Kondás Elemér: a futballból nehéz kigyógyulni
Szerző: Vida Gyula | vida.gyula@dtv.hu Közzétéve: 2012.01.20. 08:54 | Frissítve: 2012.01.21. 10:30
Debrecen - Az év edzőjének választott Kondás Elemér a fiatalkori példaképéről, a Barcelona ellenszeréről és a Loki-titokról is beszélt a Dehir.hu-nak. Nagyinterjú.
Kondás Elemér jött, látott és hét meccs alatt mindenkit meggyőzött. Persze a tavaszi „beugró” után valószínűleg ő maga sem gondolta, hogy ősszel máris történelmet ír. Pedig így történt: a DVSC történelmének leghosszabb, 17 bajnoki meccsből álló veretlenségi sorozata immár az ő nevéhez fűződik. A Loki féltávnál négy ponttal vezeti a bajnoki tabellát, ráadásul a Ligakupában és a Magyar Kupában is veretlen még. Nem csoda, ha Kondás Elemér jól érzi magát a bőrében. Mindig mosolyog, mindig vidám, mindig benne van a zrikálásban. Szinte lubickol a népszerűségben. Az ember azt gondolná, nincs is annál jobb, mint edzőnek lenni Magyarországon...
Dehir.hu: Jó ma Magyarországon edzőnek lenni?
Kondás Elemér: Miért tagadnám, jól érzem magam ebben a szerepkörben. Nyilván csak arról tudok beszélni, ami itt, a DVSC-nél van. Itt jó edzőnek lenni. Mindenki azon dolgozik, hogy a DVSC a lehető legjobban teljesítsen, az elnök úrtól, a klubvezetéstől kezdve, azok, akik az irodában dolgoznak, vagy a pályát készítik elő, mindenki a csapatért dolgozik. Egy nagy család vagyunk, itt csak jól érezheti magát az ember.
Dehir.hu: Persze ilyen eredmények mellett nem csoda, de van ennek a szakmának kevésbé szép oldala is. Mondjuk, mikor éppen nem úgy megy a csapatnak, ahogy a szurkolók elvárják. A Zalaegerszeg elleni meccs első félidejében, 0-2-nél például sokan elvesztették a türelmüket, és akkor elhangzott egy-két olyan mondat, amit nehéz higgadtan lereagálni. Ezt hogy viseli? Nem sérti az igazságérzetét, hogy a veretlenségi rekordot felállító csapatot vagy az edzőt pocskondiázzák? Egyáltalán hallja a meccs hevében, amit a szurkolók bekiabálnak?
Kondás Elemér: Hallom, hogyne. Hallani, amit bekiabálnak, de úgy voltam vele egyrészt, hogy bíztam a csapatban, és biztos voltam benne, hogy fordítani tudunk, másrészt persze bántott a dolog, mert úgy éreztem, több türelmet, empátiát érdemel a csapat, főleg egy ilyen sorozat után. Most így utólag is azt mondom, lehetett volna türelmesebb a közönség. De gyorsan hozzáteszem, ez csak néhány ember, akik minősíthetetlen hangnemben kiabálnak be a pályára. Nagyon jó közönségünk van, akik rengeteget segítettek a buzdításukkal, úgyhogy tényleg sokat köszönhetünk nekik. Meg hát az a helyzet, hogy aki közszereplést vállal, annak el kell tudni viselni a pozitív és a negatív kritikát is. Koltai Robi mondta a Sose halunk meg-ben: Aki mindent meghall, hamar meghal. Nem kell mindent meghallani, én úgy vagyok ezzel. Játékosként is így gondoltam és most is így gondolom.
Dehir.hu: Az előny egy edzőnek, ha korábban futballozott, vagy nem számít igazán?
Kondás Elemér: Én úgy érzem, és ezt a saját nevemben mondom, de persze a kollégáim is valószínűleg így gondolják, hogy hitelesebbek vagyunk így a játékosok előtt. Mert egyrészt meg tudjuk mutatni, hogy mit vagy hogyan kell csinálni, meg néhányan például láttak is minket játszani, és tőlünk talán jobban elfogadják az észrevételeinket. Nyilván mi sem játszottunk mindig jól, sőt, de úgy érzem, ez mindenképpen előny. Sokat tanul az ember játékosként.
Dehir.hu: Tervezte egyébként, hogy edző lesz? Játékos korában gondolkodott azon, hogy majd ha abbahagyja, leül a kispadra?
