A Debreceni Hoki Klub egykori kapusa nem szakadt el a jégtől
Szerző: Dehir.hu | info@dehir.hu Közzétéve: 2022.08.05. 16:30 | Frissítve: 2022.08.05. 16:30
Debrecen - Fucskó Tamás jelenleg a DEAC felnőttcsapatánál lát el fontos feladatokat, a háttérben dolgozik a sikerekért. Interjú.
A DEAC minden csapatánál vannak olyan emberek, akik a háttérben dolgoznak, de munkájukkal ugyanúgy hozzátesznek a sikerekhez.
Fotó: deac.hu
A jégkorongegyüttesnél ilyen Fucskó Tamás csapatvezető, aki a játékosok ügyeit intézi, az utazásokat szervezi az idegenbeli mérkőzéseknél, emellett marketingfeladatokat is ellát.
Korábban ő maga is űzte a sportágat, éveken át a DHK korosztályos együtteseinek kapusa volt.
- Egy véletlennek köszönhetően kerültem a jégkorong közelébe – tekintett vissza a kezdetekre Fucskó Tamás. – Hatéves lehettem, amikor DHK-meccsre készültem édesapámmal még a régi, nyitott pályára az Oláh Gábor utcán. Elmaradt, helyette edzést tartottak, és megkérdezték nem állnék-e be a kapuba. Akkor még nemet mondtam, de nem hagyott nyugodni a gondolat, így a következő héten megpróbáltam, megszerettem és ottragadtam. Végigjártam a ranglétrát, és mivel kevesen voltunk kapusok, ezért több korosztályban is védtem. Volt, hogy csak padozni mentem, hogy meglegyen a csapat, de nagyon sok meccsen játszottam is.
Már abban az időszakban is szép sikereket ért el az utánpótlás. Melyik hagyott benned mély nyomot?
- Az U18-es korosztályban a DHK a DVTK-val közösen indult a bajnokságban. Egészen a döntőig meneteltünk, azt Fehérvárt is legyőztük, amely előtte az egész szezonban nem kapott ki. A fináléban a Dunaújváros már jobbnak bizonyult, így a második helyen végeztünk, de ez akkor nagyon jó eredménynek számított.
Ekkor már kopogtattál a felnőttcsapat ajtaján…
- Elég fiatalon, tizenhat évesen kerültem fel az első kerethez. Máthé Csaba volt az elsőszámú kapus, Magyar Zoltán a második. Ekkorra már szépen felépítettem magam, végigjártam az utam, hogy akár a kezdőkapus szerepét is betölthessem, viszont a tanulást és a sportot nem sikerült összeegyeztetnem. A befejezés mellett döntöttem, így amikor 2014-ben a csapat feljutott a MOL Ligába, akkor már nem voltam a tagja. Utólag sem bánom, hogy így döntöttem, hiszen a civil életben egy diploma többet ért akkor számomra. Abban az időben még nehezen lehetett összeegyeztetni az élsportot a tanulással, ma már sokkal jobb a helyzet, főleg a Debreceni Egyetemen.
A Fucskó Tamással készyített teljes interjút a DEAC oldalán találják, itt.