Dombi Tibor: nem vagyok egy nyolctól-négyig típus
Szerző: Dehir.hu | info@dehir.hu Közzétéve: 2013.06.15. 08:09 | Frissítve: 2013.06.16. 09:36
Debrecen – Nemrég szerződést hosszabbított a Lokival Dombi Tibor, aki minél tovább maradna a pályán, s ha egyszer véget ér a kaland, akkor is a labdarúgással foglalkozna.
Mint arról a Dehir.hu is beszámolt, december 31-ig meghosszabbította a szerződését a DVSC-vel a szurkolók által Bombázónak becézett Dombi Tibor. A játékossal a következő fél évről és a profi futball utáni életről beszélgettünk.
Dehir.hu: Még fél évig biztosan a Loki játékosa maradsz. Ezek szerint nagyon nehéz elszakadni a focitól?
Dombi Tibor: Leszek is bajban, ha oda kerül a sor, de hálistennek egyelőre ez a veszély nem fenyeget. Őszintén megvallva nem ért váratlanul a szerződéshosszabbítás, mert már többször beszéltünk róla a szakmai stábbal, csak most lett hivatalos. Számomra az a legfontosabb, ha beállok egy meccsen, hogy segíteni tudjak. Ha vezetésre állunk, próbáljuk megőrizni az eredményt, ha pedig vesztésre, igyekezzünk fordítani. Nagy dolgok nem járnak a fejemben: azt szeretném, hogy pozitívan, boldogan éljem meg a mindennapokat, sikeres legyek a pályán, a maximumot nyújtsam addig, amíg bírom.
Dehir.hu: Az idei szezonban kevesebbet játszottál, mint mondjuk egy évvel ezelőtt. Mennyire nehéz 39 évesen helytállni az élvonalban?
Dombi Tibor: Nem készülök másképp vagy extrábban, mint mondjuk tíz évvel ezelőtt. Azt azért érzem, hogy egyre hamarabb elfáradok, de szerencsére rá tudok pihenni a meccsekre. Minél többet játszok, annál jobban bírom a terhelést, és nem feltétlenül az edzéseken tudok a legjobb formába kerülni, ebből a szempontból a mérkőzéseknek nagyobb a jelentőségük. Sosem tudtam lazán venni a meccseket, most is van bennem egy egészséges drukk, amikor ott állok a pálya szélén és arra várok, mikor küld be az edző.
Dehir.hu: A tervek szerint jövő áprilisra megépül a stadion: elképzelhető, hogy ott is pályára lépsz majd?
Dombi Tibor: Nagyon örülök, hogy végre elkészül az új aréna, inspirál is, de szakmai értelemben nem ez a legfontosabb a számomra. Nagyon boldog lennék, ha játszhatnék a stadionban, de nem ez visz elsősorban előre. Minden nap elmegyek az építkezés mellett, látom, ahogy kinő a földből a létesítmény, és roppant büszke vagyok rá.
Dehir.hu: Ha nem a foci, akkor mi? Mivel foglalkoznál szívesen, ha befejezed a pályafutásodat? Esetleg a zenével? Vagy valamilyen vállalkozásban képzelnéd el a jövődet?
Dombi Tibor: Ha az ember elmúlik harminc, eszébe jut, hogy lassan a pályafutása végéhez ér. Bennem is egyre többször merült már fel, hogy egyszer befejeződik ez a kaland. Ahogy tíz évvel ezelőtt, most sem tudom megmondani, mihez fogok kezdeni, ha eljön az idő. Szeretnék továbbra is a labdarúgással foglalkozni, mert nagyon fontos számomra a foci. Nem hiszem, hogy belekezdenék egy vállalkozásba, inkább a klub környékén vállalnék majd munkát. Irodában nem szeretnék dolgozni, egyébként sem vagyok egy nyolctól négyig dolgozó típus, aki félóránként rápillant az órájára, mikor jár le végre a munkaideje. Nem érezném jól magam egy ilyen környezetben – inkább gyakorlatias embernek tartom magam.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)