekkora szíve van legbelül.
"Ti vagytok a legnagyobbak"
feliratú pólót kapott magára, így üzenve a szeretett Loki-drukkereknek a meccs után és olyan meghatottsággal hallgatta az őt ünneplőket, mint talán még soha.
Egy év után áll tovább Hajduch Csenge. A csupaszív balkezes játékos Székesfehérvárról érkezett a Lokiba, hogy Anna Punyko váltótársa legyen a jobbátlövő poszton. Tone Tiselj elsősorban a védekezésben számított rá - ennek megfelelően ő gyűjtötte be a csapatól a legtöbb kiállítást, eddig tizennégyet. Azonban az orosz légiós sérülése miatt az utóbbi időben támadásban is helyt kell állnia a már Vida Gergő vezette gárdában, ezidáig 24 meccsen 32 alkalommal talált be az ellenfelek hálójába. Szépen búcsúzott ő is, hiszen talán legjobb játékát tette ki a pályára ezúttal.
Szintén egy év adatott a Lokiban Hársfalvi Julcsinak is, aki a Győrből érkezett kölcsönjátékosként Debrecenbe, de az útja a szerződés lejártával folytatódik. Csak kívánni lehet neki, hogy valahol találjon rá saját magára és bontakoztassa ki a tehetségét.
Arna Sif Pálsdóttir is elköszön Debrecentől. Az izlandi harcos amazon eddig 23 meccsen 32 alkalommal szerzett gólt. A beállós eleinte nehezen talált magára és a csapat ritmusára, ám az utóbbi időben remek formába lendült. Ennek ellenére úgy döntött, hogy elég volt a hosszú légiós évekből és hazatér, hogy ezentúl a civil életére koncentráljon. Az ő búcsúja is szép volt, küzdött, gólokat lőtt, lelkesedett és lelkesített. Hiányozni fog nagyon ő is.
Szólt hát a taps nekik. A Loki-tábor megköszönte azt, amit a DVSC mezében a klubért, a szurkolókért és önmagukért tettek. És amikor az ünnepi pillanatok, a pacsik és ölelések után Sirián Szedi odajön azzal, hogy szeretne velem egy közös képet emlékbe, bizony a magamfajta, már nagyon sokat látott krónikásnak is el kell játszania, mintha valami hirtelen a szemébe ment volna...
Kapcsolódó cikkek:Cím | dátum |
---|---|
Női kézilabda NB I: döntetlen, vastaps, emlékezetes búcsúmeccs – fotókkal | 2018.05.18 |
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)