Európa-bajnoki mustra, F csoport: szurkol és számolgat a magyar drukker
Szerző: Szafkó Tamás | info@dehir.hu Közzétéve: 2016.06.09. 08:48 | Frissítve: 2016.06.09. 15:57
Debrecen - Portugálok, osztrákok, izlandiak. A futball Európa-bajnokság legjobban várt meccseit játsszuk ellenük. Íme az F csoport.
Kicsit rendhagyó módon, az F csoport három tagjáról csak dióhéjban írunk néhány száraz adatot, hiszen ebben a kvartettben minket kizárólag a magyarok érdekelnek. Mindegy, ki ellen játszunk, mikor és hol, csak az számítson most, hogy végre megint ott vagyunk mi is!
Tehát kezdjük: Ausztria. A selejtezőkörben a svájciak mögött az osztrákok futottak legtöbbször lesre, így oda kell figyelni ellenük a lesre állítással, mert nagyon aktívak elől. Feltolják a védekezésüket és sokszor már az ellenfél térfelén megkezdik a letámadást. Anglia és Németország után az osztrákok találták el legtöbbször az ellenfeleik kapuját. Legnagyobb sztárjuk egyértelműen David Alaba (23 éves, Bayern München), aki a klubjával ellentétben a válogatottban a középpályán játszik majd.
Izland válogatottját a korábbi svéd siker-edzőpáros egyik tagja, Lars Lagerbäck ismét másodmagával, most az izlandi Heimir Hallgrímssonnal irányítja. Izland legjobbjai Gylfi Sigurdsson (26 éves, Swansea), Aron Gunnarsson (27, Cardiff) és Kolbeinn Sigthorsson (26, Nantes) mind kiváló játékosok, de azért nem érinthetetlenek. Akármit is találnak ki, akármilyen kemények, magasak, stabilak, meg kell próbálnunk legyőzni őket, valószínűleg a földön, gyors játékosainkkal. Az átlagos labdabirtoklási mutatójuk 50% alatt van, ahogy nekünk is, ellenük talán lenne esélyünk javítani ezen, és így irányítani a meccset.
Portugália statisztikáit már csak azért sem citálnám ide, mert az albán, szerb, dán és örmény kvartettel történt meccsek sorát inkább egy gyenge haknizásnak lehetett felfogni, mintsem egy komoly selejtezősorozatnak. A portugálok egyértelműen a csoport egyik legnagyobb esélyesei, de játékuk sokszor, mára már talán kicsit túlságosan is, Cristiano Ronaldótól (31, Real Madrid) függ. Éppen ezért nekünk jól jönne, ha a világ második legjobbja inkább csak pihentetné a szezon vége felé amúgy is sokat rakoncátlankodó combizmát, nehogy aztán nagyobb baj legyen belőle. Első az egészség!
Magyarország selejtezőbeli teljesítményéről sem fogunk statisztikai adatokkal és történeti visszatekintéssel előállni, hiszen minden magyar tökéletesen tisztában van a válogatottunk erényeivel, esélyeivel. Fontosnak tartjuk kiemelni, hogy nekünk a célunk a kijutás volt ennyi év kihagyást követően, így már most elégedettek kell, hogy legyünk. Persze pont azért, mert szurkolók vagyunk, nekünk soha semmi sem elég!
Így aztán magyar drukkerként máris az esélyeinket latolgatva, az új lebonyolítási rendszerről ejtsünk néhány szót, mert éppen ez az, ami a selejtezőcsoportból meghozta számunkra a továbbjutást, és pont ez az, ami az Eb-n is hasznunkra válhat.
A megnövekedett létszám miatt ugyanis a hat csoportból négy csoportharmadik is továbbjut majd a legjobb tizenhat közé. Először tehát azt kell átgondolnunk, hogy milyen eredménnyel lehet elcsípni egy harmadik helyet. Matematikailag harmadik helyen lehet végezni már egy ponttal is, de egy hatpontos csapat is járhat úgy, hogy két másik hatpontos mögött végez (nulla ponttal nem lehet harmadik helyen végezni, ahogy héttel sem, mert az már minimum második helyet jelent – csak a pályán elért eredményekkel kalkulálva).
A következő lépés, megtippelni, hogy vajon a harmadikok rangsorában mennyi pont kell ahhoz, hogy a hatból biztosan az első négybe kerüljünk?
A világbajnokságok történetében kutakodhatunk a statisztikai válasz után, ugyanis a vébék alkalmával ugyanez a 24 csapatos lebonyolítási rendszer élt 1986 és 1994 között. (1986-ban és 1990-ben még két pontot ért a győzelem, így azokat a ponttáblázatokat át kell számolni a mai logika szerint – más kérés, hogy 1986-ban a hárompontos rendszerben továbbjutottak volna Détáriék a legjobb 16 közé; és ki tudja, hogy akkor mennyivel másként emlékeznénk arra a viadalra.)
No, de térjünk vissza a harmadik helyezettekre. A hárompontos rendszerrel számolva tehát legjobb csoportharmadikként a következők szerint sikerült a csapatoknak továbbjutás: 2 ponttal 1 csapat, 3 ponttal 2 csapat, 4 ponttal 7 csapat és 6 ponttal pedig 2 csapat jutott tovább. Ezek alapján kijelenthető, hogy legalább három, de még inkább négy pont kellene a továbbjutáshoz. Kivéve persze, ha a norvégok balszerencsés útjára lép valaki, hiszen 1994-ben ők voltak azok, akik Írország, Olaszország és Mexikó mögött négy ponttal lettek csoportutolsók és estek ki (a csoportban mindenki négy ponttal zárt).
Szurkolóként attól tartok, hogy a magyar szakmai stáb a hárompontos stratégiát választja majd, három döntetlen elérésével. Jobban örülnék, ha inkább lenne három pontunk egy győzelemből, és amellé még becsúszna egy, ha görcsösen is, de kibekkelt döntetlen, a harmadik meccset meg, üsse kő, bukjuk el!
A sorsolásunk sajnos nem kedvező, valószínűleg szerencsésebb lett volna, ha Izlandot nem középső meccsként kapjuk, hanem vagy az elején sikerül meglepni őket elsőként, vagy az utolsó körben mindent egy lapra feltéve megpróbálni megverni őket. Mivel másként alakult, így aztán a szurkolói szemmel jó stratégiának tűnik, hogyha a sógorok ellen leparkolunk a busszal és elhozunk egy pontot, a második meccsre kiélezve a támadóinkat legyőzzük Izlandot, és ha minden igaz, akkor ezután már a luzitánok ellen nem is kéne izgulnunk. Főleg akkor, ha az ellenünk elhullajtott pontok miatt a sógorok még jobban felszívnák magukat és megtennék nekünk azt a szívességet, hogy legyőzik Portugáliát.
Lám-lám, a szurkoló máris a továbbjutásról álmodik! Ebben az eufórikus állapotban kívánok mindenkinek jó szurkolást és hozzá jó sörözést! Hajrá Magyarország!
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)