Varga Tamás: a génjeinkben van a vízilabda
Szerző: Vida Gyula | vida.gyula@dtv.hu Közzétéve: 2012.08.22. 11:03 | Frissítve: 2012.08.22. 16:33
Egy korszak véget ért, de nem a magyar vízilabda sikerkorszaka. Ezt mondja a DVSE játékosa, a kétszeres olimpiai bajnok Varga Tamás a Londoni olimpián elért ötödik helyezés kapcsán.
[doboz pozicio="jobb" fejlec="Varga Tamás az olimpián" meret="30" igazitas="bal"] Cikkünket Varga Tamás és csapattársai fotóival illusztráljuk, amelyeket a londoni olimpián készítettek. [/doboz] Dehir.hu: Sokan csalódásként értékelik a magyar vízilabda válogatott ötödik helyezését, de akik nyomon követik a nemzetközi vízilabdát, azok talán érezték, hogy ez is benne lehet, mert az eleje nagyon kiegyenlített a mezőnynek. Te így utólag hogy értékeled az ötödik helyezést?
Varga Tamás: Én úgy érzem, ezúttal is mindent beleadtam, és ugye van egy ilyen mondás az olimpián, hogy az ember azt sose bánja meg, ha mindent beleadott. Azt gondolom, ez igaz a csapatra is. Mindent beleadtunk, ami most ennyire volt elég. Szerintem azért azzal mindenki tisztában volt, hogy ezen az olimpián már nem vagyunk annyira a mezőny fölött, mint voltunk 2008-ban, 2004-ben és 2000-ben. Az a garnitúra alkotta tulajdonképpen még mindig a csapat gerincét. Az én korosztályom, a 35-36-37 évesek, tehát az átlagéletkor nem volt fiatal. De azt kell, hogy mondjam, amit Kemény Dénes is mondott már és én is osztom a véleményét, hogy még mindig ez volt Magyarországon a legerősebb garnitúra. Az más kérdés, hogy ennek mi az oka, erről én nem mondanék semmit, majd a szakemberek kiderítik.
Dehir.hu: Véget ért egy korszak. Az a kérdés, hogy a sikerkorszak ért-e véget?
Varga Tamás: A magyar vízilabda sikerkorszaka nem ért véget. Nagyon sok tehetségünk van, például a junior válogatott most megverte egy nemzetközi tornán Szerbiát, Horvátországot, Olaszországot, Montenegrót. Horkai György személyében remek szakember van a junior csapat élén, nagyon színvonalas munka folyik ott, ezért mondom, hogy 3-4 év múlva ismét odaérhetünk a csúcsra. De nem is biztos, hogy kell ennyit várni, mert a két Varga, Szívós Marci, Madaras Norbi, Nagy Viktor, Hárai Balázs, Hosnyánszky Norbert mind ott maradtak és azért ez egy jó keret gerince lehet. Meg kell találni melléjük azt az öt fiatal tehetséget, mert biztos vagyok benne, hogy lehet találni, és ezekkel a játékosokkal elkezdeni dolgozni. Így akár már Rióban dobogó közelbe érhetünk. Hála Istennek, ez a játék a magyarokba genetikailag bele van kódolva, nekem mindig ezt mondják a szerbek is, mert olyan virtuóz játékot játszunk, amiben benne van a váratlan, és nem sematikus. A szerbek például egy olyan sémát játszanak, ami kicsit sablonos, persze ezt nagyon magas fokon és nagyon jól csinálják, de a magyar virtust nem lehet megtanítani, az a gyerekekbe bele van kódolva. Meg kell találni ezeket a gyöngyszemeket.
Dehir.hu: Sokan, sokféleképpen értékelték már a vízilabda válogatott londoni teljesítményét. Egyesek szerint az a gond, hogy kimaradt egy generáció. Nincs közvetlen utánpótlása az aranygenerációnak.