Kondás Elemér: Igen, tudatosan készültem erre, mert mindig is tetszett ez a dolog. Már a játékos pályafutásom végén, amikor Hajdúszoboszlón játszottam az NB 2-ben, akkor már segédkeztem is az akkori edzőnek. Meg mikor itt játszottam Debrecenben, akkor elvégeztem a sportoktatóit, amit akkor segédedzőinek hívtak. Rá 1-2 évre indult a Testnevelési Főiskola kihelyezett szakán, itt a tanítóképzőn a kétéves középfokú edzői. Már akkor elvégeztem azt is, pedig az még 94-95-ben volt.
Dehir.hu: Kellenek ezek a képzések ahhoz, hogy egy edző jó edzővé váljon? Mennyire lehet ezt könyvből megtanulni?
Kondás Elemér: Kell. Az, hogy valaki futballozott, még nem minden. Vannak dolgok, amiket át kell látni. Itt vannak például a terhelési zónák, ha csak az élettani dolgokat vesszük, a kondícionális felkészítést, nem mindegy, hogy mit, hogyan és milyen formában csinálunk. Ezeket meg kell tanulni.
Dehir.hu: És hogyan kell ezt a fajta tudást adagolni? Mennyire veszi figyelembe például azt, amit játékosként tapasztalt, és mennyire dominál az elméleti tudás?
Kondás Elemér: Mikor még játékos voltam, akkor is megvoltak a módszerek, 10 évvel ezelőtt is megvoltak a módszerek és most is megvannak a módszerek. Dolgoztam remek szakemberekkel játékosként és edzőként is. Úgy vagyok vele, hogy a jó dolgokat megpróbálom átültetni. Ami egyszer már bejött, annak most is működnie kell. Amiről tudom, hogy jó, azt használjuk. Mindenkitől lehet tanulni, csak tudni kell jól használni a megszerzett tudást.
Dehir.hu: Mennyire van köze ennek a felfogásnak, az edzésmódszernek ahhoz, hogy ilyen nagyszerű őszt produkált a Loki? Valamire tényleg rátalált a szakmai stáb, vagy csak kijött a lépés?
Kondás Elemér: Mindig az a jó, ami eredményes. A legjobban az eredmény tudja motiválni a játékosokat. Az eredmény eredményt szül. Én azt szoktam mondani, hogy a legjobb gyógyszer a győzelem. Hogy feltaláltunk-e valamit? Megvannak a módszereink. A fizikális felkészítésre, a mentális felkészítésre, de nyilván kell hozzá, hogy olyan játékosok vannak a keretben, akik éhesek a sikerre. Szépen dolgoznak, nem kell őket külön noszogatni. Emiatt komoly nehézséget okozott az őszi szezon első mérkőzésén kijelölni azt a 11 játékost, aki a kezdőt alkotta. Utána nyilván az eredmény már hozta magával a folytatást, mert győztes csapaton csak minimálisan változtattunk, de az első meccsre nehéz volt kijelölni a 11-et. Azt is mondhatnám, hogy azoknak a játékosoknak szerencséjük volt, akik bekerültek, de a szerencséért meg kell dolgozni. Aztán voltak, akik éltek a lehetőséggel és voltak, akik nem. Óriási előny, hogy a játékosok igazi csapatot alkotnak. Nem a kezdő 11, az egész keret egy csapat. És ez is fontos, mert tudjuk nagyon jól, hogy sok jó játékos még nem csapat. Viszont ha tudnak együtt dolgozni és kiegészítik egymást, egy irányba húznak, akkor nagy dolgokra lehetnek képesek. Ha egyfelé tolják a szekeret, márpedig úgy néz ki, a Lokinál ez megvan. Szeretnék újra megérezni a siker ízét, amiben néhányuknak már volt része, a Bajnokok Ligájában, az Európa Ligában szerepelni, és hát tesznek érte. Persze a szerencse is kellett ehhez a remek eredménysorhoz. De ahogy már mondtam, annak van szerencséje, aki tesz érte.
Dehir.hu: A játékoskerethez kell alakítani a taktikát, vagy a taktikához kell formálni a játékosokat?
Kondás Elemér: A játékoskerethez kell alakítani a csapat játékát, de ez fordítva is igaz lehet: olyan játékost kell igazolni, aki beleillik a rendszerbe. Mert a Lokinak megvan a saját játéka: mi túlnyomórészt ezt a rövid passzos, kombinatív játékot játsszuk. Tehát ez oda-vissza működik. Ezért fontos az átigazolásoknál ezt is figyelembe venni. Az nem elég, ha valaki jó játékos, illeszkednie kell a rendszerbe, mert ha ez nem sikerül, akkor hiába igazoltuk le. Mint ahogy volt is erre számos példa az elmúlt években. Anélkül, hogy neveket mondanék, hiába volt valaki meghatározó ember az előző csapatában, vagy gólkirály, itt egyszerűen nem tudott kibontakozni, mert nem illett a rendszerbe.
