Aranyból faragott bronz: tíz éve is volt női kézi Eb Debrecenben
Szerző: Gurbán György | gurban.gyorgy@dehir.hu Közzétéve: 2014.11.08. 08:32 | Frissítve: 2014.11.08. 22:10
Debrecen - Egy hónap múlva elkezdődik Debrecenben (is) a női kézilabda Európa-bajnokság. Nagyon vártuk tíz éve is...
Az előzmények nem tették könnyűvé a magyar csapat számára a felkészülést, hiszen az athéni olimpián csalódást okozott a nemzeti csapat. A fiatalabban kedvéért: akkor még olyan idők jártak, hogy egy ötödik hely az ötkarikás játékokon kudarcnak számított. Akkorának, hogy le kellett miatta mondania Mocsai Lajos szövetségi kapitánynak. 2004-ben Kiss Szilárd érkezett a helyére, aki némileg változtatott a csapat szerkezetén, hiszen alapvetően a Dunaferr gárdájára építette fel a taktikáját, hogy javítson a helyzeten. A cél pedig kimondottan az aranyérem volt.
A magyarok egyik legnagyobb ásza Kulcsár Anita volt. Az Európa-bajnok, olimpiai és világbajnoki ezüstérmes klasszissal a sporthotel társalgójában volt szerencsém beszélgetni egy sajtótájékoztató után. Tele volt tervekkel. Örömmel mesélte, hogy jól halad a tanulmányaival a jogi egyetemen és arról is beszélt, a szezon után már tervezik párjával a babát is. Az EB-n aztán fantasztikusan játszott, a debreceni középdöntő meccsein is tarthatatlan volt. Az aranyig ugyan nem jutott el társaival, de bronzérmével is tudott mosolyogni. Akkor még nem tudhatta, hogy hiába a nagy és szép tervek, már csak egy hónap van hátra az életéből. 2005. január 19-én ugyanis, amikor Dunaújvárosba edzésre igyekezett, a Pusztaszabolcs és Velence között autójával fának ütközött, s utazása 28 évesen örökre véget ért.
A magyar válogatott – ugyanúgy, mint most – Győrben vágott neki a mérkőzéssorozatnak, miközben Debrecen már csoportmeccseknek is otthont adott. A világsztár Gro Hammerseng vezérelte nagy esélyes norvég válogatott tíz esztendővel ezelőtt is a cívisvárosban szerepelt. Az északiak nehezen bírtak a spanyolokkal és meglepetésre nem hengerelték le az ukránokat sem, de a csehek ellen már fölényesen nyertek. S, hogy ez tudatos formaidőzítés eredménye volt, azt később mi tapasztaltuk fájdalmasan a saját bőrünkön.
A magyarok három remek győzelemmel indítottak Győrben, ezek közül különösen emlékezetes volt a világbajnok franciák elleni siker – bár ez nem jelentett kárpótlást az ellenük Zágrábban elvesztett aranyért. Aztán eljött a nagy nap Debrecenben: Radulovicsék a német csapat ellen megkezdték középdöntős szereplésüket a Főnix Csarnokban. A magyarok ráijesztettek a szép számú közönségre és saját magukra. Mert az egész első játékrészt a németek uralták, így az ő háromgólos előnyükkel ért véget a félidő. Aztán a folytatásban már sikerült úrrá lenni a gondokon, át is vette a vezetést a csapat, de a meccs végig szoros maradt, végül torokszorító izgalmak után őrizte meg 26-25-ös győzelmével százszázalékos mérlegét a magyar válogatott.
A folytatásban, már telt ház előtt a nagy rivális románok következtek. A hazai csapat által fergetegesen biztatott magyaroknak ezúttal sokkal jobban ment a játék, mint a németek ellen. Csak percekig tartott egy-egy kisebb hullámvölgy, Kiss Szilárd válogatottja a meccset végig kézben tartva aratott 31-25-ös győzelmet, ami már az utolsó meccstől függetlenül a négy közé jutást jelentette.
Így vágott neki a harmadik középdöntős mérkőzésének a magyar csapat. Radulovicsék telt ház előtt, óriási hangorkán közepette futottak ki a pályára. És remekül kezdtek, kitűnő védekezéssel, gyors lerohanásokkal, majd egy kisebb hullámvölgyet leszámítva biztosan, hat góllal nyerték az első játékrészt. De a dánok - miként a soha el nem feledhető olimpiai döntőben – erőre kaptak és hatalmas küzdelemben fordítottak. Ferling Detti a vége előtt még visszahozta mínusz egyre a csapatot, és egy Pálinger-védés után maradt négy másodpercnyi esély az egyenlítésre. Végig is ment az időkérés során megbeszélt figura, de Lovász Zsuzsa kapufát lőtt a dudaszó előtt. Így a válogatott a debreceni középdöntős csoport második helyen végzett és a budapesti elődöntőben a félelmetes formába lendült norvégokkal kellett meccselnie a fináléért. A találkozótól sokan tartottak, de arra talán senki nem gondolt, hogy ilyen brutális verést mérnek Hammersengék a mieinkre. A 44-29-es súlyos vereség után ennek ellenére sürgősen talpra kellett állni, hogy az oroszok ellen a bronz meglegyen. Nos, az meg is lett, hiszen a hölgyek nagy akaraterőről téve tanúbizonyságot, a Papp László Sportaréna 9000 nézője előtt nyertek az oroszok ellen. Így aztán éremszerzés lett a vége a tíz évvel ezelőtti Eb-nek.
Radulovics Bojana, aki 72 góljával a kontinensviadal gólkirálynője lett, ezen a tornán köszönt el a válogatottól. A bronzérmet kivívó csapat tagjai Pálinger Katalin, Sirina Irina, Lovász Zsuzsanna, Pigniczki Krisztina, Kulcsár Anita, Mehlmann Ibolya, Görbicz Anita, Siti Eszter, Nagy Ivett, Szűcs Gabriella, Tóth Tímea, Ferling Bernadett, Bohus Bea, Kindl Gabriella, Radulovics Bojana és Balogh Beatrix voltak.
A Loki üdvöskéjének, Szűcs Gabriellának az esete különleges volt. Az akkor 18 éves tehetség az utolsó pillanatban, Farkas Ágnes visszalépése miatt került be a keretbe, hogy aztán egyetlen percnyi játéklehetőséget sem kapjon az egész Európa- bajnokságon. Ám az élet később nyújtott neki kárpótlást bőven, mert világbajnoki bronz és olimpiai negyedik hely aktív részesévé válhatott. A pekingi olimpia után azonban Valceába szerződött, és miután ott alig jutott játéklehetőséghez, kikerült a válogatottból. Azóta pedig mintha elfelejtették volna, pedig a Nagybánya játékosaként román bajnok és BL-résztvevő lett. És már eldőlt, most, tíz esztendő múltán sem fog játszani Eb-n, a Főnix Csarnokban...
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)