Dombi: A Loki az első szerelem
Szerző: Vida Gyula | vida.gyula@dtv.hu Közzétéve: 2010.11.07. 08:00 | Frissítve: 2010.11.07. 08:00
November 11-én lesz 37 éves, de legendás gyorsasága alig kopott valamit. Aki látta a PSV Eindhoven elleni mérkőzést, az alátámasztja az észrevételt. Csak azért nem került ziccerbe Dombi Tibi - merthogy róla van szó - mert a holland csapat középső védője ellökte őt. Pedig a futóversenyt már megnyerte a Loki bombázója. Az Európa Liga Dombi kicsinek is új élmény, a magyar bajnokság viszont már-már ősrégi. A Szolnok ellen 400. élvonalbeli bajnokiján lép pályára a DVSC-TEVA örökös 7-ese.
Dehir.hu: - Belegondoltál már abba, hogy mit jelent 400 meccset lehúzni az élvonalban?
Dombi Tibor: - Most, mikor így megkérdezik, akkor belegondolok, de egyébként nem így fekszem és kelek. Amikor viszont megkérdezik, bennem is tudatosul, hogy ez tényleg nagy dolog, és nagyon büszke vagyok rá, hogy egy olyan klubban értem el ezt, ami nem kiesik, meg nem középcsapat, hanem egy magyarországi elitklub. Egy ilyen klubban lejátszani 400 meccset, az tényleg nem semmi.
Dehir.hu: - Nincs hiányérzeted olyan szempontból, hogy más magyar csapatban nem próbáltad ki magad?
Dombi Tibor: - Nem, nem abszolút nincs. Isten őrizz! Csak a Loki! (nevet) Mikor elkezdtem focizni, már akkor azt terveztem, hogy ha Magyarországon játszom, akkor csak a DVSC-ben játszom majd, de tudtam, hogy ehhez nagyon sok mindennek össze kell jönni. Az, hogy eltervezem, nem jelent semmit. Amellett, hogy mondjuk elég jó vagyok-e a DVSC keretéhez, szerencse is szükségeltetik, meg úgy kell alakulnia mondjuk a külföldi pályafutásnak, hogy vissza tudjon jönni az ember. Úgy mondanám, inkább szerencsés vagyok, hogy itt játszottam le az összes NB 1-es meccsemet.
Dehir.hu: - Az első NB 1-es meccsedre emlékszel még?
Dombi Tibor: - Furcsa, mert az elsőre, meg mondjuk az első 10 meccsemre a mai napi tisztán emlékszem, de hogy például mi volt tavaly, arra már kevésbé. Az első meccsemre kristálytisztán emlékszem. A Vidivel játszottunk itthon, 1993 augusztusában. Nem most volt, egészen pontosan 17 éve. Nyertünk 2-1-re. Nagyon jó hangulatú mérkőzés volt. Már a bemelegítéskor teltház volt. Akkor még gyerekek voltunk, én még csak 19 voltam, és csak lestem, hogy mi ez az egész, és persze nagyon boldog voltam, mert ráadásul nyertünk az első meccsemen.
Dehir.hu: - Van még olyan emlékezetes meccsed, mint a legelső?
Dombi Tibor: - Ha nem is konkrétan egy meccs, de az első bajnoki cím megnyerése 2005-ben is olyan emlék, amit soha nem felejtek el. Olyat sem éltem még át korábban. Emlékszem rá, hogy tele volt a főtér. Amerre néztem, mindenhol integető és éneklő emberek voltak. Tényleg olyat élhettünk át, amit addig csak tévében láttunk. Ez is bennem van, meg a nemzetközi meccsek, a Manchester elleni meccs, meg a BL. Így mindenből az első a legemlékezetesebb. Hiába, na, az elsőből csak egy van.
Dehir.hu: - Az első gól, vagy mondjuk a legnagyobb gól?
Dombi Tibor: - Az első gólra emlékszem, az Pécsen volt. Az még az első évben volt, amikor feljutottunk, de azt a meccset sajnos elvesztettük. 1-0-ra vezettünk az én gólommal, de aztán kikaptunk 2-1-re. Emlékszem, az akkor nagyon fájt. Személyes tragédiának éltem meg. Akkor állították ki Horváth Bélát (a DVSC-TEVA jelenlegi technikai vezetője - a szerk.) a kapubó,l és a legkisebb játékosunk - nem én (nevet) - állt be a kapuba. Ő kapott kettőt. és így végül 2-1-re kikaptunk. A legnagyobb gólom? Hú, hát olyan nagy gólokat nem rúgtam. Talán egyre emlékszem Győrben, amikor majdnem félpályáról találtam be, amikor Disztl Peti kijött a kapuból, mentett Vadicska Zsolti elől és pont elém rúgta, én meg ott álltam a félpályán, és egyből az üres kapuba emeltem. Na, az úgy tőlem szokatlan volt, erre talán mondhatjuk, hogy nagy gól volt. Ez úgy megmaradt bennem, és megvan például a diósgyőri meccs, mikor az én gólommal biztosítottuk be a bajnoki címet, az is szép emlék. Egyébként minden egyes gólomra szívesen emlékszem, nagyon tudtam örülni mindegyiknek.
Dehir.hu: - Hány Dombi gólt látunk még? Ha jól tudom, decemberben lejár a szerződésed…
Dombi Tibor: - Valóban, december 31-én lejár a szerződésem. Én szeretnék maradni, de még nem beszéltünk a folytatásról. Ha a vezetők is úgy gondolják, hogy annyira nem vagyok kárára a csapatnak, akkor egy évet legalább maradnék még.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)