Dehir.hu: A napjai hány százalékát teszi ki a futball? Jut-e egyáltalán idő másra?
Kondás Elemér: Nem csak a futballal foglalkozom. Ki kell kapcsolni néha. Erre nagyon jó, hogy családi házban lakunk. Mindig van mit csinálni, és mindent meg is csinálok a ház körül, amit tudok. Azzal lekötöm magam, elterelem a gondolataim a labdarúgásról. Nem vagyok olyan, hogy leülök a tévé elé, és csak meccs, meccs, meccs... Mással is kell foglalkozni, szerintem ez így egészséges. Persze az is igaz, hogy a saját meccseinket két nap alatt 3-4 alkalommal is megnézem. Van, hogy még aznap éjszaka vagy hajnalban. Másnap aztán megint megnézem, kijegyzetelem az elemzéshez. Aztán a játékosokkal együtt megint megnézzük, és akkor még nem beszéltem a következő ellenfél meccséről, mert arra is készülni kell. Minimum két meccset megnézek tőlük is, szóval elmegy az idő, de arra figyelek, hogy másra is jusson a futball mellett.
Dehir.hu: Ha már meccsnézés. A múltkor volt egy elejtett mondata, amire felkaptam a fejem: azt mondta, a Barcelonát például nem szereti nézni a tévében...
Kondás Elemér: Ez tényleg így van. Volt már olyan, hogy egyszerűen unalmassá vált a mérkőzésük, mert az ellenfélnek annyira nem volt sansza. Na, most én úgy gondolom, egy meccs akkor jó, ha van min izgulni, ha vannak helyzetek itt is, ott is. De ha a Barcelona nem adja oda az ellenfélnek a labdát, akkor az nagyon egyoldalúvá válik. A labdarúgó meccs akkor izgalmas igazán, ha van sansz itt is, ott is. Kellenek a gólok pro és kontra. Ezzel együtt a Barcelonát elismerem. Nagyszerű labdarúgók alkotják, labdabiztosak, kreatívak, csak hát annyival jobbak ma már, hogy a Manchester Unitedet, vagy a Real Madridot is simán verik.
Dehir.hu: Mint szakember, szokott azon gondolkodni, hogy mit lehetne ezzel a Barcelonával csinálni, van-e ellenszere a játékuknak?
Kondás Elemér: Persze, ezzel szerintem minden kollégám foglalkozik hosszabb-rövidebb ideig. Voltam már olyan szakmai konferencián, ahol ez volt a téma. Nagyon nehéz. Gyorsan játszanak, kombinatívak, labdabiztosak. Igazából arra lennék kíváncsi, hogy ha nem lenne Messi, akkor mihez kezdenének. Mert tudjuk, hogy Messi egy zseni. Egymaga le tud venni a pályáról 2-3 embert, és onnantól kezdve más a szituáció, mert folyamatosan ott van a létszámfölény. Ezt egyébként én is vallom, hogy a mai futballban egy csatárnak vagy egy középpályásnak le kell vennie minimum egy embert a pályáról. Ki kell tudni cselezni az ellenfelet, mert azzal lehet létszámfölényt kialakítani. És miről szól a mai labdarúgás? Ha nálunk van a labda, létszámfölényt kell kialakítani, hogy helyzetbe kerülhessünk, ha nincs nálunk, akkor meg azért, hogy visszaszerezzük. Na, most egy Messi, ha levesz három embert, ott abszolút létszámfölény van. Szóval nagyon kíváncsi lennék, ha nem lenne ott a pályán az argentin klasszis, akkor mire mennének. Persze jó csapat akkor is a Barcelona, de nem biztos, hogy ennyire hatékony lenne.
Dehir.hu: Van olyan csapat egyébként, amely közel áll a szívéhez? Gyerekkori kedvenc, követendő példa.
Kondás Elemér: Nincs. És ez érdekes. Nekem például kedvenc zenekarom, énekesem, együttesem sincs. Ami jó, azt meghallgatom, a Tankcsapdától Máté Péterig. Így vagyok a futballal is. Ha egy meccs valamilyen szempontból jónak ígérkezik, azt megnézem. A csapatok közül azt szeretem igazából, aki jó focit játszik, aki játssza a labdarúgást. De például kedvenc játékosom sincs.
