Tokióban, az olimpián „lassít” a Médiacentrum Debrecen munkatársa
Szerző: Szénási Miklós | szenasi.miklos@dehir.hu Közzétéve: 2021.07.27. 10:05 | Frissítve: 2021.07.27. 12:00
Tokió – Ambrus Imre, a Debrecen Televízió gyártásvezetője is részese annak, hogy a világ láthatja, mi történik a vívópástokon.
A Médiacentrum Debrecen Kft. csapatában dolgozó kollégáink nem csak a helyi hírek világában vannak jelen: olyan világeseményeken is részt vehetnek operatőrként, technikusként, hangmérnökként, mint a budapesti judo világbajnokság, a Szegeden megrendezett kajak-kenu olimpiai pótselejtező versenye, a debreceni 3x3-as kosárlabda olimpiai selejtezőtornája – vagy éppen a tokiói olimpia. Ez utóbbin Ambrus Imre, a Debrecen Televízió gyártásvezetője EVS lassítórendszerrel dolgozik – azaz a lassított és szuperlassított felvételekért felel – és részese annak, hogy a világ figyelemmel kísérhesse, mi történik a vívópástokon. Nagy büszkeség számára, hogy ott lehet, mert mint mondja, „egy olimpián dolgozni nem sokszor adatik meg egy ember életében”.
Ambrus Imre az olimpián
Magyar idő szerint reggel 9 körül tudtuk elérni Ambrus Imrét, aki elárulta, bár éppen egy hete, július 20-án indult el Debrecenből, még mindig küzd az idővel, az óraeltolódással.
Ambrus Imre: Hét óra különbség van, és még mindig nem szoktam meg azt a helyzetet, hogy amikor itt reggel van, otthon még éjszaka. Reggel még mindig fáradt vagyok, és kora délután térek magamhoz. A szállásunk nagyon jó, Tokiótól 20 kilométerre található. Egy 50 és két 10 emeletes részből áll a hotel, mi az egyik kisebb épületben vagyunk. Én a negyediken lakom, az ablakból az udvart és a szálloda medencéjét látom, minden tiszta, rendezett.
Dehir: Mivel mentek a munkahelyetekre?
Ambrus Imre: A szállásunkhoz nagyon közel, 3-400 méterre van a vívás helyszíne, oda gyalog át tudunk sétálni. Viszont nem kóborolhatunk össze-vissza, csak kijelölt útvonalon közlekedhetünk, mert ha arról letérnénk, akkor akár ki is utasíthatnának minket. Japánban nagyon komolyan veszik a Covid-helyzetet, a versenyekre helyi közönséget sem engedtek be, zárt kapusak az események.
Még a tengerpartra sem mehetünk ki, ami 400 méterre van.
A repülőre is vinni kellett egy 9 és 48 órán belül készített PCR tesztet. Én Frankfurton keresztül érkeztem, Tokióban leszálltunk, ott is folyamatosan tereltek minket, ott is készítettek egy tesztet nyálból vett minta alapján, s csak azután lehetett menni a csomagjainkért. Ott is végig kijelölt úton kellett haladni. Viszont mindenhol voltak segítők, ezt is nagyon profin megszervezték.
Dehir: Mivel foglalkozik a te stábod?
Ambrus Imre: Csak a vívással: operatőrök, műszaki vezetők, rendezők, hangmérnökök, ebben a stábban mindenki magyar. Nagyjából 45-en vagyunk, mi adjuk a nemzetközi jelet, amit aztán minden ország a maga kommentátoraival egészít ki.
Az első nap nagyon kemény volt, reggel a selejtezőkkel kezdtünk, este a döntők következtek.
Én lassítok, EVS operátor vagyok, ebben a funkcióban hatan dolgozunk. Négy páston zajlik a vívás, és este a döntőn mindenki átáll az ötödik pástra, ami középen van. Konténerekben vagyunk, több is van egymás mellett, itt az ebédlő, a mosdó és maguk a munkaállomások, a vezérlők is.
Dehir: A munkád mellett mennyire követed az olimpiai eseményeket, a magyar versenyzőket?
Ambrus Imre: A magyar versenyzőket az interneten tudom figyelemmel kísérni én is, a jogdíjak miatt nem látjuk a hazai közvetítéseket, de az összefoglalókat és a híreket mindig megnézzük, meg is beszéljük.
Dehir: Milyen a japán nyár, milyen a hőmérséklet?
Ambrus Imre: Japánban nemcsak az óraeltolódással kell megküzdeni, hanem az időjárással is. Meleg van, és ami különösen nehéz itt még, hogy nagyon párásnak érzem a levegőt. Ma délelőtt például esett az eső, ami számunkra még nehezebbé tette a helyzetet.
Dehir: S hogy boldogulsz a japán gasztronómiával?
Ambrus Imre: Sokféle étel van, a reggeli nagyon változatos, bár valójában nem is tudjuk a legtöbbről, hogy mik lehetnek. Azért szerencsére itt is van tojás, sült kolbász, sok-sok-zöldség, gyümölcs. Az ebéd is tipikusan ázsiai fogásokból áll. S noha ki van írva japánul meg angolul is, de leginkább találgatjuk, melyik mi lehet, kóstolgatunk...