Varga Tamás: Valahol ez egy természetes szelekciós folyamat. 1976-ban volt a magyar vízilabdacsapat olimpiai bajnok, aztán 24 évet kellett várni az újabb elsőségre, utána pedig potyogtak az aranyak. Olimpiák, világbajnokság, Eb-győzelmek, Világkupák. Valahol ez egy természetes dolog, hogy egy ilyen sikerkorszak után van egy kis hullámvölgy. És azért melyik az a csapatsportág, ahol ilyenekről tudunk beszélni?! A kézilabdások például, akik előtt megemelem a kalapomat, Londonban bejutottak a négybe, és ezt óriási sikerként könyvelték el, na most ez nekünk 16 éven keresztül alap volt, és mindig hoztunk szinte érmet is. A magyar vízilabdára büszkék lehetünk, ahogy a benne dolgozó szakemberekre is. Nem az edzők hibája, hogy most nincs mögöttünk még egy ilyen generáció. Ezt azért nehéz lemásolni. Kemény Fecsó bácsi irányításával anno még a három éves junior válogatottságom alatt 76 mérkőzésből 75-öt megnyertünk és csak egy döntetlenünk volt. Azért ilyen generáció nem minden nap nő ki, de ennek ellenére azt mondom, nem kell 24 évet várni egy újabb olimpiai aranyra.
Dehir.hu: Mi változott az elmúlt években a nemzetközi vízilabdában? Az például szembetűnő, hogy a szerb, a horvát vagy a montenegrói válogatott védekezése hihetetlenül hatékony. Lemaradtunk ilyen szempontból, mondhatjuk azt, hogy kicsit elhúztak mellettünk ezek a csapatok taktikailag?
Varga Tamás: Nehéz erre válaszolni. Ez nagyon komplex probléma. Sok pici, apró dologból tevődik össze, hogy ez most nekünk miért nem sikerült. Nem mondanám, hogy elmentek mellettünk taktikailag, vagy hogy a riválisok valamiben egyértelműen jobbak, mint mi. Sokat beszélgettem kinn egy pszichológussal, egy kicsit őrlődtem azon, hogy én magam mit tudtam volna még hozzátenni. A mai napig rengeteg dolog kavarog bennem, aminek - azt hiszem - le kellene ülepednie. Az ember ilyenkor magában is keresi a hibát. Az tény és való, hogy több gólt kaptunk, mint 2008-ban, de azt Kemény Dénes tudná megmondani, hogy miért, és hogy a horvátok hogyan tudták 6-7 kapott góllal végigcsinálni az olimpiát. Én még nem látok tisztán egy-két héttel az olimpia után, erre később kellene visszatérni.
Dehir.hu: Visszavonultál a válogatottól, de szerencsére a vízilabdázást nem hagyod abba. Mennyivel lesz másabb ezt követően Varga Tamás a DVSE-ben?
Varga Tamás: Két nagy célt tűztünk ki magunk elé. Én egy újabb olimpiai ciklusra szóló szerződést kötöttem a Debrecennel. Személyes célom, hogy ezt a 4 évet ugyanolyan vezéregyéniségként játsszam végig, és ez alatt a 4 év alatt mindenképpen szeretnék a Debrecennel nyerni valamit. Akár bajnokságot, akár Magyar Kupát, akár Európa Kupát. Hiszem azt, hogy a következő 4 évben ezek közül - és most a minimumot mondom - egyet legalább fogunk nyerni. A személyes célom, hogy még négy évig játsszam, példát mutassak a gyerekeknek és közben tanítsam őket. Ígéretünk van arra, hogy a külső medence megépül, jövő őszre ez talán már készen is lesz, így még nagyobb műhelymunkát lehet folytatni. Itt gyakorlatilag egy vízilabda akadémiát is lehetne indítani. Szépen az alapoktól kezdve egy igazi vízilabda bázist kell építenünk Debrecenben. Én 12 évet áldoztam a magyar vízilabdának, 12 nyarat, ha nem haragszanak meg, és nem muszáj, akkor én jövő nyártól már a Varga Tamás Póló Sulira koncentrálnék és a családomra itt, Debrecenben. Szeretnék most már tényleg nekik is adni magamból, minél többet. Vágyom az új életemre, amit már elkezdtem Debrecenben. Hogy edzéseket tartsak, hogy tanítsam a gyerekeket, akik már nagyon várnak engem vissza. Sokan írtak, meg beszéltem is velük, nem hagyhatom őket sem cserben.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)