Dehir.hu: Nem is volt soha? Játékos korában sem?
Kondás Elemér: De, de, akkor volt. Én ugye középső védőt játszottam, és az én időmben volt egy színes bőrű francia védő: Trésor, (Márius Trésor, Michel Platini kortársa, 1971 és 1983 között 65-ször játszott a francia válogatottban. - a szerk.) akinek nagyon tetszett a játéka, nagyon intelligens futballista volt, sokáig a posztere is kinn volt a szekrényemen. Ő volt az etalon, mert én is azon a poszton játszottam, és tetszett nekem, hogy nem elrugdosta a labdát, hanem levette, megjátszotta. Elegáns volt és nagyvonalú.
Dehir.hu: Milyen lesz a jövő Lokija, az ön által megálmodott Loki?
Kondás Elemér: Nyilván van egy elképzelésünk, a szakmai stábnak. Szeretnénk játszani a futballt. Persze erre mondják, hogy amennyit az ellenfél enged, annyit játszhatsz, meg amennyit a játékosok képessége elbír. De én úgy gondolom, a csapaton mindig látszani kell az edző hitvallásának, elképzelésének. Sándor Tamás is, meg én is olyan labdarúgók voltunk, akik szerettek futballozni, szerettünk játszani, és ez igaz Györky Gabira is. A szép játék hívei vagyunk, nyilván sok hiba van még, amit ki kell javítanunk, de dolgozunk rajta. Hogy hová szeretnék eljutni? Nem szoktam távlatokban gondolkodni. Ahogy a játékosoknak is szoktam mondani, mindig csak a következő feladatra koncentrálunk. Most a felkészülésre, aztán majd a Ligakupa-meccsre, a Magyar Kupára, a bajnokikra, ahogy jönnek szépen sorban. Bízom benne, hogy ezzel a hozzáállással a lehető legmagasabbra jutunk a bajnokságban. Aztán ha már ott vagyunk, akkor lehet azon gondolkodni, hogy hogyan tovább. Egyébként is az edzői szakma nem nyugdíjas állás, úgyhogy nagyon hosszú távra nem érdemes tervezni...
Dehir.hu: Mivel foglalkozna, ha nem edző lenne?
Kondás Elemér: Hú, nem tudom. Ebben nőttem fel, egész életemben a labdarúgással foglalkoztam. Amit tanultam szakmát, azt egy percig sem gyakoroltam. De volt, amikor dolgoztam a futball mellett, vagy helyett, szóval nem félek a munkától. Elég sok mindenhez értek egyébként, persze erre szokták azt mondani, hogy kókler, mert sok mindent csinál, de igazából semmihez sem ért, de én nem félnék a munkától.
Dehir.hu: Meglenne a foci nélkül?
Kondás Elemér: Nem. Szerintem nem, mert tényleg egész életemben ezt csináltam. Olyan szerencsés helyzetben vagyok, hogy most is azt csinálhatom, amit szeretek. Ebben nőttem fel. 27 évet futballoztam, már most 10 éve edzősködöm, ez hosszú idő, ebből nehéz kigyógyulni. De ha a szükség úgy hozná, mivel családom van, és őket el kell tartanom, keresnék magamnak munkát.
Dehir.hu: Ha már család. Három gyermek édesapja. Ráadásul a fiú a DVSC-ben focizik. Lesz belőle NB 1-es focista?
Kondás Elemér: Az majd kiderül. Hála Istennek, egész jól halad. Meglátjuk. Ahhoz sok mindennek össze kell jönni, hogy NB 1-es futballista legyen. Elég, ha a saját példámat említem. Nálam is voltak jobb labdarúgók anno, aztán igazán nem sokra vitték. Én szorgalmas voltam, kevesebb tudással, de messzire jutottam. Bízom benne, hogy a gyereknek is összejön, de nem erőltetem. De ha úgy dönt, hogy csinálja, akkor csinálja rendesen. De van még két gyermekem, két lány. A kisebbik modellkedik, ami engem egyáltalán nem zavar, sőt támogatom. A nagylányunk pedig főiskolára jár, mellette dolgozik, úgyhogy ő már többnyire önellátó. De mindegyiküket segítjük, ahogy tudjuk, mert hála Istennek, jó gyerekek. Tisztelettudóak, legalábbis mindenhonnan ezt a visszajelzést kapjuk. Mondjuk, ha nem így lenne, akkor annak nem örülnék. De én úgy gondolom, hogy minden gyerek, amit lát otthon, azt viszi magával.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)