Ki nyer ma? – (Unalmas) játék és vuvuzela 90 percben
Szerző: Keczeli-Kővári Ágnes | kovari.agnes@dtv.hu Közzétéve: 2010.06.20. 15:30 | Frissítve: 2010.06.20. 15:30
Felkészültem. A sört a fiúk isszák, az öcsémet pedig beültettem magam mellé. Ő az egyetlen biztos pont a mai délutánon. Az, hogy ismeri a focit, viszonylag finom kifejezés. Az áramlások fizikáját tanulja, emellett „csak miattam” leült meccset nézni. Bármit kérdezhetek tőle, mindenre tud válaszolni. Ez majdnem olyan jó, mint amikor egy csinos blúzból csak egy méret van a boltban, és az pont rád jó. Szlovákia – Paraguay 0-2.
Nem gondoltam át rendesen, amikor a mai meccset választottam. Vasárnap délután, amikor a húsleves és a rántott hús után az udvaron lógathatnám a lábamat, én bent ülök a nappaliban, és mindenkit csitítok, mert meccset nézek. Apukám elmorzsol egy könnycseppet, hogy ezt is megélhette, így megnőtt a kislánya. Mégis az az érzésem, hogy ez a helyiség több ilyen jelentős eseménynek nem lesz szemtanúja.
Fejlődőképes vagyok. Már akkor tudtam, hogy kinek fogok szurkolni, amikor meghallottam a csapatok nevét. Szlovákia - Paraguay. Így legyen ötöse a lottón mindenkinek, aki arra tippelt, hogy Paraguay-t választom. Fogalmam sincs, hogy kik játszanak a csapatban, azt sem tudom, hogy mennyire erősek. Ez most a legkevésbé sem fontos. Szlovákia együttese az ellenfél. Átszellemülök, piros-kék harci mezbe bújtatom a lelkemet és megpróbálok legalább egy paraguay-i nevet megjegyezni. Kezdődhet a meccs.
Már megint a himnuszok. Én ezt nem tartom túl igazságosnak. Minden rendes sporteseményen az eredményhirdetéskor játsszák el a himnuszt, azt is csak annak, aki nyert. Ehhez képest a focimeccseknél már az elején elhangzanak. A fociban mindent lehet?!
Az előző mérkőzésemen hiányoltam a zöld mezeket. Most van végre egy zöld mezes játékos is a pályán. Mondjuk ő pont a kapus, és pont nem paraguay-i. Kár. Az élet nem fenékig tejfel.
A szlovákok között elhangzik egy furcsa név. SALÁTA KORNÉL!!! De hát ez egy magyar név. Szegény, biztosan rossz társaságba keveredett gyerekkorában. Korpa közé keveredett a Saláta? Úgy érzem, lesznek még meglepetések ezen a meccsen. Az mondjuk nem lepett meg, hogy pont erre a mérkőzésre nem mertek magyar bírót osztani. Gyávák!
26 perc kemény küzdelem után Vera bevarázsolta az első gólt! Nem túl paraguay-i kinézetű a srác, de megbocsátom neki, mert gólt lőtt.
Az öcsém állja a sarat. Bár azt már most látom, hogy legközelebb kétszer meg fogja gondolni, hogy leüljön-e velem meccset nézni. Őt tényleg érdekli a mérkőzés. Azért hősiesen válaszol. Ketten, csak ketten vagyunk talpon a vidéken. Itt a nappaliban 5 emberből hárman már feladták. A méhecskék donganak, mi pedig egyre hosszabbakat pislogunk. Uncsi a meccs. Apa fennhangon nézi. Már a második félidőben járunk, és se egy műbalhé, se egy sárgalap, semmi. A paraguay-iak néha a kapu felé lövik a labdát, összeszorul a gyomrom, aztán megint semmi.
Már négy nevet kell megjegyeznem. A 86. percben Riveros lövi a második gólt. A szlovákok elkezdenek kétségbeesetten kapkodni. Csak azt nem értem, hogy miért kell ehhez az, hogy 2-0-ra vezessen az ellenfél? 4 perc hosszabbítás. Minek? Ha 90 perc nem volt elég, ezen a 4 percen már nem múlik.
Szlovákia – Paraguay 0-2 (0-1)
Szlovákia: Mucha 6 – Pekarík 5, Skrtel 5, J. Durica 5, Saláta 5 (Stoch 83.)– Strba 5 – Weiss 6, Kozák 5, Hamsík 5 – Sesták 4 (Holosko 70.), Vittek 4
Szövetségi kapitány: Vladimír Weiss
Paraguay: Villar 5 – Bonet 5, Alcaraz 5, Da Silva 6, Morel 6 – Vera 6, Riveros 6, V. Cáceres 5– Santa Cruz 6, Valdez 5 (Torres 67. - 5) , Barrios 5 (Cardozo 82.)
Szövetségi kapitány: Gerardo Martino
Sárgalap: J. Durica 42., Sesták 48., Weiss 84.
Gól: Vera 26., Riveros 86.
Keczeli-Kővári Ágnes írása
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)